Az alábbi szöveg egy kiscsoportos beszélgetés összefoglalója, amelyet a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezetbe járó hat egyetemi hallgatóval folytattam az egyházról. A beszélgetéshez különböző korú, nemű, vallási szocializációjú és más régióból érkező gyülekezeti tagokat kértem fel. A hallgatók szavait többnyire nem szó szerint, hanem jegyzetek alapján, tartalmilag hűen adom vissza. A megjelenés előtt a résztvevők elolvasták a szöveget és jóváhagyták, mint ami hitelesen tükrözi mondanivalójukat. (K. G.)

– Mit jelent számodra az egyház?

 A hallgatók elsőként arról beszéltek, mit jelent számukra az egyház. Egyikük így fogalmazott: Számomra az egyház az azt alkotó embereket jelenti és a bennük lévő Szentlelket. Az egyház azok az emberek, akik Jézus Krisztusban közösségben vannak. Másvalaki a következőképpen látja: Az egyház Krisztus teste. Mi pedig ennek a testnek a tagjai vagyunk. Akkor tartozunk az egyházhoz, ha törekszünk eszerint élni. „Nem elég csak ott lenni.” Egy harmadik hallgató röviden összegzett: Krisztus és az őt követők közössége.

[[paginate]]

– Mit jelent számodra, hogy református gyülekezetbe jársz?–

A református közösséghez való kötődésről szólva az egyetemisták többféle élményt osztottak meg. Az egyik résztvevő azt mondta: Hovatartozást és identitást jelent. Örülök, hogy református vagyok. Ez az egyik dolog, ami engem önmagammá tesz. Egy másik hallgató a családi hagyományokra hivatkozott: Sokat jelent, hogy református hitben élek, ebben nevelkedtem és református gyülekezetbe járok. Mindig része volt az életemnek. Azért is jelent sokat, mert nagyapám lelkipásztor volt és jó látni, miben töltötte a hétköznapjait. Volt, aki nem református közegben nőtt fel: Nem tudom, mit jelent. Jelent-e valamit. Nem ebben nevelkedtem. Nem gyakorolják a szüleim, csak meg lettem keresztelve. Magamtól tértem erre az útra és most már nem tudnám elképzelni az életemet enélkül. Meggazdagított, hogy elkezdtem ebbe a gyülekezetbe járni.

– Szerinted mi jó az egyházban?

A hallgatók kiemelték a közösség és a támogatás szerepét. Egyikük így fogalmazott: Nem csak nekünk van kapcsolatunk Istennel, hanem Neki is velünk, nem vagyunk egyedül. Tudunk kitől segítséget kérni. Ha látjuk, hogy valaki rossz útra tér, akkor buzdíthatjuk. Másik véleménye szerint: Közösség. Megnyugtató volt számomra, hogy amikor itt, Debrecenben elmentem templomba, akkor a presbiterek és a gyülekezeti tagok ugyanúgy beszélgettek a lelkésszel, mint az én falumban. A közösség az nagyjából hasonló mindenhol. Szerintem ez az, amit nagyon jól csinál az egyház.

[[paginate]]

Egy harmadik hallgató a fiatalok aktív szerepét emelte ki: nekünk, fiataloknak is megadatik a lehetőség, hogy szolgáljunk, bizonyságot tegyünk és ne csak hallgatók legyünk, hanem hozzájárulhatunk, hogy akár egy alkalom létrejöjjön. Aktívak lehetünk. Ez egy kicsit mindenhol máshogy van, de általában lehetőséget kapnak a fiatalok, hogy aktívan legyenek jelen. Az a jó az egyházban, hogy közösségekben él és megtapasztalhatjuk, hogy mennyien hiszünk mindebben.

Többen az egyházat menedéknek érzik: Az első szó, ami eszembe jut: menedék. A második: Egy dolog miatt vagyunk jelen. Ugyanazért a közös dologért. Nem számít, hogy nézel ki, honnan jöttél, mit követtél el. Egy a lényeg, hogy szolgálni szeretnél. Mások a rendszeres, közösségi hitmegélés fontosságát emelték ki: Az egyházban emberek olyan formában, rendszeresen, közösségben tudják megélni a hitüket, ami egyedül nem lenne megvalósítható.

