Karasszon István (szerk.): Bevezetés az ugariti kultúrába

Ugarit – nyelv, kultúra és vallás

A 2018. november 29-i nemzetközi tudományos
KEGA-konferencia tanulmánykötete

Selye János Egyetem Református Teológiai Kar,
Komárom 2019

 

A kötet 131 oldalán hat tanulmány olvasható, melyek mind Ugarithoz és az Ószövetséghez kötődnek, megmutatva, hogy milyen kapcsolódási pontok vannak a két kultúra között. Például Egeresi László Sándor tanulmánya azt mutatja meg, hogy az ugariti nyelv hogyan segíthet az Ószövetség pontosabb fordításában; Kőszeghy Miklós pedig a Refaim-völgy nevével foglalkozik, ami összefügg az ugariti rp’um-kifejezéssel.

A kötet tanulmányainak szerzői Karasszon István PhD (egyetemi tanár, SJE RTK/KRE HTK), Egeresi László Sándor PhD (egyetemi docens, KRE HTK), Kőszeghy Miklós PhD (egyetemi tanár, PPKE/EHE), Gér András László Mgr. (zsinati tanácsos, doktorandusz PPKE) és Csabai Ágnes PhD (egyetemi oktató KRE). A témaválasztások kapcsán a következőt írja Karasszon István: „Szimpoziumunknak teológiai iskola adott helyet, így indoklásra nem is szorul, ha elsősorban a Biblia iránti érdeklődés határozta meg a kutatók szempontjait, még ott is, ahol egyébként asszíriológus, egyiptológus vagy általános sémi nyelvész a szerző” (8. o.).

A tanulmánykötet elején Karasszon István tanulmánya olvasható, Ugarit: Bevezetés a szimpozium elé címmel. Ugaritról hat témakörben (Fölfedezések, Történelem, Iratok, Az ugariti nyelv és megfejtése, Szövegkiadások és Kutatástörténet) a legfontosabb ismereteket foglalja össze, az érdeklődők számára átfogó képet nyújtva Ugaritról. Az olvasó megismerheti Ugarit felfedezésének körülményeit és az ásatások fontosabb neveit (például C. F. A. Schaeffer nevét, aki megtalálta a nekropoliszt) és főbb szakaszait. A VII. évezredből származó leletek bizonyítják, hogy Ugarit már az ősidőktől lakott volt. Mári és Ugarit között Kr.e. 1800-1750 között kapcsolat állt fent. Egyiptomi ellenőrzés alatt állt a város 1400-tól. Egy tűzvész következtében az archívumok megsemmisültek, így csak a XIV. századból vannak dokumentumok. Ugarit számára 1350-től okozott fenyegetést a hettita birodalom, de a várost végül a tengeri népek pusztították el. Ugaritból számos írásos anyag maradt meg az utókor számára, mint például a palota udvarán talált égető kemence 75 ékírásos táblácskája, Rap’ánu írnok archívuma, vagy a főpap könyvtára, ahol nem csak mitologikus ciklusokat találtak, hanem az akkád, sumér és hurrita szövegekhez szószedeteket is. Ugarit többnyelvű volt, ami nagy segítséget jelentett a nyelv megfejtésében, aminek módszeréről szintén szól a tanulmány. A bevezetés végén a kötetben szereplő tanulmányok absztraktjai olvashatók.

[[paginate]]

Egeresi László Sándor Ugariti filológia és héber lexikográfia című tanulmányában bevezetésként az írásos leletek számát, és az ugariti nyelvet ismerteti, majd áttekinti és eligazítást ad az ugarit nyelvtan szakirodalmában. A tanulmány fő részében az ugariti filológiát érintő néhány problémát ismertet, majd azt mutatja be, hogyan jelenik meg az ugariti filológia a héber lexikográfiában. Három példát (Péld 26,23; Ám 1,1; Péld 8,22) hoz arra vonatkozóan, hogy az ugariti nyelvnek köszönhetően hogyan lehet pontosítani némely ószövetségi igehely fordítását, illetve hogyan segíti a szöveg jobb megértését. Tanulmánya segítségével jól áttekinthető az ugariti filológia néhány fontos kérdése és annak a héber lexikográfiában játszott szerepe.

