Kérüx és mártír

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)

Ez az Ige Jézus utolsó mondata a tanítványokhoz. Arról szól, hogy miként fejeződött be Jézus és a tanítványok földi kapcsolata. A következő, 9. versszak már azt mondja el, hogy Jézus a tanítványok szeme láttára felemeltetett a mennybe. De mint a leírásból kitűnik, Jézus Krisztus nem eltűnt, teljes bizonytalanságban hagyva tanítványait, hanem egy ígéretet mondott nekik.

Mennybemenetele előtt közvetlenül négy dolgot mondott a tanítványainak. Először is azt, hogy eljön hozzájuk a Szentlélek. Másodszor azt, hogy erőt kapnak. Harmadszor azt, hogy a tanítványok tanúk lesznek. Negyedszer azt, hogy ez a tanúságtétel az egész világra kiterjed.

S aztán amikor Jézus felemeltetett, s felhő takarta el őt a tanítványok szemei elől, két fehér ruhába öltözött férfi jelent meg nekik s ezt mondták: ”Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

Kibontakozik előttünk egy történet. Ezen a földön itt volt Jézus Krisztus, tanítványokat hívott el. Aztán elhagyta ezt a földi világot, de a kapcsolat közte és a tanítványok között mégsem szakadt meg. Eljött a Szentlélek, akin keresztül az elhívottak közössége akkor is kapcsolatban maradt Jézus Krisztussal, amikor ő már nem volt itt testben. De a történet így még nem teljes. A két fehér ruhába öltözött férfi azt is mondta, hogy ez a Jézus nem hagyta el véglegesen ezt a földi létet, hanem visszajön. A tanítványok tehát egy át- meneti helyzetbe kerültek, Jézus elmenetele és visszajövetele közé, de azzal az ígérettel, hogy míg Jézus Krisztus nem lesz itt újra testben is velük, addig sem maradnak egyedül, mert jön a Szentlélek, aki erőt ad nekik, hogy tanúk legyenek.

Ez az egyház léthelyzete azóta is. A Jézus Krisztus elmenetele és visszajövetele közti idő. S mint Jézus szavaiból kiderül, a tanítványok közösségének, az egyháznak egyetlen dolga van azóta is: a tanúnak lenni. Minden keresztyén ember küldetésének ez az alapja.

A görög nyelvben Isten üzenetének továbbítóira két szó is van. Az egyik a kérüx. A hírnök. A hírnök az az ember, aki valamilyen hírt a nyilvánosság előtt bejelent, proklamál. A bibliai értelemben vett hírnök az a valaki, aki hirdeti, hogy Jézus Krisztusban elközelített az Isten országa. Ezzel a megbízással küldte ki Jézus a tanítványait. Viszont van egy másik szó is, s ez szerepel mostani Igénk görög nyelvű szövegében. Nos, itt a mártír szó olvasható. Jézus azt ígéri a tanítványoknak, hogy tanúk, mártírok lesznek. Ez nyilván nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden tanítvány vértanú lesz, de azt igen, hogy a Jézus Krisztus melletti tanúságtételben mindig van mártíriumság. Ez azért van így, mert sokszor egy olyan világban kell tanúságot tenni, amely világ enyhén szólva is nehezen fogadja be az evangéliumot, sőt nem egyszer kifejezetten ellenséges.

[[paginate]]

A mártír több mint a hírnök. A tanúság nem csak hírül adás, mert a tanúságban ott van az a személy is, aki a hírt hírül adja. A tanú a maga személyiségével is igazolja a hírt. A tanú maga is bizonysággá válik. A keresztyén emlékezet sok olyan embert megőrzött, akiknek Isten megadta a végsőkig elmenő tanúság, a mártíriumság ajándékát, s vértanúkká váltak. Nem mintha meg akartak volna halni, de a Lélek által vezettetve felismerték, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet kompromisszumokat kötni. Ki kell állni, színt kell vallani, nincs is-is. A mártír az a tanú, aki az egész egzisztenciájával azonosul azzal az üzenettel, amelyet képvisel.