– Hogyan látod az egyház jövőjét?

A hallgatók többféle irányt látnak. Az egyik diák aggodalmát fejezte ki: A különböző kegyességi irányzatok miatt akár egyházszakadás is történhet, mivel ezek az irányzatok nem tolerálják egymást, nem fogadják el a létét a különböző módjainak Isten tiszteletére, dicséretére. Ennek az exkluzivitásnak a lényege, hogy csak akkor vagy református, ha egyféleképpen csinálod.

Mások a liberalizálódás jeleit látták: Enyhe liberalizálódás fog történni az egyházban. Ez már most is jelen van, pl. a keresztyén könnyűzene jelenlétében az istentiszteleteken. Önmagában ez az irány nem feltétlenül rossz vagy jó, hiszen pl. a fiatalokat jobban megszólíthatja. Inkább az a kérdés, hogy együtt jár-e a keresztyénség lényegétől való eltéréssel.

[[paginate]]

Többen a fiatalodás és modernizáció jeleit érzékelik: Az egyházban fiatalodás figyelhető meg. Egyre több fiatalt érdekel a keresztyénség és közülük egyre többen szolgálnak. Ha ez a generáció felnő és vezetők lesznek, fiatalos változást fognak hozni. Ez jó, amíg nem térünk el a lényegtől. Egy másik hallgató így fogalmazott: Modernizáció fog bekövetkezni. Nagyobb hangsúlyt fog kapni például a közösségi média az evangélizáció eszközeként. Egy másik vélemény szerint: Fiatalodás figyelhető meg az egyházban, ahogy az mindig is jelen volt az egyház életében. Mai nyelven szól az igehirdetés, mai példákon keresztül hat a hallgatóságra.

– Hol képzeled el magad az egyházban 5–10 év múlva?

A jövőbeli részvételről mindenki aktívan gondolkodik. Egyikük így mondta: Legalább a vasárnapi istentiszteletekre szeretnék rendszeresen járni, illetve amennyire tudok, aktív tag szeretnék lenni. Bárhova kerülök, keresni fogom a református gyülekezeteket. Másvalaki így fogalmazott: Remélem, hogy már nem az egyetemi gyülekezetben leszek. Szeretnék majd református általános iskolában tanítani. Ott is szeretném majd kivenni a részem a szolgálatból, amennyire időm és energiám engedi, szeretnék vasárnapi istentiszteletekre járni és megtalálni a református gyülekezetem. Aktív szeretnék lenni.

Egy harmadik egyetemista röviden így foglalta össze: Remélem, hogy aktív tag leszek. Ki szeretném venni a részem tevékenyen. Még nem tudom hol, de mindenképpen akarok valamilyen gyülekezethez tartozni. Egy másik vélemény szerint: Természetesnek tartom, hogy bárhol leszek, ott meg szeretném találni azt a közösséget, aminek aktív tagja lehetek. Szeretnék vasárnapi istentiszteletre járni és akár hétközi alkalmakra is. Szeretnék valamilyen szintű szolgálatot vállalni.

– Mi az egyház lényege, ami fontos, hogy változatlan maradjon?

A hallgatók többsége Isten Igéjét és a közösségi hitmegélést tartja alapvetőnek: Az egyház a gyülekezeteiben él, keresztyén hitünket közösségben éljük meg. Erre ad lehetőséget az egyház. Egy másik vélemény szerint: A lényeg az egyházban Isten Igéje. Fontos, hogy ne idegenedjünk el tőle. Ne változtassuk meg, csavarjuk ki és vegyük el belőle, amit kényelmetlen hallani.