Ugariti mítosz és izraeli epika – rokon kultúrák összehasonlítása. Karasszon István bemutatja, hogy milyen is lehetett az ugariti társadalom, hogyan épülhetett fel, mi volt az államformája, mit lehet tudni a törvénykezésével, irodalmával, gazdaságával és vallásával kapcsolatban. Összesen 19, az ugariti társadalmat alkotó emberekre használt kifejezést ismertet (például bumusu malki – valószínűleg olyan kisbirtokosok lehettek, akik valamilyen szolgáltatásért cserébe a királytól birtokot kaptak. A na’ru – olyan munkást jelölhet, aki valakinek a megbízásából végzett el egy tevékenységet. Az adószedőre egy akkád jövevényszót, a makisu-t használták). Ezt a társadalmat összehasonlítja Izrael társadalmával. Az egyik érdekesség, hogy míg Izraelben több alkalommal is létrehoztak törvényeket, de Ugaritban nem leltek fel ez idáig törvénykódexet. Olyan dokumentumokat találtak, amik feltételezik a törvényi hátteret, de babiloni fogalmiságot mutatnak. Ezekből a dokumentumokból lehet következtetni ugarit államformájára. Ugarit dinasztikus királyság volt, aminek felépítését és működését részletesen is bemutatja. Ezt oly módon teszi meg, hogy az olvasó lelki szemei előtt egy sokrétű társadalom elevenedik meg, amely „úgy tűnik, bár szigorú patriarchális társadalomról van szó, jogi különbség férfiak és nők között nem volt, igaz, nők nem fordulnak elő a hivatalokban” (40. o.).

Izrael és Ugarit irodalmára egyaránt jellemző téma a dinasztikus királyság. S bár a történetekben vannak hasonlóságok, de Izrael irodalma a királyság problémáját nem egy hatalmas eposzban dolgozza fel, hanem „lokális tradíciókon nyugvó epikai mű írja le a királyság létrejöttét, amelyet aztán több rendben újrainterpretáltak a redakciók” (44. o.).

Részletesen ír ugarit vallásáról is. Többek között arról, hogyan dolgozza fel az ugariti vallás egy monumentális mítosz-ciklus keretében a vallási reformot, és hogyan ábrázolja Izrael a maga vallásos irodalmában a saját vallásreformját. A tanulmány külön érdekessége, hogy részletes képet ad ugarit társadalmáról, jogokról (mint például a házasságról és örökösödésről), gazdaságáról, irodalmáról és vallásáról, mindezt összehasonlítva Izraellel, megmutatva a hasonlóságokat és a különbözőségeket.

A kötet következő tanulmánya Az óriások (?), vagy a halott királyok (?) völgye Jeruzsálemben, melynek szerzője, Kőszeghy Miklós vizsgálja a Refaim-völgy nevének kérdését, ami összefügg az ugariti rpu’m- kifejezéssel. Szintén foglalkozik a völgy helyzetével és jelentőségével, a babiloni fogság előtti időszakban.

A tanulmány első részében a Refaim-völgyet régészeti szemszögből mutatja be, ismertetve annak fekvését, méreteit, Jeruzsálemmel való kapcsolatát, és a mezőgazdaságát, illetve a völgy mezőgazdasági metaforáját az Ézs 17,5-6 -ban. A 2Sám 5,17-25 azt mutatja, hogy a Refaim-völgy stratégiai szempontból is kulcsfontosságú volt Jeruzsálem számára.

[[paginate]]

A második részben először nyelvi szempontból közelíti meg a völgy nevének kérdését, majd olyan ószövetségi és ugariti szövegeket vizsgál, amelyek a refaim jelentését segítik megfogni. Az Ószövetségben előfordulnak olyan passzusok, ahol a szó hatalmas, erős férfiakat jelöl (2Sám 21,16 és a 2Sám 21,20), illetve olyan is, ahol a refaimoknak a halottakhoz van köze (1Sám 28; Ézs 14,9). A refaim terminus ugariti jelentése bizonytalan. A különböző szövegekben a szó előfordulását a szövegkörnyezet tekintetében vizsgálja. Elképzelhetőnek tartja, hogy a refaim alacsonyabb rangú isteneket jelöl, akik együtt lakomáznak a magasabb rangú istenekkel, de jelölheti a szekérharcosok egy meghatározott körét is. A szövegek vizsgálata alapján feltételezi, hogy a Refaim-völgy neve a Jeruzsálem központú kánaáni városállamban élő szekérharcosokkal lehet összefüggésben.

