Geréb Zsoltot az 1980-as évek elején ismertem meg, s rögtön az első benyomásom az volt, ami azóta is meggyőződésem – és a címem jól tükröz: egy óriás van közöttünk, ha mi átlagemberek vagyunk. Vagy ha ő az átlagos nagyság, akkor mi liliputi törpék vagyunk… Mindezt természetesen teológiai értelemben gondolom, hiszen megnyerő egyénisége, társalgása ebből semmit nem érzékeltetett. Tény viszont, hogy az akkori teológiai helyzet még a mai nem túl magas szintűnél is jóval alacsonyabb volt, s a hivatalos, elfogadott teológiai nézeteket képviselők mintha versenyeztek volna az ágy alatti magasugrás sportjában. S ekkor jelentkezik valaki, aki egyszerűen, célratörően, szolgálatkészen éppen azt mondja, amit kell; s persze ehhez hoz mindent, ami szükséges: széles körű nyelvismeretet, mélyreható alapképzést, kellő jártasságot a nemzetközi irodalomban, de főképp ítélőképességet annak eldöntésében, hogy mikor mit és hogyan kell átvenni. – Mindezt talán fölösleges lenne a könyv elé bocsátani, mégis úgy érzem: túlnyomó részt az elmúlt évtizedek sötét oldalát ecseteljük, talán joggal. Nyilván nem voltak se teológiailag, se egyházilag könnyű idők a kommunizmus évei, sőt a fordulat utáni újraépítkezés se bizonyult diadalmenetnek. Viszont kevéssé értékeljük, hogy voltak, akik ekkor is bizonyítani tudták, mennyire megterem a virág a gazban is! Ilyen szempontból hálásak lehetünk Geréb Zsoltnak, hogy ebben a könyvben ismét önmagát adja: ilyen voltam, ilyen vagyok, s amit jónak láttok belőlem, vegyétek át; kövessetek!

Talán nem árt hangsúlyozni azt, amit első pillantásra láthatunk: a könyv tanulmányokat, prédikációkat és könyvismertetéseket tartalmaz. A kor nem kedvezett a túlzott specializációnak: mindent és ugyanolyan jól kellett csinálni! S ha ezzel Geréb Zsolt nem hagyott fel a fordulat után sem, akkor bizonnyal jól tette. Ezúttal is feltűnik, hogy bár szűkebb kutatási területe az Újszövetség volt a szerzőnek, ezúttal mégis csak egyetlen cikk foglalkozik ezzel: a két thesszalonikai levél vizsgálata az apostoli hagyomány szempontjából (41–58. lap). Érdekes témaválasztás! Talán a szerző számára is fontos üzenetet jelent, hogy az elődök által felfedezett és megőrzött jót tovább kell adni? Családi szempontból is így érezte? Jó lenne vele erről elbeszélgetni! Az viszont bizonyos, hogy a többi tanulmány inkább egyháztörténeti jellegű. Ismét azt kell mondjuk: érdekes!

[[paginate]]

Talán pont azért az egyháztörténelem, mert egy olyan környezetben végezte szolgálatát, ahol megkísérlik ellopni magyar és református történelmünket? Bod Péterről mindenesetre nem sokan emlékeznek meg manapság, s a mócsi gyülekezet története se különösebben ismert az anyaországban (a szerző viszont a mezőségi településen szűk évtizedig szolgált) – így mindkét írást jó szívvel ajánlhatjuk az Olvasó figyelmébe. S ha valaki a reformáció történetéről írtakat olvasva valami ismeretlen adatra bukkanna, akkor legyen hálás: ilyen áttekintéssel valóban ritkán találkozunk.

