– Professzor Úr! Nagyszerű, 600 oldalas műve, melynek címe: Globalance towards a New World Order. Ethics Motivates, 2020, azaz Globalizáció egy új világrend felé. Az etika motivál, 2020-ban jelent meg, 2. kiadása 2022-ben. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. A könyvben nem válságteológiai, hanem reménység teológiai perspektívából tekint világunk jövőjére. Valószínűleg ez az Ön bibliai hite realizmusából fakad. A kötet végén található összefoglaló versben ezt írja: „I have a dream…” / Van egy álmom. / A szuperhatalmak majd együttműködnek. / A gyanakvás bizalommá változik. / Az eszkaláció megfékezhető lesz. / Az uralmat felváltja az együttműködés / Az innováció egyensúlyban lesz a megtartással. / A verseny a kölcsönösséggel párosul. / A polarizációt az ellentétek tisztelete győzi le. / A hatalom és a vezetés feddhetetlenül működik majd”. Mit tehetnek a kormányok, az egyházak és az egyes hívők a globális és a helyi egyensúly megteremtése érdekében?

– A legfontosabb: ne add fel! Ne veszítsd el a kedvedet! Ne válj rezignálttá! Az emberek egyéni életükben súlyos sorscsapásokat élnek át. Az emberiséget többször megrázzák ugyancsak súlyos társadalmi, vallási, politikai és gazdasági válságok. A hit nem azt jelenti, hogy a jelenből meg tudjuk mondani, mit hoz a jövő, és jellemünktől függően inkább pesszimisták vagy optimisták leszünk. A hit nem azon alapul, amit látunk, hanem azon, amit nem látunk: az isteni ígéreten, a remény ígéretén. Reménykedünk minden logikával szemben, amit látunk.

– Úgy tűnik, a törékeny béke egyre több helyen és brutális módon sérül. A többpólusú világban, a hatalmi központokban, az USA-ban, Európában, Oroszországban, Kínában, Indiában mi lehet a morális minimum?

– A nemrég mögöttünk hagyott karácsonykor, s az elsőn az angyalok karácsonyi üzenete ez volt: „Békesség a földön”. Jézus születése idején valószínűleg sokan cinikus felhívásként hallották ezt az akkori Római Birodalomban, az imperializmus korában és az akkori palesztinai terroristák, a zelóták világában, akik erőszakkal akarták elérni az állam függetlenségét. A karácsonyi felhívás nem édes suttogás, hanem politikai ébresztő volt. Isten bejelentette: Te nem hiszel a békében, de én Istenként hiszek benne. A békességet pedig egy kiszolgáltatott, újszülött kisgyermeken keresztül valósítom meg. Ez egy második abszurdum volt a hatalmon lévők fülében, akik csak fáradtan mosolyogtak erre. A pásztorok viszont nagyon ragaszkodtak ehhez a reményteli üzenethez. Nekik nem volt semmi vesztenivalójuk.

     – Ön szerint mit jelent ez ma?

– Még egyszer mondom: ne add fel!  Ne válj rezignálttá! A lemondás bűn. A lemondók elutasítják Isten ajánlatát, amire Ő maga ad példát, hiszen nem ad fel minket. Ez ezt is jelenti: új hidakat építeni ott, ahol lerombolták azokat. Konkrét szervezeti, politikai, pszichológiai, vallási hidakat Ukrajna és Oroszország, Izrael és Palesztina, Burma és a szomszédos országok, Dél-Szudán és Szudán között. A különböző etnikai harcok és harcosok között, ugyanazon ország felekezetei között, a neo-konzervatívok és a liberálisok ideológiai tömbjei között. Még a terroristák és a véleményformáló államok mögött is vannak emberek, akik csak a megtorlást ismerik. Márpedig a Karácsonykor elhangzott bibliai üzenet sokat követel tőlünk. De Isten is sokat kínál nekünk: a reményt, amely erősebb mindennél, amit látunk.

– Két évtizeddel ezelőtt, 2004-ben svájci etikusként Professzor Úr megalapította Genfben a globethics.net-et, ezt az igazán fantasztikus globális etikai alapítványt és hálózatot, ami online működik. Az etikai világhálónak és napjainknak egyik központi témája a mesterséges intelligencia (MI) szerepe a digitális korban. Számos tanulmányuk olyan témával foglalkozik, mint a kiberetika és az MI-vel kapcsolatos etikai kérdések. A teljes világkontroll felé haladunk-e a MI-vel, vagy lehetséges lesz a humanizált mesterséges intelligenciának az emberiség javára fordítása, azaz etikus használata?

