Diák átrándulás

2018-ban az Oldás és kötés c. projekt részeként fogalmazódott meg a Nemzeti Művelődési Intézet Feladatfinanszírozási programjában az első projekt terve: a Diák átrándulás. A terjesztésre ajánlott módszer kidolgozója a neves szociológus és író: Mátyus Aliz.
       Az alábbiakban részleteket adunk közre nagyobb lélegzetű dolgozatából.

A Magyar Művelődési Intézet Feladatfinanszírozási programjában került sor 2020 novemberéig bezáróan Pápán és a Pápai járásban az Oldás és kötés projektre. Kipróbálásra kerültek módszerek – és azok használható elemei –, amelyek azt segítik, hogy a megélt világ és a tervezett jövő szoros kapcsolatba kerüljön egymással, mégpedig úgy, hogy a megéltből tudatosodjanak a jövőépítéshez használható értékek, 1. az emberi kapcsolatok területén, 2. az adott környezetben (természet és tárgyi környezet). Ezáltal az országban széles körben megindult értékgyűjtés, megőrzés, megújítás egy újabb mozzanata alakulhat ki, ami különösen a diákságnak jelenthet jó fogódzkodókat a kialakulásukhoz. Az Oldás és kötés projekt ugyanis az emberi kapcsolatokra, az azokban működő, ható értékek tudatosítására teszi a hangsúlyt, és az emberi környezetben fellelhető értékeket is egy személyesebb aspektusból tartja figyelemre méltónak. Nem csak az értéknek tartott érték, de annak az egyénre ható volta tudatosodik, kap helyet a személy, a szokásostól eltérő – mert tudatosabb – épülésében.

Az Oldás és kötés elnevezést a projekt az azonos című filmtől[1] kölcsönözte a valahova tartozás (kötés) és másképpen tartozás (oldás) dichotómiájának felhasználásával. Filmben és projektben azonos mozzanatokként fordulnak elő a visszanézés, az újra átélés, és a tudatosodó elemek belekerülései a jövő lehetséges útjaira előre mutató jelenbe.

A tudatosítás a figyelem értékterületekre koncentrálása alapján történik. A figyelem kiterjesztése a múlt és a jelen történéseire és azok hatásaira, nem csak eligazodást eredményez az életfolyamban, de egyúttal igényt szül. Az alakulásba jelentősen belejátszó hatások felfedezése a múltban, kialakítja az igényt a megismert értékhatások keresésére, felismerésre kerülnek az életnek azok a szereplői, akik ebben fontosak tudnak lenni, ezáltal sor kerül a velük való kapcsolatok megerősítésére, sőt, az alakuló jövő érdekében, az erre hatással lenni tudó személyek preferált helyre kerülnek az egyén értékskáláján. Erősíti ezt, hogy a figyelem, és az annak következtében „felfedezett világ” jó érzést eredményez (jó közérzetet, elégedettséget). Ami segít az eligazodásban az élet legfontosabb területein, és a szükséges igazodási pontokat kijelöli, megnöveli az egyén teljesítőképességét.

Miután az egyén „nevelődési folyamatára” ható közösségek valaha egységesebbek, erősebbek és erősen hatók voltak, és ez jelenthette az egyén számára – akár a mintakövetésig menően – a meghatározottságot, ennek minden pozitívumával és negatívumaival, ma sokkal kitettebben a világnak – jövőalakításuk tekintetében tanácstalanabbul, éppen ezért szabadabban – nőnek fel generációk.

[[paginate]]

