Eltemettük Dusicza Ferencet
Dusicza Ferenc református lelkipásztor, folyóirat- és rádiós szerkesztő, műsorvezető 2025. május 4-én, életének 74. évében adta vissza lelkét a Teremtőjének. Temetése a budapesti Farkasréti sírkertben volt június 2-án. A ravatalnál Köntös László kommunikációs igazgató hirdette az Igét, a síri liturgiát Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke végezte. Az elhunyt lelkipásztor életútjáról Szabó J. Róbert, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese emlékezett meg.
Dusicza Ferenc a Confessio Szerkesztősége tagja volt 1980-1983 között és számos írással gazdagította a folyóirat olvasóit. Az alábbiakban Köntös László igehirdetésével és Szabó J. Róbert emlékező beszédével búcsúzunk Dusicza Ferenc szolgatársunktól. Emléke legyen áldott!
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon…” (2Timóteus 4,7–8)
Nagytiszteletű Dusicza Ferenc 1951. május 21-én született Debrecenben. Általános iskolai tanulmányait Budapesten, Zuglóban végezte, majd 1969-ben érettségizett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Ezt követően éveket töltött az ipari tanulók szakiskolájában, mígnem elhívást kapott a lelkipásztori szolgálatra.
1972-ben iratkozott be a Debreceni Református Teológiára, ahol 1976-ban szerzett teológiai diplomát, ugyanebben az évben letette az I. majd 1978-ban a II. lelkészképesítő vizsgát is. Már 1976-ban megkezdte közgyűjteményi szolgálatát segédlevéltárosként a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában. Itt 1977. szeptember 30-ig dolgozott. Ezt követően áthelyezték a Zsinati Sajtószolgálathoz, de párhuzamosan szolgált a Zsinati Hivatalban is.
1978. április 5-én kötött házasságot Boti Fekete Erzsébettel. Házasságukból két gyermeke született: Milán és Dorottya. A házaspár idén ünnepelte volna házasságuk 46. évfordulóját.
1982–1983-ban ösztöndíjasként volt Egyesült Államokban, a Princeton Theological Seminary-ban tanult. Hazatérve 1983-ban a Zsinati Sajtószolgálat osztályvezető-helyettesévé nevezték ki, majd 1984-től 1991-ig egyházunk hivatalos lapja, a Református Egyház c. folyóirat felelős szerkesztőjeként szolgált.
1991 és 1999 között a Nemesvámosi Református Gyülekezet lelkipásztora volt. Nemesvámosi szolgálata alatt lett az 1997-ben induló RTL Klub munkatársa, ahol a vallási és kulturális műsorok szerkesztője is volt. Szerkesztője és arca volt az Üzenet című vallási-kulturális műsornak, valamint a Reggeli című műsor Szívvel-lélekkel rovatának. Gyakran szerepelt a Híradóban és a Fókuszban is. Hiteles és nyugodt, mindenki által érthető módon közvetítette a keresztyén üzenetet. Írásai, tanulmányai rendszeresen jelentek meg a református sajtóban – nyomtatott és online felületeken – is.
2007-ben tért vissza lelkészi szolgálatába. Lelkipásztori szolgálatát Csajágon kezdte, majd Kiskovácsiban és Küngösön. 2015–2022 között Balatonfőkajáron és Balatonaligán szolgált helyettes lelkészként. Néhány évig pedig Papkeszi és Berhida gyülekezeteiben is helyettesített. Emellett évekig a Veszprémi Református Egyházmegye lelkészi tanácsosaként, valamint sajtó- és ökumenikai, majd gépkocsi szakelőadóként és biztosítási összekötőként szolgált.
Lelkipásztori munkája mellett különösen szívügyének tekintette az oktatás és a gyülekezetépítés ügyét. 18 évvel ezelőtt a Veszprémi Református Egyházmegyében elsőként vette át a Csajági Általános Iskola fenntartását, majd a balatonfőkajári tagintézményt, amely szolgálatának gyümölcseként később óvodával és mini bölcsődével is bővült. Így született meg az Aranyalma Református Általános Iskola, Óvoda és Mini Bölcsőde. Hittel vallotta: „A református iskolák legnagyobb értéke a vallásos nevelés, amellyel az egész életre kiható értékrendet tudunk a legérzékenyebb időszakban átadni.”
Szolgálata alatt nemcsak közösségeket épített, hanem templomokat, parókiákat és iskolákat is. A gondos gazda munkájának köszönhetően megújulhatott a csajági parókia és templom, Kiskovácsi, Küngös és Balatonfőkajár templomai, valamint a balatonfőkajári parókia és templom körüli támfal. Fenntartóként igyekezett mindent megtenni az intézmények színvonalas működéséért és fejlesztéséért.
Nagytiszteletű Dusicza Ferenc nemcsak szolgáló lelkipásztor, hanem gondolkodó, figyelmes, és mélyen művelt ember volt. Naprakész teológiai tudással, szellemi nyitottsággal, emberséggel és higgadtsággal végezte szolgálatát.
Méltósággal viselte hosszú betegségét, családja körében, csendesen, panasz nélkül, amíg a Teremtő Úristen 2025. május 4-én hazahívta szeretett szolgáját.
Hálát adunk az élő Istennek Dusicza Ferenc életéért, hitéért, tanúságtételéért, intézményalapítói és sokrétű szolgálatáért – mellyel egyházunkat, közösségeinket és a rábízott embereket, családokat és gyermekeket gazdagította.
Az örök élet és a feltámadás reménységében búcsúzik tőle a Dunántúli Református Egyházkerület és a Veszprémi Református Egyházmegye közössége.
Szabó J. Róbert