Apa nélkül felnőni nem egyszerű. Apa nélkül háborúban, majd elnyomó diktatúrában felnőni pedig kifejezetten nem az. A hiány extrém tettekre sarkallja az érintetteket, legyen szó töltött kézifegyverrel fenyegetésről, színlelésről, hazugságról, önfeladásról, vagy éppen komplett életutak elferdítéséről. Az Oscar-díjas Nemes Jeles László legújabb filmje, az Árva a Saul fiával és a Napszálltával rendezhető trilógiába. Hasonlóan az Árvát megelőző két alkotáshoz ugyanis, itt is a második világháború és a holokauszt, illetve ezek következményeinek borzalmairól kapunk érzékenyen megrajzolt, egyedi képet. Méghozzá elgondolkodtató, sok helyen elképesztően nyomasztó és összetett képet.

A történet főszereplője Andor (Barabás Bojtorján), aki haláltáborba hurcolt apja hazatérését várja az ’56-os forradalmat épp csak átélt Budapesten. Barátjának testvére még egy szétlőtt ház pincéjében bujkál, a rendőrség különösebb ok nélkül hurcol el az őrsre akár tinédzsereket is, vagy lő agyon az utcán magát igazolni nem tudókat. A film nagy részében egyszerre szembesülünk a második világháború még több mint tíz évvel a lezárását követően is az emberek feje felett lebegő árnyékával, az apátlanság, férjtelenség kihívásaival, és az azóta eltelt időben megerősödött diktatúra életeket kettétörő rettenetével. Látunk egyedülálló, a korábban a családja birtokában lévő boltba már csak alkalmazottként visszajáró anyát, akinek kiszolgáltatott helyzetét még az orra alá is dörgölik mondván: „hát most már nem a maguké, elvtársnő”.

[[paginate]]

De látunk az önmagából a szebb jövő reményében teljesen kiforduló, a budapesti panelház erkélyén pihenő henteshez ragaszkodó zsidó édesanyát is, a felbontott sertés mellett. Látjuk azt is, hogy a ragaszkodásnak előzménye van, hiszen a háborúban a nácik előli bújtatásnak ára volt. Illetve eredménye is, nevezetesen Andor. Akinek viszont egész eddigi életében egy idealizált, nagypolgári édesapáról hazudtak, így teremtve meg a nagybetűs APA visszatérésébe és egy szebb jövőbe vetett remény alapjait. Ezt zúzza szét a valóság, és a vidékről egyszer csak az életükbe, lakásukba berobbanó kövér, durva, bőrkabátos, részeges hentes. A valódi apa.

Az Árva számos, kifejezetten súlyos kérdést feszeget, ehhez pedig rendkívül érzékeny képi világ és történetmesélés társul. A forgatókönyvet Nemes állandó írótársával, Clara Royerrel jegyzi, a képi világért pedig szintén állandó operatőre, a korábbi két filmen is Nemessel forgató Erdély Mátyás felelt most is. A már-már szépiaszerű, 35 milliméteres filmre forgatott film a művészfilmek határát súrolja. Szuperközeli, vagy épp közeli képkivágásokon keresztül szinte a szereplők lelkébe láthatunk. A kameramozgások ugyanakkor rendkívüli módon segítik a történetben való elmélyülést. Együtt sétálunk a szereplőkkel, érezzük a fullasztó cigarettafüstöt, bemászunk Andorral a társasház bojlere alá a pincében és mi magunk is megrémülünk, amikor a padlásra felmászó, kövér hentes lépteinek döndülését Andor felgyorsuló lélegzésén keresztül meghalljuk. A korábbi két filmmel ellentétben itt kránt és totálokat is használ Erdély, így az ötvenes évek Budapestjéről átfogó, már-már Fortepan-szerű, gyönyörű tájképeket is láthatunk.

^{Forrás: Mozinet}

[[paginate]]

Az Andort játszó Barabás kifejezetten ügyesen jeleníti meg a kamasz fiúban tomboló tehetetlenséget és dühöt. Az édesanyját alakító Waskovics Andrea szintén remekel, játékának köszönhetően súlyos kőként telepszik az ember lelkére a háború alatt és után az élettel egyedül szembenézni kénytelen nők ezreinek sorsa. Grégory Gadebois összetett karaktert alakít, akit néha utálunk, néha sajnálunk, egyszer pedig még meg is mosolygunk. Hitelesen hozza a vidéki hentest, aki előbb üt (legyen szó nőről, gyermekről, barátról vagy hivatalnokról), csak aztán gondolkodik vagy kérdez, és nem létezik számára a lehetetlen. Durvasága éles kontrasztban áll a nagy belmagasságú polgári lakásban felnövő, értelmiségi édesapát hazaváró Andor már-már törékeny kamaszságával.

Az Árva egy trilógia lezáró darabja, a személyes érintettség okán pedig (Nemes Jeles az édesapja, Jeles András történetét dolgozta fel) itt kap a legnagyobb szerepet a személyes dráma és az összetett érzelmekkel való küzdés súlyosan emberi kihívása. Ettől a film ugyanakkor nem válik érzelgőssé, a filmet készítő csapat nagyon ügyesen megérezte, hogy miből, mennyi szükséges a megfelelő hangulat megteremtéséhez. Jó példa erre a filmet záró jelenet is, melynek üzenete egyértelmű: egy hiányzó apát igazán pótolni talán soha nem lehet. Az egyetlen lehetséges megoldás: a beletörődés.

Szücs Péter

(A magyar - francia - német - brit koprodukcióban készült film meghívást kapott a 82. Velencei Filmfesztivál versenyprogramjába, és Magyarország idei nevezettje lesz a 98. Oscar-díj nemzetközi film kategóriájában.)