A hatások feltérképezéséhez, illetve annak megtalálásához, kik és mikben fejtettek ki jelentős hatást az egyén alakulására, kik segítették – ismerve őt – valamilyenné alakulásában és az életútja pontosodásában, legkönnyebben áttekinthető rendszert kínálnak az egyén szociológiai értelemben vett közösségei. Így természetes közösségei, amelyekbe beleszületett, családja – a szűkebb és a tágabb, nagyszülőkkel, rokonokkal. Lakóhelyi közössége, faluja, városa, városrésze, utcája, a még közösségként működő (hatni képes) egység. Adottak az egyén intézmények kínálta közösségei, óvodája, iskolája, illetve ezek kisebb – őt szorosabban körülvevő – egységei. És más közösségek, amikkel élete során kapcsolatba került, így választott tevékenységeihez kötődő közösségei, kiragadva példákat: néptánccsoportja, biológiai természet-megfigyelő köre, túracsoportja. A kívánt hatások megtalálásához, azok érzékeléséhez és értékeléséhez – a tapasztalatok szerint – középiskolás korban elég egy első beszélgetés, melynek résztvevői a bekapcsolódni kívánó diák és egy, a módszert ismerő személy. Mert az Oldás és kötés projekt módszerében igazolódott, hogy hatékonysága megsokszorozódik, ha a megfigyelésen alapuló felfedező utat nem egyedül járja végig az egyén, ehhez pár választása és a párosban történő kutatások alakultak, jó eredménnyel. Amint a diák kiválasztja magának a folyamatban vele együtt résztvevő társát, neki elmesélve, bemutatva könnyebben rátalál az őt ért fontos hatásokra, és a személyekre, akiknek ez köszönhető. (Ugyanígy tárgyi környezetében a megfigyelő keresés még izgalmasabb, mert azokkal a hatásokkal, amik e téren érik az egyént, senki nem szokott számolni. Pedig pl. egy nagymama mellett gyerekkorban végigült vasárnapi mise, istentisztelet, szokásos környezetében – a templombelső, a szobrok, a képek stb. – hatásukat tekintve legalább olyan befolyásoló erejűek, mint a templomi énekek vagy a prédikáció, igehirdetés.)

A tapasztalatok szerint – egymáshoz közel álló, barátkozó osztálytársak, barátok esetén – úgy tűnik, mintha lezajlanának mindazok a dolgok, amiket a projekt az egyén érdekében sürget. És való igaz, hogy egy volt tanító néni, akit lehetett szeretni, és akihez tartósodott a vonzódás, emlegetésre kerül. Tehát hatásokat kiváltó személyek szóba szoktak kerülni vagy szóba estek már, de rendszerint, talán inkább kivétel nélkül, annak megfogalmazása híján, ami az önépítés szempontjából fontos. Annak körüljárása, miért volt szerethető és miért maradt az, annak a nyomára segít bukkanni, amit hatásával megerősített. És, ha ez pozitív érzelmi hatást váltott ki, akkor ez az egyénre szabott, tehát jó hatás volt, ami miatt az illető tanító néni hatása és ő maga is, figyelemre méltó. A múltkutatás így tereli a figyelmet, és tovább abban segít, hogy a jelen hatásai is jól választódjanak ki, és világos legyen, kik az ebben segítők. Kellő begyakorlás folytán ez a fajta figyelem életgyakorlattá válik, az ehhez tartozó szemlélet kialakít egy, a ma gyakorta jellemző pletyka-színtű beszéd helyetti tartalmas, a sztorizásnál mélyebb beszédgyakorlatot, a szemlélet pedig meghozza a másik élethelyzeteire felelősen reagálni tudó hozzáállást. (Ennek köszönhetően erősödtek a projekt alatt osztálytársi kapcsolatok barátsággá, de ez segíti a jövő szerencsésebb kapcsolatalakulásait is – legyenek azok barátságok vagy társkapcsolatok.)

[[paginate]]

A begyakorlódás feltétele, és ezt a diákok egymás között szívesen és jól végigbeszélik, hogy önmagukat érzékeljék és értékelni tudják, és ugyanerre képesek legyenek családjukban és egyéb közösségeikben, valamint képesek legyenek ugyanerre családtagjaikat és egyéb közösségeik tagjait illetően is. (Örvendetes az az érdeklődés, ami az önérzékelés-értékelést, és ugyanezt egyéb személyekkel kíséri. A párba szerveződött Oldás és kötés résztvevők – hisz egymás iránti affinitásuk következtében álltak párba – mire egymást választásuk okait körüljárják, már szinte mindent tudnak, ami a projektben elsajátítandó. A kontrollokat – hogy milyen irányban alakul az út, amit közösen bejárnak, és milyen eredményeket hoz – jó, ha bizonyos rendszerességgel a módszert feléjük közvetítő személy jelenti – a vele közös beszélgetés megszervezésével.) Figyelemre méltó, hogy a középiskolás diákok ezeket a beszélgetéseket, gyakrabban igényelnék, mint amennyire szükségszerűek. Oka a nagyobb és másféle élettapasztalatból származó meglátások számukra fontossága.