[[paginate]]

Hagyományokhoz való ragaszkodást is hangsúlyoztak: fontos a hagyományokhoz való ragaszkodás, mint például az úrvacsora, a keresztelés és a konfirmáció. Egy másik hallgató a támogatást és összetartást emelte ki: Az első szavak, amik eszembe jutnak az egyházról, az a támogatás és összetartás. Az egyház feladatának tartom, hogy egységet teremtsen Krisztusban, de olyan formában, hogy mindenki a saját tehetségét, személyiségét bele tudja tenni. Így az egyház egyszerre sokszínű is. Egymást segítik, felemelik a tagok, mindenkinek van benne valami szerepe, valamit hozzá tud tenni a közöshöz, akár szellemi, akár fizikai értelemben, és így egymást építik.

– Mit kellene másként csinálni az egyháznak?

A kritikák között szerepelt a kötelező konfirmáció: Amikor kimondva, kimondatlanul, de kötelezővé teszik a konfirmációt, az nem jó gyakorlat. Könnyen rossz élménnyé válik így a fiatalok számára, például egyházi fenntartású iskolákban.

Szükségesnek látják a szerkezeti átgondolást: Alapvető strukturális változtatásokra van szükség. Első lépésként szervezeti szinten szükséges önvizsgálatot tartanunk. Továbbá át kellene gondolnunk presbitériumokat érintő kérdéseket, a vezető beosztások hierarchiáját, valamint mandátumok hosszát és feltételeit. Mi lenne a változtató elv? Jó gyakorlatokból lehetne inspirálódni és szakmai szempontok alapján kellene bölcs változtatásokat tenni.

Az egyháznak inkább Isten országát kellene építenie, és nyitottabbnak, befogadóbbnak kellene lennie: Az egyháznak inkább Isten országát kellene építeni, mint a saját hatalmát. Nyitott közösségekre van szükség. Ez nem szellemi irányzatok kritika nélküli elfogadását jelenti, hanem azt, hogy aki be szeretne jönni, ne zárt ajtókkal találkozzon.

– Mivel járulhatnak hozzá ehhez az ifjúsági gyülekezet tagjai?

A fiatalok legfontosabb feladataként az imádságot jelölték meg: Mindenek előtt imádkoznunk kell. Összefoghatnának a fiatalok és befogadóbbak lehetnének, és amikor ők idősebbek lesznek – alkotói lesznek az egyháznak –, ők próbálhatnák meg építeni az Isten országát.

[[paginate]]

A jelenlétet is hangsúlyozták: A legfontosabb, amit tehetünk, hogy itt maradunk és jelen vagyunk. Nem tudunk strukturális változásokat előidézni. Várnia kell a mi korosztályunknak, hogy vezető szerepbe kerüljünk. Generációs változás kell a strukturális változásokhoz, érdemi vita folytatása, klikkesedés elkerülése.

Fontosnak tartják a hagyományok továbbvitelét: Fontos, hogy megmutassuk az idősebbeknek, hogy nem akarjuk teljesen átszervezni az egyházat, hanem visszük tovább, ami évszázadok alatt kialakult, csak egy fiatalabb stílusban. Meg kell mutatnunk, hogy nem akarjuk szétrombolni, amit ők felépítettek.

A kortársak megszólítása szintén feladat: Invitáljuk a kortársainkat és beszélünk nekik erről. A mai világban mindenki arról beszél, amiről szeretne. Mi is beszéljünk a hitünkről. Egy másik hallgató így fogalmazott: Másoknak is elmesélem, mit jelent ez nekem, mit kaptam ettől az egésztől, hogyan formált át.

*

Ez a beszélgetés megmutatta, hogy a fiatalok egyszerre ragaszkodnak az egyház alapjaihoz, és keresik annak mai, élő formáit. Kritikájuk nem rombolás, hanem a jövőbe mutató felelősség jele: szeretnék, ha az egyház hű maradna Krisztushoz, és ugyanakkor nyitott lenne az új generációk iránt.

Meggyőződésem, hogy a fiataloknak lesz egyháza, ahogy mindig is volt. Isten kiválasztott magának egy népet, és ebbe a fiatalok is ugyanúgy beletartoznak, mint bármely más korosztály. A kérdés az, hogy ez az egyház – többek között – a Református Egyház lesz-e.

Kovács Gergő