340 éve, pontosan 1685. február 23-án született Halléban a barokk zene nagy alakja, Georg Friedrich Händel. Az évforduló alkalmából, a budapesti Művészetek Palotája egy egész napot szentelt Händel ünneplésére, amikor február 2-án kilenc koncerttel, koncertfilmek vetítésével tehát egy Händel maratonnal emlékezett a zeneszerzőre. Aznap délelőtt fél 11-től este 22 óráig óránként követték egymást a Händel-koncertek a ház négy előadótermében. Sőt már az előcsarnokban kiállítási tablók várták a belépőket, a zeneszerző életének és korának ábrázolásaival, ráhangolódást ígérve a zenei élményekre.

Händel élete legalább olyan mozgalmas, fordulatos és nagyívű volt, mint a zenéje. Beethoven róla mondott szavai is visszaköszönnek a tárlaton: „A legnagyobb komponista, aki valaha élt”. Szülei jogásznak szánták, ő pedig tanulmányai mellett titokban a házuk padlására fölcipelt klavikordon folyamatosan gyakorolt. Szinte mesebeli fordulat hozott változást a titkos zenélésben, meg a pályájában, mert egyszer hallotta játékát a herceg, aki fölfigyelt tehetségére és ettől kezdve zenei pályája folyamatosan emelkedett. A hallei református templom orgonistája, majd a hamburgi operaház hegedűse lett.

[[paginate]]

Egyszer egy pisztolypárbajban kis híján életét vesztette, de kabátja gombjáról lepattant a golyó, így életben maradt. Bő három évet töltött Itáliában, a barokk stílus őshazájában, ahol Vivaldi, Corelli, Scarlatti ismeretségét is megszerezte. Ihletett idő volt ez számára, operái, oratóriumai, kantátái, egész gyümölcsöző zeneművészete profitált ezekből az évekből. Hazatérve, a hannoveri választófejedelem udvari karmestere lett, ez magas rangú állás volt. Közben meghívást kapott Angliába, ahol Anna királynő szolgálatába állt, alaposan megbántva ezzel kenyéradó gazdáját, aki amúgy angol trónörökös is volt. Amikor hirtelen és váratlanul meghalt Anna királynő, amire senki nem számított, az angol trónra – I. György néven – a hannoveri választófejedelem ült. Händel, bölcs előrelátással igyekezett kibékülni vele, és ekkor szerezte a Vizizenét, amelyet bocsánatkérésnek szánt.  A gyönyörű muzsikával el is nyerte a király bocsánatát, sőt később a szigetország állampolgárságát is. Ettől kezdve gyakorlatilag brit állampolgárként foglalta el a zene trónját Angliában. II. György  trónra lépésekor pedig  megírta a Zadok a főpap c. oratóriumát, amely azóta is megszólal minden brit koronázási szertartáson. (Legutóbb Károly király koronázásán csendült föl.) Több londoni zenei intézményt vezetett, ezek azonban – King’s Theater, az olasz társulat, Covent Garden – előbb-utóbb mind bezártak. Miközben már életében szobrot állítottak neki, szó szerint küzdöttek is az életéért, szakmai ellenfelei pedig sokszor megkeserítették életét. Ő mégis, egy váratlan agyvérzésből fölépülve teljesítette ki az oratórium műfaját, mert még ezután komponálta a Messiást 1742-ben – amely oratóriumot sokan élete fő művének tartanak. Később elvesztette szeme világát, de még ezután is folytatta a koncertezést. 1759-ben 74 évesen hunyt el Londonban. A Westminster apátságban nyugszik, sírján a Messiásból (oda meg Jób könyvéből) idézett mondat áll: „Tudom, hogy Megváltóm él”.

[[paginate]]

Händel több mint 40 operát, 24 oratóriumot, 120 kantátát, orgonaversenyeket, egyházi műveket, csembalódarabokat, zenekari műveket írt. Műveinek témáját többnyire a történelemből, a görög mitológiából vagy a Bibliából választotta, ennek megfelelően a Händel-maraton válogatása is ilyen sokrétű volt. A rendezők arra is figyeltek, hogy ismert, népszerű és kevésbé ismert tételeket, darabokat is beemeljenek a programba. Álljon itt néhány a teljesség igénye nélkül: Lakatos György és az Aura Musicale együttes előadásában hangzott el Cleopátra áriája a Julius Caesar Egyiptomban c. operából, továbbá a G-moll oboaverseny. A Savaria Barokk Zenekar előadásában hangzott el a Tűzijáték szvit. Fassang László és az Anima Musicae Kamarazenekar a B-dúr orgonaversenyt, a Budapesti Bach Consort az Apollo és Daphne kantátát, Baráti Kristóf és a Camerata Pelsonore a B-dúr hegedűversenyt adta elő. A G-dúr és F-dúr concerto grosso és egy motetta csendült föl a Budapesti Vonósok előadásában. A Budafoki Dohnányi Zenekar és a Kodály Kórus Debrecen oratóriumokból adott elő részleteket, a Messiás, a Saul, a Judás Maccabeus és Zadok a főpap részleteit. Operanyitányokkal, a Berenice, az Orlando és a Faramondo c. operákból állt közönség elé a Concerto Armonico és Spányi Miklós, a csodálatos Vizizene részleteit pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar hozta. Franko Klisovic kontratenort a Capella Savaria kísérte, amikor részleteket énekelt többek között a Julius Caesar Egyiptomban c. operából. Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a 110. zsoltár Dixit Dominus földolgozásával és a G-moll concerto grosso op.6. előadásával lépett föl. Mindeközben az egyik előadóteremben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ifjú tehetségei, hallgatói szerepeltek, közönségüket igazán megnyugtatva, hiszen van és lesz folytatása a régizene művelőinek. Mint ahogy az is megnyugtató és örömteli, hogy a Händel-maratonon ilyen sok régizene együttes jelent meg.  Händel művészetében igen jelentős a kórusok megszólalása, a barokk kórus nagy, erőteljes, bő ívekkel megrajzolt, Händel meg különösen magas szintre fejlesztette ezt. Egyszóval valóban a barokk zene bűvöletében telt ez a nap, a MÜPA  rendezőinek, a koncertek szervezőinek és mindenek előtt a föllépő együtteseknek, szólistáknak jóvoltából. A közönség is kitett magáért, hiszen megtöltötte az előadótermeket, a szolid jegyárak ehhez még inkább hozzájárultak.

Gimesi Zsuzsa