Az Oldás és kötés projekt során kézenfekvő az osztályközösségen belüli hely és szerep látása és láttatása, értékvonatkozású hatásokra összepontosítva (és természetesen az életalakítás–jövőalakítás szempontjából fontosakat előnyben részesítve). Elemezve a közösségképző erők irányába ható tényezőket is. (Itt örömmel szokott megállapítást nyerni, hogy az önmagát és az előtte álló utat nagyobb biztonsággal maga előtt látó egyén mennyire vonzóvá válik kortárs környezete számára.) Aki magabiztosabb, céltudatosabb, az a saját életében alakítóbb is egyben, aktivitása megerősödése pedig hatóképessé teszi korcsoportjában, és mert meglátás és értékelés alapú mindaz, ami begyakorlódik benne az Oldás és kötés projektben való részvétel által, belátása is erősödik (mindennek okai vannak), ezáltal toleranciája is kifejlődik (a másik más hatások által mássá fejlődött) – s mindezek jó közösségképző erők. Az oktatásban működő kontraszelekcióra a középiskolás diákok maguk figyelnek fel, és az ilyen módon hátrányos helyzetben levő társuk részvételét az Oldás és kötés projektben maguk tartják szerencsésnek. Látják, hogy mindaz, amit az ebben a folyamatban való részvétel megerősít – megfigyelésre irányított módszerei által –, erőt indukálhat az arra alkalmasakban, hogy legyőzzék helyzetük által adott hátrányaikat.

Az Oldás és kötés projekt folyamatába való bevonódás – ezen a pontján – nem más, mint az arra irányított figyelem kialakulása, hogy az egyén kik által, milyen hatások által válik milyen emberré. A figyelem másik célpontja adottságainak, képességeinek meglátása, és ezáltal egyben a belőle következő mozgatók megerősítése, hogy önértékelése és én-tudata következtében megkezdődjön az erők mozgósítása az életalakításra, hogy egy – első – cél meglátásában meglegyen a kellően ambicionáló erő.

Az oldás a megfigyelések általi tudatosodási folyamat következtében nem más, mint az egyén azon képességeinek kialakulása, hogy érzelmi meghatározottságai – függőségei – mögé lásson. A folyamat során tehát az egyén racionalizálódása következtében kinéz „burkából”, hogy újra „visszaburkolódjon”, vagy szükség esetén lazítson emocionális kötelékein és abba az irányba mozduljon el, amihez fel tudja használni magáról szerzett tudását, és megalapozhatja ennek alapján egyre pontosabbá váló jövőépítését. A projekt tapasztalata, hogy középiskolások osztályközösségeire jellemzőek olyan érzelmileg meghatározott, kibogozhatatlannak látszó helyzetek, amik a módszer használata szükségszerű segítség.

[[paginate]]

A felnőttséget megelőzően – lehetőleg minél korábban – szert tenni az oldáshoz szükséges adottságokra, képességekre, hogy a kötés minél zökkenő mentesebben helyreálljon, érdeke az egyénnek, és ugyanígy annak a környezetnek, mely arra hivatott, hogy felnőttségéig nevelődését szolgálja. Az egyén kialakulása – természetesen – ahogy ezt látjuk és érzékeljük is, minden esetben megtörténik, nincs olyan egyén, aki valamilyen módon ne szocializálódna, a különbségek viszont, ahogy ez megtörténik, és ahogy ez megtörténhetne, nagyok, és ezen – az egyénen túl a társadalom tekintetében – nem kevesebb múlik, mint hogy az ember milyen viszonyokat és milyen módon lesz képes élete során gyakorolni. A felnőtté válás útján pedig ezen múlik, hogy egy ember életcéljai megvalósításához, az ehhez szükséges adottságai kialakulásához, tevékenységei elsajátításához hozzájut-e, illetve milyen mértékig jut hozzá.