Gér András László kapcsolatot lát a Habakuk 3 és az ugariti panteon között. A Habakuk 3 és kulturális kapcsolódási pontjai bevezetőjében frappánsan fogalmaz: „A szöveg tele van linkekkel, amelyek az ókori közel-keleti világ különféle részeihez vezetnek el minket” (61. o.). Saját fordításában hozza a Habakuk 3-at, amihez lábjegyzetben számos érdekes, a fordításhoz kapcsolódó magyarázatot tesz, segítve ezzel a szöveg még pontosabb megértését. Átfogó képet ad a Hab 3-ról. Alaposan vizsgálja annak keletkezését, műfaját és a szerzőségnek kérdését. A Hab 3 hosszú hagyományozási folyamatát fogadja el, amiből arra következtet, hogy a 3. fejezet alapja fogság előtti keletkezésű, majd a redakciós rétegeket is elkülöníti. Az utolsó redakciós munka a 2,20, ami a perzsa kor végén, vagy a korai hellenizmus idején kerülhetett a könyvbe. Részletesen vizsgálja a Hab 3,7-13a kulturális áthallásait, amiben ugariti motívumok találhatóak. Például a folyók (nahārîm) a folyók istenére, Naharra történő utalás, a 11. versben pedig a holdistenre. A szövegben megjelenő ugariti motívumok kérdését alaposan körüljárja, és megmutatja, milyen motívumok ezek, és hogyan jelennek meg a Hab 3-ban.

A kötet utolsó tanulmánya Csaba Ágnes munkája, Anat istennő tisztelete – Ugarittól Egyiptomig, amiben több szempontból vizsgálja Anat istennőt, az ugariti pantheon tagját. Anat neve nem csak ugariti, hanem héber és egyiptomi forrásokban is előfordul. Az ugariti szövegeket vizsgálva az istennő számos jellemzőjét bemutatja (harcias jelleg, „szűziesség”, termékenység, szerelem), és Baalhoz fűződő viszonyát is vizsgálja. Arra a következtetésre jut, hogy a harcos Anat istennő az ősi, a termékenység csak szekundér módon társult hozzá.

Az Ószövetségben összetételekben fordul elő az istennő neve, személynevekben (A Bír 3,31; 5,6-ban szereplő Samgar ben Anat neve rámutat, hogy Anat istennő tisztelete elsősorban katonai kontextusban értelmezhető),  és településnevekben (Anátót) is előfordul. Arra a kérdésre is válaszol, hogy Anat istennő tisztelete hogyan jutott el Egyiptomba, hogyan jelenik meg az egyiptomi mitológiában, illetve Palesztinában milyen módon jelentkezik Anat istennő ismerete. „Palesztinában úgy látjuk, hogy bár nem annyira elterjedt módon, mint Baal esetében, de egészen hasonlóképpen jelentkezik Anat is lokális manifesztációkban, tehát egy-egy helységgel összekapcsolva. Anatót, vagy Anat-Béth-Él egészen biztosan ennek a lokális tiszteletnek az onomatológiai lecsapódása” (125. o.).

Anat istennő kérdését több szempontból megvizsgálja és bemutatja, milyen utat járt be Anat istennő tisztelete, hol, milyen módon jelentkezik és milyen sajátosságokat mutat a terület függvényében. Anat istennő tiszteletének számos aspektusára rávilágít, komplex képet adva az érdeklődők számára.

A fentieket összegezve elmondható, hogy ez egy kiváló tanulmánykötet. Több szempontból, különböző témákat vizsgálva azt mutatja be, hogy milyen sokféle kapcsolódási pont van az Ószövetség és Ugarit között, mint például nyelvészeti, vagy vallástörténeti szempontból. A tanulmánykötet felhívja a figyelmet arra, hogy Ugarit milyen fontos jelentőséggel bír az Ószövetség kutatásában.

Tóth Márta Dóra

Hasonló anyagaink

Doktorátus után

Kis Jolán – Lévai Attila (szerk.): „Mint folyóvíz mellé ültetett fa című kötetét ajánljuk.