A budapesti Művészetek Palotája idén tavasszal is megrendezte a Régizene Fesztivált, amelyen barokk remekműveket tűzött műsorra. A február 8. és március 29. közötti négy barokk est utolsó alkalmán, március 29-én – amely egyébként Virágvasárnapra esett – hangzott el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben J.S. Bach utolsó grandiózus alkotása, a h-moll mise. Bach hosszú éveken át dolgozott ezen a nagyszabású, csaknem kétórás művén. Már 1733-ban készen állt a két első tétel, a Kyrie és a Gloria, amelyről följegyezték, hogy ezeket Bach a drezdai választófejedelemnek ajánlotta. A Gloria volt az első, amely 1724-ben készült el, és ezután csaknem 10 év telt el a Kyrie kiadásáig. Bach, műveiben időnként átemelt korábbi alkotásaiból dallamokat, részleteket, vagy átiratokat készített. Ez a két első tétel ugyanakkor önálló műnek is tekinthető, hiszen az evangélikus liturgiában is szerepelnek. Ezekkel kapcsolatos kérdések nem is merülnek föl. Ami viszont a „titok”, a rejtély, az az, hogy a németül beszélő és író, lutheránus vallású Bach, miért írt római katolikus misét latin szöveggel. Nos, ennek indoklására a mai napig nem kerültek elő írásos nyomok, válaszok, persze föltételezések vannak. Lehet, hogy Bach a két korábbi mise-tétel egyenes folytatásának szánta a többit, hogy teljes művet alkosson, vagy felkérték őt római katolikus körökből a folytatásra. Vagy esetleg ő ajánlotta valamelyik katolikus uralkodónak? – nem tudjuk. Az is lehet, hogy a mise kötött szerkezete, az ének és zene emelkedettsége érintette meg és vezette az alkotásra.

[[paginate]]

Egy biztos, hogy a h-moll-misét 1749-ben fejezte be – halála előtt egy évvel. Ekkora terjedelmű darabot életének hátralévő rövid idejében már nem komponált. A h-moll miséről úgy tartják, hogy ez a mű egyúttal Bach hatalmas életművének összegzése is. Aki tehát hallgatja, nem csupán az aktuális zene csodálatában részesül, de az alkotói hitvallással is találkozik. Sajnálatos, hogy a teljes művet Bach életében nem adták elő, ő tehát sosem hallhatta a teljes h-moll misét. Bemutatójára – a feljegyzések szerint – csak száz évvel később, a 19. század közepén kerülhetett sor. Terjedelme miatt úgy tartják, hogy az túlnő a templomi megszólaltatás keretein. A teljes h-moll mise, hangversenytermek ünnepi alkalmainak ritka ajándéka.

A mostani koncert magas minőségéről az előadók gondoskodtak. Az énekkart és a zenekart is a francia női karmester Laurence Equilbey vezényelte, akit a szakma kiváló régizene specialistaként tart számon. Ő hozta az együtteseket is, az Insula orchestra zenekart és az accentus énekkart. Ez utóbbi a Budapesti Monteverdi Kórus néhány énekesével kiegészülve lépett föl. A tökéletes összhang élményét az összeszokottság is jelezte. Mindkét együttest maga Equilbey alapította és évek óta együtt muzsikálnak, énekelnek, utaznak. A Rouen-i Operaház kamarakórusát, az accentus-t 1991-ben, az Insula orchestra zenekart pedig 2012-ben alapította. Mindkét formációt a régizene koncertek élvonalbeli együttesei között tartják számon. A karmester Equilbey, különösen elhivatott történelmi női zeneszerzők elfelejtett műveinek megszólaltatásában is – két együttesével. Az összeszokottság a dirigens, a zenekar és az énekkar között  tökéletesen átjött ezen az estén is. A 27 tételes művet itt tehát a négyszólamú vegyeskar és a barokk zenekar adta elő.

[[paginate]]

Az öt szólista szerepében egy spanyolországi és három német énekest hallhattunk. A katalán szoprán Núria Rialt, aki önmagát szintén reneszánsz és barokk korok műveire – tehát régizene előadására – specializálódott énekesnek tartja, és a Müpa közönsége előtt már korábban is föllépett. A másik énekesnő, a mezzoszoprán német Anna Lucia Richter – szintén ismert a Müpa közönsége számára – most a mű alt szerepét is ő énekelte. Megszólalt még egy-egy tenor és basszus hang a férfi szólamokban. A tenor szólamot a Budapesten most debütáló német Werner Güra énekelte, akit operaszerepek mellett elsősorban a daléneklésben tartanak számon, és aki a Zürichi Művészeti Főiskola tanára is. A basszus szerepben a szintén német Gerrit Illenbergert hallhattuk, aki opera szerepei mellett liturgikus énekesként is ismert.

J.S. Bach h-moll miséje a római katolikus miserend tételeit követi. A mise (latin missa) egyrészt liturgikus templomi cselekmény. Az ősegyházban még a kenyér közös megtörését jelentette, ugyanakkor az isteni misztérium a „hitünk szent titka” megjelenítése is. Énekelt részei – amelyeknek kezdete a gregoriánhoz köthető – az idők során hangszeres kísérettel is megszólaltak, és később a mise már önálló zenei műfajként is megjelenik, a templomi liturgiától függetlenül is. Tételei azonban szigorúan követik a liturgikus tételeket, amelyek száma változhat, de általában hat tétel Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és az Agnus Dei állandó. Több zeneszerző komponált misét a zenetörténet során. Bach nagyszabású és nagy hatású h-moll miséje az isteni irgalmasság és szeretet fényének hangjegyekbe foglalása volt ezen az estén is. Egyúttal a Nagyhét lélekemelő és megrendítő nyitánya lehetett mindazok számára, akik ezt Virágvasárnap estéjén, a Müpában hallhatták.

Gimesi Zsuzsa