Az Oldás és kötés projekt gyakorlati használhatósága – mint minden módszeré emberek érdekében, gyakorolják azt a tudományok bármely szakemberei – azon múlik, hogy eljut-e azokhoz, akik élhetnének vele. Másképpen fogalmazva, van-e közvetítő közege a módszernek. Lehetni lehetne, hiszen akár animátor-érdeklődők közötti képzésekkel is kiválogatódhatnak az Oldás és kötés iránt érdeklődők, akik lehetnek oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok (ahogy erre a projektidőszakban volt példa), szülők (amire szintén), de legalkalmasabbak lehetnek rá azok, akik maguk gyakorolták a projekt módszereit és sajátjukká tették szemléletét. Iskolák közül ehhez legközelebb állnak azok, amelyek helyi értékeikkel foglalkozva építik fel oktatásukat-nevelésüket, közművelődési intézmények közül pedig, amelyek az értéktárakkal foglalkozva eljutnak az értékekkel való tevékenység-alakításig. (Ugyanis az is egy aktivitás kiváltása értékekkel, itt pedig szintén egy aktivitás váltódik ki – csak itt az egyén mozgatóinak megerősödése által.)

Az Oldás és kötés projekt módszerének ismerete – a megfigyelés alapú múltértékelésre hagyatkozva – az emberi hatások közül két emberi kapcsolatterület fontosságára hívja fel a figyelmet, ezek a szülő-gyerek és a mester-tanítvány viszonyok. Jelentőségük az emberi sorsok alakulásában meghatározó. Itt adódnak legnagyobb számban a hatásukkal az emberi életeket alakító erők, amelyek elsődlegesek. Jellemző, hogy az egyik emberi kapcsolat-féleség kontrollját és korrekcióját – szerencsés esetben – elvégezheti a másik, ezzel esélyt adva azoknak, akik vagy az egyik vagy a másik területen kevésbé előnyösek. De az Oldás és kötés projekt, azáltal, hogy tudatosít, a hátrányos helyzetet megélőknek abban képes segíteni, hogy felszabadít az érzelmi terhektől, és így kisebb energiaveszteséggel nagyobb az esély a mielőbbi önállósodáshoz – a saját életben a mielőbbi meghatározóvá váláshoz.

Visszatérve a módszer köztudottá tételéhez, elterjesztéséhez, problematikus, hogy az életalakítás mint az életminőséget befolyásolni tudó tényező elsikkad a társadalom egyéb, akutabban megoldandói között. Az egyén – pedig tehetné, ha tudna róla – kicsit viccesen fogalmazva, nem jelentkezik az Oldás és kötés módszerért. Kialakult szokás, hogy a betegek jellemzően orvoshoz fordulnak, az egészség-betegség határmezsgyéjén járók pszichológushoz, pszichiáterhez –, az viszont nem köztudott, hogy a figyelem egy-egy területre koncentrálásával és a tapasztaltak feldolgozásával olyan előnyök járnak – lásd fentebb –, amik lehet, hogy részben épp e másik két terület szereplőit szabadítanák fel. Ez is amellett szól, hogy valamilyen módon megoldandó az életalakítást segítő Oldás és kötés projekt köztudottá tétele.

Aki érdeklődést tanúsít a projekt iránt, és segítőként, animátorként, motiválóként részese kíván lenni – akár saját gyereke, akár diákja stb. érdekében – az saját élete tapasztalataiból kiindulva, ezekre támaszkodva, és a nyitottságnak művészi fokára helyezkedve fog eredményesen, saját számára akár sikerélményt jelentőn működni. A bekapcsolódók által kialakított újabb módszer-elemek ajánlata és használata gazdagítja az Oldás és kötés projekt tárházát. Mert minden animátor hozzáteheti a módszerhez a magáét, sőt – ahogy ez eddig is megtörtént – a figyelem-alapú folyamatra vállalkozók ugyanígy, ez is segíti, hogy ezzel a módszer egyre módszeresebb gyakorlása mozgalommá váljon.

[[paginate]]

Diák átrándulás

(2018-ban fogalmazódott meg a Nemzeti Művelődési Intézet Feladatfinanszírozási programjában ez az első projekt-terv. Szervezet: Művelődéstörténeti Társaság. Témavezető: Mátyus Aliz.)

