Az operett megosztó műfaj. Ellenzői csupán könnyű, felszínes szórakoztatást látnak benne, rajongói viszont értékes élményt. A Budapesti Operettszínház 2023-ban ünnepelte megnyitásának századik évfordulóját és az alkalomból az egész 2023/2024-es évadot az ünneplésnek szentelik. Az eltelt idő pedig arról tanúskodik, hogy ez a zenés műfaj nagyon is életképes, sőt a népszerű, modern konkurencia, a musical sem tudta ledönteni trónjáról. Zenés, énekes színházi előadások mindig is voltak, amikor a régi időkben útra kelt egy-egy vándorszínész társulat és pajtákban, összetákolt színpadokon, vásárokban szórakoztatta a nagyérdeműt. Ezek azonban még nem voltak operettek. Az a zenés színház, amely operett néven vált halhatatlanná – operácska, kicsi opera – francia földön és városi műfajként született, a XIX. század közepe táján. Bár az első operett szerzőjének Hervé-t tartja a zenetörténet Don Quijote és Sancho Panza című duettjével, amelyet 1848-ban mutattak be, a kor legjelesebb képviselője Jacques Offenbach volt. Offenbach termékeny szerzőként több mint 100 operettet írt és gyakran nyúlt irodalmi témákhoz. Neki köszönhetjük többek között az Orfeusz az alvilágban, a Szép Heléna, a Kékszakáll, vagy a Gerolsteini nagyhercegnő és a Hoffmann meséi című operetteket is, ez utóbbi az operaszínpadot is meghódította. Maga a témaválasztás is emelte olykor a műfaj színvonalát, az irónia, a szatíra meg a darab népszerűségét. Ez utóbbit Offenbach gyakran alkalmazta.
Nem kellett sokáig várni arra, hogy Bécs is saját szerzőit ünnepelje. Suppé, Millöcker mellé színre lépett ifj. Johann Strauss a valcerkirály, akinek első operettjét az Indigo és a negyven rablót, a Carl Theater Wien 1871. február 10-én tűzte műsorára és az előadást maga a szerző vezényelte. Ezt a napot tartják a bécsi operett születésnapjának. Ifj. Johann Strauss nevéhez fűződnek többek között a Cigánybáró, a Denevér, az Egy éj Velencében című örökzöldek, amelyek hamar váltak a magyar operettszínpadok klasszikusaivá is. A századforduló táján azután jött egy rövid korszak, amikor Bécsben az angol operett lett igazán népszerű, ez azonban múló divatnak bizonyult.
A magyar operett, a bécsivel csaknem egy időben született. A zenei lexikon a magyar operett úttörőjének a Varsóban született és 1878-ban Pestre költözött Konti József karmestert tartja, és Eleven ördög című művét az első magyar operettsikernek. Más források Huber Károly 1863-ban bemutatott Víg cimborák című zenés színházához kötik az eseményt. De mindkét zenés színházi előadást csakhamar árnyékba parancsolták a nagyok sikerei, amikor a világot jelentő deszkákra lépett Lehár Ferenc, és Kálmán Imre. Az 1870-ben született Lehár Ferenc számára az 1905-ös esztendő hozta meg az átütő sikert, amikor Víg özvegy című művét bemutatták. Ugyancsak Lehár klasszikus a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem és A mosoly országa. Igényes zenei megoldásokkal méltán írta be magát az európai zenetörténetbe. Mivel csaknem egész életét Ausztriában töltötte, az osztrákok is saját komponistájukként tekintenek rá. A kortárs, az 1882-ben született Kálmán Imre is Bécsben alkotott, majd Amerikába emigrált és bár klasszikusan híres műve többek között a Marica grófnő, vagy A cirkuszhercegnő amelyek folyton szerepelnek az operettszínházak repertoárjában, neve mégis leghíresebb művével, a Csárdáskirálynővel forrott egybe. A Csárdáskirálynő ősbemutatója 1915-ben volt Bécsben, majd 1916-ban Pesten a Király színházban, de a Csárdáskirálynőt azóta sok-sok ezerszer játszották már szerte a világon.
A magyar operett kezdetben még nem tudott elszakadni a bécsitől, majd a XX. század eleje hozott változást. Huszka Jenő Bob herceg című műve jelentette az áttörést 1902-ben, a pesti Magyar színházban (Népszínházban) és lett a modern magyar operett első képviselője.