A prédikációk olvasásakor nem kell romantikusnak lenni ahhoz, hogy néha elérzékenyüljön az ember. A 4Móz 11,1-11 kapcsán nekünk is sokszor eszünkbe jutott az izraeli nép 40 éves pusztai vándorlása, s kissé mi is éreztük saját mikrokozmoszunkban a párhuzamot Isten vándorló népével: vártuk Kánaán földjét. Vajon mikor érkezünk meg, vagy a mi generációnknak is ki kell halnia? – A gyülekezeti igehirdetés szükségszerűen egyszerű, közérthető szavakkal megfogalmazott bizonyságtétel kell legyen; ugyanakkor azonban a fontos teológiai döntéseknek sem lehet híjával! Erre ad jó példát a prédikáció a Jób 14,1-6 alapján: krisztológiai feloldást láthatunk Jób szenvedésére – mint ahogy a mi szenvedésünk is csak Jézus Krisztusban nyer értelmet! Találhatunk a kötetben kifejezetten egyházi tanítást is az 1Kor 14-ről szóló prédikáció kapcsán: a lelki ajándékokról (kharizmákról) szóló tanítás mai aktualitását senki se vonhatja kétségbe. S különösen is hálásak lehetünk azért, amiért a szerző sajátos alkalmak igehirdetését is fölvette a kötetbe: a keresztelés, házassági jubileum, vagy éppen érettségi találkozó alkalmával elmondott igehirdetések ugyan egy bizonyos alkalmakra szóltak, mégis sokak számára modellként szolgálhatnak: adott élethelyzetünkben hogyan kell olvasni a Bibliát, s alkalmazni is üzenetét a mai korra! Az ilyen alkalmak közül hadd hangsúlyozzuk most a bibliaórák igehirdetéseit: ilyen alkalmakra nyilván a gyülekezet magja jön el, itt lehet igazán hitből hitbe hirdetni az üzenetet – s a lelkésznek ilyenkor még az a könnyebbsége is megvan, hogy bizonyos szintű ismeretet joggal várhat el a hallgatóságtól. A jelen kötetben is látható, hogy a szerző épített ezekre… Persze, az külön érdekesség, ha éppen az olvasó által is ismert személyiség kapcsán hirdeti az igét Geréb Zsolt: Hermán János emlékezetét hálásan olvastam a kötetben. – Azt persze mindenkiben tudatosítani kell: prédikációt nem lehet leírni; a leírt szöveg csupán az igehirdetés dokumentuma, nem több: annyi, mint ha egy film forgatókönyvét olvasnánk, ami nyilván egészen más élmény, mint a film megtekintése. A jelen sorok írójának nyilván az volt az előnye, hogy a szerzőt ismerve el tudta legalább képzelni, hogy milyen lehetett maga az istentisztelet, ahol a kötet igehirdetései elhangzottak, s az értékelés is ennek fényében történhet. A leírt szöveg mégis modellként szolgálhat, lehetőséget adhat, hogy más is a Geréb Zsolt által bejárt utat rója – a maga módján.

[[paginate]]

Különösen is hálás vagyok a szerzőnek a könyvben újra kiadott recenziókért! A könyvismertetés nem éppen dédelgetett műfaja a magyar tudományos életnek, jóllehet fontosságát aligha lehet elvitatni: igen fontos egyrészt a szerzőnek, hogy visszajelzést kapjon elvégzett munkájára, másrészt a tudományos közvéleménynek: a recenziók körképe mutatja meg, hogy hol is állunk a tudomány útján. Megértem: egy könyvismertetéshez sokat kell olvasni, s keveset ír utána az ember. Ráadásul egy szakértő recenzió megírásához jókora háttérismeret szükséges – tehát jó recenziót nem akárki tud írni! Árulkodó viszont, hogy egy német, vagy angol szakkolléga bibliográfiájában kétszer vagy háromszor annyi recenziót találunk, mint szakcikket… Az Olvasó élvezheti a könyvben Geréb Zsolt gondolatait Ulrich Luz hermeneutikája kapcsán, de értesülhet a nagyszebeni német nyelvű evangélikus testvérintézmény bibliai kutatásairól, ill. kitekintéssel lehet a szegedi római-katolikus biblikus konferenciák eredményeire. A recenziók emlékezetbe idézik azt is, hogy Geréb Zsolt fiatal tanár kora óta mindig és tudatosan munkálkodott az ökumenikus bibliatudomány egységéért, ezen belül is azért, amit mi „református ökumenizmusnak” nevezünk, tehát a magyar nyelvű református teológiáért. A szöveget olvasva nem maradhat el a hálás pillantás sem azért, amit a Coetus Theologorum, vagy a Collegium Doctorum sikeréért tett! A tartalom mellett talán az is hatni fog, hogy a korunkban kissé alábbhagyott lelkesedés újra fellángoljon, s azok, akiknek ma jóval több lehetőségük van, legalább annyit tegyenek érte, mint a könyv szerzője. Ehhez persze az is szükséges, hogy a tudományos individualizmus mellett érvényre jusson az az alázat is, amit bárki megtapasztalhatott, aki csak egyszer is, de személyesen találkozott Geréb Zsolttal!

A Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora 1941-ben született – életének jó részét tehát a kommunizmus idején élte le. Érdekes lenne elbeszélgetni vele, hogy szolgálata mennyiben változott meg a politikai fordulat után – jegyezzük meg, hogy a fordulat után szolgált először a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektoraként, majd aztán a Partiumi Keresztény Egyetem rektoraként is. A kötet írásai azt sugallják: ami érték volt korábban, az érték marad a későbbiek során is! Ez pedig nem csak tudományos érték, hanem az emberi magatartás értéke is, amelynek Geréb Zsolt ékes példáját adja.

Karasszon István