A Diák átrándulás az Oldás és kötés, minden korosztálynak aktív szerepet szánó program-egészből a módszer egy részét valósítja meg. Történése mindössze annyi, hogy diákok átrándulnak – előkészítetten! – egyesével vagy csoportosan meglátogatni társuk családját, faluját.

Az előkészítés arra szolgál, hogy ez a hétköznapi helyzet meglátásra, megfigyelésre, tudatosításra legyen alkalmas. Szempontrendszer alapján – kijelölve, mit figyeljenek meg – megerősítő, kötő szerepet tölt be az egymást látogatása, alakul a családhoz, a faluhoz való viszony.  

Leírás: Azonos diák-korosztályban egymással szimpatizálók, illetve egymást kedvelő, egymás iránt érdeklődő osztálytársak olyan előnyökhöz juttatják egymást a Diák átrándulás módszerrel, mely meghatározó lehet életük alakulásában. A módszer által egymás számára azt a „tükröt” képesek jelenteni, mely a másik, és a másik családja, a másik faluja által önmaga, a saját családja és a saját faluja másfajta meglátására tesz képessé.

Más helyzetben – mint az iskolai – érzékelni a másikat, belekerülve vele családi helyzetébe, látni szerepében, viszonyaiban látni, és időlegesen résztvevőjének lenni egy másik családnak, amely más szereplőkkel, másképp működik, amelyikben mások a szokások és más a családtagok közötti kommunikáció és viszonyrend, a megfigyelés által, a tudatosulást elérve rálátást tesz lehetővé a saját családra. A másképp és pontosabb értékelés segíti, hogy a család akár optimálisan elégíti ki a fiatal szükségleteit és reális elvárásait, akár hiányosan, annak tudójává, értőjévé és megértőjévé válik.

A Diák átrándulás első célja annak elérése, hogy a fiatal megértse és ezáltal – másképpen – átélje családját. Tudatosuljon benne, hogy első és legfontosabb „háttere” a családja, melyből kilépve, s bármely kapcsolatba, közösségbe belépve ennek a háttérnek – és éppolyan háttérnek – a léte (és tudása) lehetőséget és biztonságot ad vagy adhat számára, barátság alakulására teszi, illetve teheti képessé, párkapcsolata alakulását meghatározza, közösségeiét törvényszerűvé teszi.

Ahogy a család mint háttér értelmet nyer a programban, úgy történik ez meg a születési hellyel, a faluval is, egymás faluját látogatva. A kinek mi megmutatandó a társa számára a saját falujában, a családtagjai szerint mi, alapját adja a falu értéktárának. A felismerések ugyanoda vezetnek, mint a család esetében. A megismerés fokozatai segítenek a kötődéshez.

A születési hely után az iskola helyszíne, rendszerint a másik, a szomszéd falu, aztán a középiskola helyszíne, a Pápai járás esetében többségében Pápa, mind szervesen a diákhoz tartozóvá váló újabb és újabb háttér – a másik szemszögből pedig a kötődéseket adó terep. Mire egy diák kikerül a középiskolás korból, olyan háttér-bázissal képes rendelkezni, amely örök megtartó erő számára. Élethelyzeteinek megfelelően „old és köt”. Elválik-leválik, ebben erősödik meg, már a felnőttség felé tartva, és kötődései (hátterei) magabiztosságát táplálják.

A Diák átrándulás lényege, hogy mert a társadalom jelen állapotában nem biztosít az egyén számára szükséges és előnyös megtartó erőket, azaz erős hatásokat (míg egykor meg túlságosan erősen kötötte az egyént), diákkortól, külső hatásra, a Diák átrándulás módszer alkalmazásával, ezekhez jut. Ennek alapja a diáktárssal való bejárt út, és elemeinek tudatosodása. Ezért a diák átrándulásokat vezető, a módszerre kiképzett középiskolás diákok és általános iskolai tanárok „képzéssel” kell kezdjék munkájukat a Diák átrándulásra vállalkozó diákokkal, amelynek során megismertetik velük a feladatukat, melyet a Diák átrándulás során teljesíteniük kell. Önmagukért. A társadalmi háló erősítéséért. Ami átértelmezi a barátságot, a család jelentését és jelentőségét, a lakóhelyhez tartozás értelmét. Beépül a diák abba, amiben él, mert viszonya lesz hozzá. Mégpedig aktív viszonya, mert dolgozik érte. Mindezen folyamatok – hatásuknak köszönhetőn – a jövőépítés tudatosságát erősítik meg. Azét a jövőjét, ami mindjobban képes közelíteni a diákból (adottságaiból) következő, minél jobban rászabott jövőt.