Az operettben hagyományosan a párbeszéd és a zene elemei arányosan vannak jelen, szerepet kap a tánc, és a nagyformátumú finálé. Az úgynevezett „négyesfogat” – a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncos komikus figurája pedig mindig a történet gerincét jelenti. A primadonna, a szép női főszereplő, többnyire szoprán hang. Partnere a bonviván, aki vonzó, jó kiállású és általában tenor hangú énekes – ők ketten a darab végén egymásra találnak. Másik fontos női szerep a szubretté, szoprán, vagy mezzoszoprán hanggal – akinek férfi partnere a táncos komikus – a karakter elnevezése is jelzi, aki humoros és jó táncos egyszerre, többnyire tenor hang. A szubrett életrevaló, két lábbal a földön álló, olykor szintén humoros női karakter, aki társadalmi hovatartozásában alacsonyabb rendű mint a női főszereplő és akinek úrnője a primadonna. Előfordul – többnyire operai hatás – a buffó karakter, afféle udvari bohóc alakja. Az operett vége a happy end a fináléban teljesedik ki, az összes szereplővel a színpadon.
Hogy megértsük a műfaj töretlen népszerűségét, fontos megérteni azt a közeget, amelyben az operett műfaja ki tudott teljesedni. Ez a közeg pedig a városi polgárság, ezen belül a középosztály megszületése, megerősödése volt. Az 1867-es kiegyezés után majd a millenniumi építkezések idején nagy lendületet vett a modernizáció és ennek lenyomata a székesfőváros. A népesség rohamosan nőtt – főleg betelepüléssel. Az operett a városi polgárság különféle rétegeiben vált egyre népszerűbbé. Nem csupán az anyagi megerősödés vagy a külföldit – esetünkben Bécset – majmoló divat hozta meg ezt a népszerűséget, hanem az a tény, hogy már több pénz és szabadidő jutott bizonyos rétegek színvonalas közösségi szórakozására, a kikapcsolódásra. Testet öltött az igény az olyan életérzésre, amellyel a néző azonosulni tud, amelyről álmodozni lehet. De nem ugyanezt a célt szolgálták a mulatók, varieték, orfeumok is? A zenés színház – az operett – egyike ezeknek a városi polgárságot szolgáló szórakoztató lehetőségeknek, és ha a szerzők magas minőségű zenét és szövegkönyvet alkotnak, akkor valóban szívet-lelket gyönyörködtető művek születhetnek. És születtek is. A pesti arisztokrácia és az értelmiség az operett hirtelen népszerűvé válásakor még lesajnálóan vélekedett a műfajról és ők inkább operába jártak. De a szerzők igényessége változtatott ezen a vélekedésen.
A számok önmagukban is kifejezőek: 50 év alatt 1894-1945 között hazai – főleg pesti – színházakban több mint 350 magyar operettet mutattak be, ezen belül 1918-ig 125 művet. Divat lett operettet írni, és a háború borzalmai közepette is lelki felüdülést nyújtott a színház. Az egyik legismertebb mű, a Mágnás Miska például 1916-ban született. A XX. század elején, a magyar, vagy pesti operett magyar népzenei elemeket, a librettókban magyar neveket, a valós életből vett történeteket mutatott be, ezek gyorsan fölváltották az francia és osztrák álomvilágot. Helyet kapott az aktuális társadalmi életről való ironizálás, bírálat, amely a bécsi operettben tilos volt. Így lett a magyar operett frissebb, aktuálisabb üzenettel egyre népszerűbb. Lassan vidéki nagyvárosaink kulturális életébe is megérkeztek az operett darabok. Prózai színházak is fölvették repertoárjukba az operetteket. A székesfővárosban 1897-ig a Népszínház adott helyet operett bemutatóknak. Ezután a Magyar Színház majd 1903-ban megnyílt az operettek háza, a Király Színház, a Király utca 71. alatt. Az épület már nincs meg, de érdemes számon tartani, hogy megnyitóján Huszka Jenő Aranyvirág című operettjének premierjében – magyar operettben – gyönyörködött a közönség. Itt mutatták be 1905-ben szintén Huszka Jenő híres darabját a Gül babát is, majd 1923-ban nyitotta meg kapuit a Fővárosi Operettszínház – amely 100 éve szolgálja a magyar operett ügyét, és amely 1998. január 1-től Budapesti Operettszínház néven működik. És még nem szóltunk Kacsóh Pongrácról, Jacobi Viktorról, Eisemann Mihályól, Fényes Szabolcsról… ők és még sok más jól csengő név jelzi a magyar operett diadalútját az elmúlt 100 évben és a jövőbe mutató kortárs szerzőkkel és darabokkal is igazán jól áll a magyar operettművészet.
2002 óta október 24-e a magyar operett napja. Ez a nap Kálmán Imre születésnapja, aki tehát a Csárdáskirálynővel világhírűvé tette a magyar operettet. Följegyezték, hogy amikor Németországban bemutatták, az Allgemeine Zeitung ezt írta: „Sok városban van olyan hely, ahol jó zenét hallgathatunk. Az operettnek csak egy biztos címe van: Budapest, Nagymező utca 17.”
2013-ban a Hungaricum Bizottság a magyar operettet Hungaricumnak nyilvánította, olyan kiemelésre méltó értéknek nevezve, amely a magyarság csúcsteljesítményei közé tartozik, és mint ilyen, kulturális örökségünk része.
Gimesi Zsuzsa