Házat egy hűtő áráért

Az élni akaró dél-erdélyi Kóbor községről

Egy hűtőszekrény áráért lehet manapság a dél-erdélyi szórványban házat venni. Ennyit ér a szinte mindentől távol eső, egykor színmagyar Kóbor nevű faluban az élet. Pedig költözött már oda német programozó és francia család is. Ők meglátták a lehetőséget a mesés tájban és a helyiek kedvességében. Ferkó Zoltán 2017 és 2018 között kilenc hónapot töltött a Brassó megyei településen, ma azon dolgozik, hogy mások is ráébredjenek, mennyi csodát rejt a lassan, de biztosan elnéptelenedő terület. A Kóbor című filmet ajánljuk.

„Ami lezajlott az elmúlt 25 évben, az egy katasztrófa tulajdonképpen. Azt lehet mondani, hogy eltűnt a magyarság” – mondja lemondóan a Kóbor című film egyik interjúalanya. „Ez a néptelenedés, az öregek kihaltak, sajnos a következő generáció jellemben már nem emelkedik föl az azelőtti minőségére. Így házakat, házhelyeket adtak el egy hűtőszekrény áráért. Rengeteg a vegyesházasság, így a kóboriakból lassanként kihalt a magyar érzés, sajnos” – teszi hozzá.

Szomorú. Ez talán a legtalálóbb jelző, amit Ferkó Zoltán filmjével kapcsolatban leírhatunk. Mindennek többé-kevésbé a téma maga is oka, hiszen Ferkó egy fokozatosan elfogyó, dél-erdélyi szórványfalu hattyúdalát filmesítette meg. Kóbor, így hívják a községet, amelyet már a XIII. században is laktak. Első írásos említése egy 1206-os keltezésű Árpád-kori oklevélben található. 1530 körül egy török rajtaütés következtében teljesen elnéptelenedett, ezután közszékelyek beköltözésének köszönhetően kelt új életre. A reformáció után egyetlen református községe volt a lutheránus Kőhalom-széknek. Száz éve ráadásul még 1000 fős színmagyar település volt. Aztán jöttek a háborúk, a II. bécsi döntés, a kollektivizálás, a kulákok megkülönböztetése és a Ceaușescu-féle országos területrendezési terv. A történelem omladozó házakat, fogyatkozó magyarságot, a faluból városba menekülő fiatalságot és egy pusztulásra ítélt községet hagyott maga után. Lélekszáma mára 200 körülire csökkent, amelynek már csak egyharmada magyar, ők is főként 60-70 év felettiek.

Erődtemplom. Fotó: Mészáros Tamás Márton

[[paginate]]

Persze, a település nincs éppen központi helyen. Sőt inkább messze van mindentől. A legközelebbi város: Fogaras és Kőhalom. Elég nehezen megközelíthető, ha valaki odalátogatna, földútra készüljön. Ez önmagában azonban még nem lenne túl nagy gond. A film azonban átadja Kóbor lakóinak fájdalmát. Ők még egy másik községre emlékeznek. Abba a faluba még emberek akartak költözni. Amikor beköltöztek, szeretettel köszöntötték az újakat a már ott lakók. Az a falu még élt. Ez a mai Kóbor már csak haldoklik.

Pedig a település számtalan lehetőséget rejt. Hegyek, dombok, mezők, hatalmas, eladó házak. Jól mutatja ezt az is, hogy a faluba egy német és egy francia család is beköltözött – előbbi a filmben el is mondja tapasztalatait. Illetve a turizmus is lehetne kitörési pont. Ehhez a református erődtemplom felújítására lenne szükség, amit támogatni is lehet, a hírek szerint a Magyar Állam is segíti majd a felújítást.

Persze, a film Kóbor példáján keresztül egy nagyobb kihívásra, a szórványlétbe kényszerült magyarság megmaradásért folytatott évszázados küzdelmére is felhívja a figyelmet. Kóborhoz hasonló falvakból ugyanis van még jónéhány, még akkor is, ha az ő történetüket egyelőre senki sem filmesítette meg.

„Az általam jobban megismert Kóbor sorsán keresztül egy átfogó jelenséget szeretnék bemutatni, az elnéptelenedő kis falvak világát. Mindezt kibővítve azzal, hogy Kóbor esetében egy elszigetelt külhoni szórványtelepülésről van szó, amelyhez sajnos sok hasonló található még a Kárpát-medencében. Bár az ott lakó idősektől olykor azt hallani, hogy nincs már visszaút, én azt gondolom, hogy feltámadás ettől még lehet” – nyilatkozta a film rendezője a Krónika Online-nak 2020 májusában.

Különösebb technikai újdonságot a film nem mutat, dokumentarista szempontból nézve is átlagosnak mondható. Még akkor is, ha az operatőri munka egy-két rosszul megválasztott fókuszpont kivételével egész jó, a képek szépek, a zeneválasztás mesteri. Ráadásul egy komplex történelmi problémát a helyiek személyes, kedvesen-szomorú történetén keresztül visz közel a nézőkhöz. Mindez azonban nem emeli az átlagosság fölé a filmet. A téma viszont, amelyet feldolgoz, igen.

A történet segít ugyanis rádöbbenni, hogy nem csak a városban lehet létezni. Hogy nem csak a panelba költözés az út, hogy vidéken is van élet, van lehetőség. Segít megérteni, hogy a falvak, kistelepülések eltűnésével veszítünk magyarságunkból, veszítünk emberségünkből. Segít felismerni, hogy Ceaușescu és a hozzá hasonlók a falvak pusztításával nem csak az ott élők életét tették és teszik tönkre, hanem a következő generációkét is. A városokba költözéssel távolabb kerülünk a Teremtőnktől, természetes közegünktől. Kiszakadunk abból a környezetből, amiben – ha néha nehezebb is élni – de sokkal jobb. Ezt mutatja meg nekünk a Kóbor című film, és mint ilyen, hiánypótló.

Miután megnéztük, több dolgot is tehetünk. Először is gondolkodhatunk azon, hogy a természethez való visszatérés nem is olyan borzalmas ötlet. Másodszor támogathatjuk Kóbort pénzzel, hogy elindulhasson az erődtemplom felújítása. Harmadszor pedig akár mi magunk is eljátszhatunk a vidékre költözés gondolatával. Így egyszer akár azzal is támogathatjuk majd egy magyar falu megmaradását, hogy a költöztető kocsiról lekászálódva azt mondjuk a szomszédos kapu előtt álldigáló nénikének: Adjon Isten jó napot!

Szücs Péter

 

(Ferkó Zoltán filmje a Youtube videómegosztón ingyenesen megtekinthető. Keressék így: Kóbor - a film! A kóbori erődtemplom felújításához a református gyülekezet hálásan fogad minden adományt. Az átutaláshoz szükséges adatok: Név: Parohia Reformata Cobor. Bankszámlaszám: RO17RZBR0000060006974290. IBAN: RO17 RZBR 0000 0600 0697 4290. BIC: RZBRROBU. Cod Fiscal: 13836440.)

 

Hasonló anyagaink

Reformátusok és Trianon

Reformátusok és Trianon címmel dokumentumfilm készült arról, hogyan birkóztak meg az impériumváltás valóságával és következményeivel a száz éve kisebbségbe került magyar reformátusok. Feke György ajánlója.