[[paginate]]

Diák átrándulás – falvak közti diákcsere

Ha egy falusi gyerek eljut a szomszéd faluba és ott eltölt egy napot egy másik családban, az iskolatársánál, osztálytársánál, már történt valami. Felnőtt kísérettel kis csoport érkezhet gyalog egyik faluból a másikba (hátha valaki még azt is tudja, hogy a nagyszülei, annak idején mikor, miért tették meg azt az utat gyalog. (Pl. vásárba mentek, temetésre, keresztelőre stb.)

Ha a fogadó falu a várt gyerekeknek térképet készít, és a gyerekek kísérőjükkel annak alapján keresik meg a házakat, ahol várják őket, ez jó ötletekkel, lehet izgalmas, vagy akár jó mulatság. Az érkező csoport fogadására ki lehet találni mindenfélét, a vendégfogadás helyi szokásai, családi szokásai szerint. Vicces fogadást is lehet szervezni.

Ha, aki várja társát, elmondja neki, mi a jó neki az ő falujában, s ez majd a viszont látogatásnál is megtörténik, két gyerek kimondott valamit, amit talán másképp nem tett volna meg. Erre sor kerülhet már a családban, vagy még akkor, amikor együtt a látogató és a fogadó csoport – ha a szervezés ezt teszi lehetővé.

Aki szeret rajzolni, és lerajzolja a falu jellegzetes épületét, esetleg a családot, vagy akár egy tagját, akinél vendégeskedik, nem csak egy emléket őriz meg magának, de visszatérő beszélgetéseik tárgya lehet az az ember, az a család, a jellegzetes ház, a rajzolás helyzete – és milyen jó ez! A „diák átrándulás” rajzokat bemutatjuk a Pápai Értéknapon, kiállításon, jutalmazzuk is őket.

Ha valakinek a humor a fontos, ha hajlama van a karikatúrára, érzéke van az életjelenetek meglátására, rajzoljon karikatúrát, járjon nyitott szemmel a más falujában, a más családjában, kérdezzen diáktársától vicces történetet, rögzítse írásban, vagy csak egyszerűen a helyzet, jelenet bemutatásához keressen szereplőket, rendezze meg az osztályuknak, tetszés esetén az iskolának, a falunak, mindkét falunak – arra alkalmas eseményen. Erre alkalmas esemény a már említett Pápai Értéknap is.

A látogatás tevékeny percei, órái alatt – a másik faluban töltött időtartam lehet csak egy a fogadó család megismerésére alkalmas idő, lehet néhány óra, lehet egy egész nap, attól függően, mi a megegyezés tárgya – kialakulhat egy terv, esetleg egymás látogatásának rendszeres terve, szóba kerülhet ennek módja.

Ha csoportok látogatnak csoportokat, a faluban oszlanak el a diákok, mennek be osztálytársaikhoz, barátaikhoz. A családoknál a szülő, nagyszülő otthon tartózkodása feltétele a látogatás létrejöttének. Csak így biztosított a vendégfogadásnak az a módja, ami által az ott – a más családban – töltött idő alatt a látogatónak érzékelhetővé válik a vendéglátó család szokásrendje, amelyhez az alkalmazkodás minden vendégséggel egybe kötött utazás alapja. Csak a szomszéd faluba, a barátunkhoz, az iskolatársunkhoz mentünk, és máris kialakult egy helyzet, amely az utazáshoz, külföldre utazáshoz, a beilleszkedés – és a dolog másik oldala – a vendégfogadás gyakorlásával hasznos előkészület.