Igénk választ arra a kérdésre is, hogy mi a tanú-lét, a mártír-lét forrása. Jézus azt mondja a tanítványoknak, hogy eljön hozzájuk a Szentlélek és erőt kapnak. Ez nagy vigasztalás. Jézus tehát nemcsak azt mondja a tanítványoknak, hogy most ugyan elhagylak benneteket, de fel a fejjel, tartsatok ki, hanem azt, hogy a tanúságtételhez kapnak erőt. S ez az erő nem embertől származik, nem emberi képességeken nyugszik, hanem a Szentlélek ajándéka. Ezért a keresztyén emlékezés vértanúkra egyúttal hálaadás is Istennek, aki az ő eleve elrendelt, kikutathatatlan akaratából kiválasztott embereket, s nehéz történelmi pillanatokban a Lélek által erőt adott nekik, hogy megálljanak a hitben. Ezzel mindnyájunk számára példát mutattak a tanúság végső értelmére nézve. Mert tanúnak lenni mindig ezt jelenti: megállni a hitben. De ehhez erő kell.

S mi is ennek az erőnek a tartalma? Mitől erős, aki erős? Nos, két szóval: engedelmesség és hűség. A tanú attól tanú, hogy nem magánvállalkozó. A tanú, a mártír nem önmagát valósítja meg. A tanúság nem magánügy. Értelemszerűen, aki tanúskodik, aki bizonyítékká válik, az mindig valamilyen ügy mellett áll ki. Nos, a keresztyén tanú, a keresztyén mártír sohasem magáért áll ki. Hanem azzal az igazsággal azonosul minden körülmények között, amelyet Jézus Krisztusban megismert. Ezért különös módon, erő, engedelmesség és hűség összetartoznak. Csak az tud Isten szerint erős lenni, aki engedelmes. Csak az tud Isten szerint erős lenni, aki hűséges. S ez nem a világ ereje, ez nem a nyers erőszak ereje, ez nem az elrettentés ereje. Ez az erő az, amely megjelent Jézus Krisztusban, Isten megöletett Bárányában, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem szolgai formát vett fel, s engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Ez az erő a Jézus Krisztusban, Isten mártírjában megjelent erő, aki engedelmes és hűséges volt mindhalálig, a keresztfának haláláig, és tanúskodott az Őt küldő mennyei Atyjáról. Az örök tanú maga Jézus Krisztus, a gyenge, a legyőzött, a megfeszített, de akiben mégis az az erő vált nyilvánvalóvá és időtlenné, amelyet Ő is ígért mindenkori tanítványainak. Az Ő egyházának. A tanút le lehet győzni, keresztre lehet feszíteni, meg lehet ölni. De a tanú által képviselt igazságot sohasem. Nincs más létformája az egyháznak, csak a tanúságtétel.

Emlékezve keresztyén vértanúinkra, hálát adva életükért, példájukért, mi, mai keresztyének sem tehetünk mást, csak a Szentlélekért könyöröghetünk, hogy adjon nekünk erőt. Hogy az egyház legyen egyház. S ez az erő engedelmesség és hűség. Amikor emlékezünk hitünk magyar hőseire, vértanúinkra, s hálát adunk értük, imádkozunk itt maradt szeretteikért, óhatatlanul is gondolnunk kell azokra a keresztyénekre is világszerte, akiket üldöznek, akik a hitük miatt vértanúhalált halnak. És természetesen gondolnunk kell magunkra is, a mi Európánkra, ahol ugyan nem az életünkkel, de a hitünkkel mégis ki kell állni, tanúnak kell lenni az egyetlen Megváltó, az Úr Jézus Krisztus igazsága mellett. Könyörgünk a Szentlélek Úristenhez, hogy adjon nekünk erőt, hogy ezekben a megpróbáltatásos időkben mi is meg tudjunk állni a hitben. Isten áldott eszközeiként hitünket erősítsék azok a vértanúk is, akikre emlékezünk. Hogy maradhassunk az Úr Jézus Krisztus engedelmes és hűséges szolgái minden időben. Ámen.

Köntös László

Hasonló anyagaink