[[paginate]]

Aki a saját falujához tartozó tud lenni, aki vállalkozik rá, hogy a szomszéd falut is megismeri, aki a családja életét a diáktársa családjának életével összehasonlítja, élete későbbi utazásainál nem csak a természet és a műemlékek szépségeinek élvezetére lesz képes, hanem olyan tapasztalat gyűjtésére, amely életalakítását segíti. Egy falusi gyerek, aki a városba készül menni diáktársához, és fordítva, a városi, aki falusi társához készül, szintén izgalmas kalandra vállalkozik. 

A kimozdulás új élethelyzet, új tapasztalat. A diák átrándulás a társhoz, út a barátsághoz, a valahova tartozás érzésének megerősödéséhez, a vendégeskedés szokásának gyerekkorban való elsajátításához. Egy diák, aki megtanul forogni a saját környezetében, aki elkezd rálátni magára, családjára, falujára, megerősödik abban az érzésben, hogy hovatartozásának köszönhetően, neki háttere van. Ahogy ebből kilép és átlép az élete során adódó új környezetébe, pl. faluja iskolájából egy másik falu körzeti iskolájába, Pápára, középiskolába, élete első megélt gyakorlata megismétlésével kötődéseket alakít, amelyek megtartják őt, menjen bármilyen messzire – földrajzilag vagy átvitten – életében. Ezt a diákok számára biztonságot, a szülők, a pedagógusok számára megnyugvást jelenteni tudó alkalmat előkészíteni, kialakítani alkalmas a diák átrándulás. Kinek ne lenne érdeke foglalkozni vele? Kinek ne lenne kedve hozzá, akinek akad egy társa, akit szívesen meglátogatna?

Rövid összegzés

Az embernek tudnia kell, hogy meghatározzák dolgok. Bizonyos meghatározókat ugyanis lehet és érdemes megerősíteni, ezt szülő is teszi a gyerekével, és bizonyos meghatározókat, ha az ember tudatában van ezeknek, lehet semlegesítni, de, ha kell, lehet védekezni ellenük.  Sérülések kerülhetők el így. Mindezekhez figyelem kell. A figyelem működtetése. És a tapasztaltak tudatosítása. Ugyanez vonatkozik a hátterekre. Sokkal több embernek vannak hátterei, mint ahányan ezt tudatosítják magukban, holott kötődéseik életük jól irányíthatóságának zálogai. Ha egy szülő, egy pedagógus beavatja ebbe a rábízottakat, ha egy szülő megtanítja ezt a gyerekének, sokat tud adni neki ezzel. A valahova tartozás, és annak kiterjesztése erőteljes kötőerő élethez, akarásokhoz. Tartozni a családhoz. A lakóhelyhez. Az elsőhöz, és minden későbbihez. A barátokhoz. Az iskolához. Később a munkatársakhoz. És így tovább. Minél több a kötődés, annál erősebb a háló, ami megtartja az embert helyzeteiben. A nehezekben is.

Mindazok a dolgok, amik nem alakulnak ki természetesen, bizonyos területeken mesterségesen is létrehozhatók. Az ideák vagy utópiák csak abban különböznek a valóságtól, hogy vannak emberek, akik vállalkoznak a megvalósításra.  A megfigyelések – a kutatásoknak is legfőbb eszközei – tudásokhoz vezetnek. És az Oldás és kötés módszerei nyomán ezekhez a tudásokhoz azok jutnak, akik hasznát veszik.

Mátyus Aliz

 

 

 

[1] Az Oldás és kötés Jancsó Miklós 1963-ban bemutatott fekete-fehér filmje. A forgatókönyv Lengyel József azonos című, nem sokkal a film elkészítése előtt megjelent novellája alapján készült. Jámbor Ambrus sebész keresi a helyét, mind egzisztenciálisan, mind érzelmi és magánéleti egyensúlyában. Megrendülő hitére és kérdőjeleire választ keresve hazautazik az édesapjához. Az apja paraszti környezetben él egy tanyán, a sebész itt próbálja megtalálni a helyét és önmagát. A film rendezője: Jancsó Miklós, főszereplő: Latinovits Zoltán.)

Hasonló anyagaink

Egyház a népirtás árnyékában – Ruanda

A pokolban egy ördög sem maradt, mert az összes itt van Ruandában”– olvassuk a Time magazin 1994. május 16-i számának címlapján. A ruandai népirtás józan ésszel elképzelhetetlen...