– Vannak, akik a megváltást (a legtöbb probléma megoldását), mások a világ végét (a katasztrófát és az emberiség végét) hozzák összefüggésbe a MI-vel. A mesterséges intelligencia lenyűgöz és megijeszt, „fascinosum et tremendum”. A technológia történetében ez mindig megtörténik, amikor új technológiát hozunk létre, mert a lehetőségek és a kockázatok még ismeretlenek. Amire most, a kezdeti rohanás után szükségünk van, az a józanság: a mesterséges intelligencia sem üdvösséget, sem végzetet nem jelent. Veszélyes, de hasznos technológia. Arra van szükségünk, hogy mi, emberek a „vezetőülésben” maradjunk, azaz ki ne engedjük kezünkből a kormányt, az irányítást és a felelősséget. Ez megóvhat minket attól is, hogy magunkat és a mesterséges intelligenciát bálványozni kezdjük. A keresztyén hit lehetővé teszi a józanságot, hiszen Isten, mint Teremtő és felszabadító erő, még mindig végtelenül kreatívabb, mint a mesterséges intelligencia. Még ha a MI sok problémát képes is lesz megoldani, önálló, autonóm módon, az csak annyira lesz jó vagy rossz, amennyire mi, emberek jók vagy rosszak vagyunk.

– Hogyan érzi magát svájci református keresztyénként a mai világban? A svájci egyetemeken kívül Kínában, Oroszországban, Nagy-Britanniában, Nigériában, Bulgáriában tart előadásokat. Globális perspektívában látja a keresztyénséget. Mintha Isten áthelyezte volna fő tevékenységét, hangsúlyait Európából Afrikába, Ázsiába, Latin-Amerikába. Lehet, hogy ez az Ő szelíd, irgalmas ítélete az európai keresztyénségről?

– Európát tekintve sok embernek az a benyomása, hogy a keresztyénség eltűnhet az öreg kontinensről. De a sok helyen tartott előadásaim során, különösen Afrikában és Ázsiában, a hitem békességet tapasztalt. Isten átjárja a világot egyik kontinensről a másikra, meg oda-vissza. Mint a hullámok és a felhők. Úgy tűnik, Európa belefáradt a hitbe, de más kontinensek tele vannak hittel. Száz év múlva Európa újra erős lehet a hitben. Végső soron a küldetés nem csak a mi erőfeszítésünk, hanem Isten ajándéka is, aminek révén megtapasztaljuk csodálatos szeretetét. Gyakran olyanok vagyunk, mint a hitetlen Tamás. De sokkal jobban bízhatunk Istenben, mint amennyire ezt tesszük. Ez a hit reményt és energiát ad ahhoz, hogy például 72 évesen se adjam fel, hanem jókedvűen és serényen, meg alázatosan hozzájáruljak egy igazságosabb világ megteremtéséhez. A lehetőségeken belül ezért mindenki tud tenni egy hajszálnyit.

– Az orosz-ukrán és az izraeli-palesztin konfliktusra tekintve, ezek nagymértékben beárnyékolják napjainkat és jövőnket. Az Ön globalizációs etikájában kifejtett kompromisszumos változatok közül mi lehetne alternatív megoldás a továbblépéshez? Az a kompromisszum, amelyet mindkét fél el tud fogadni, nem jelent egyfajta önfeladást és kódolt jövőbeli konfliktust?

– A nemzeti, vallási, etnikai és ideológiai önazonosságot ismét keresik a pluralista, globalizált világban. Érthető, hogy fix pont kell a bizonytalanság világában. De ez is inkább bonyolítja a problémákat, mintsem hogy megoldaná őket. A pénzt jelenleg fegyverekbe fektetik, ahelyett, hogy az ENSZ fejlesztési céljainak elérésére fordítanák. Az éghajlatváltozás az egész emberiség előtt álló kihívás, ezért kiemelt prioritásnak kell lennie. Az ENSZ-et, azaz a multilaterális megoldásokat nem gyengíteni, hanem erősíteni kellene. A nemzeti identitásoknak is van helyük, és fontosak. Az önfeladás nem szükséges és etikailag sem helyes. De a nacionalizmus, mint tiszta nemzeti egoizmus, inkább veszteség, mint nyereség-művelet. A globális egyensúly azt is jelenti, hogy az USA-nak is jó lenne ezt belátnia.

– Útjelzők (Weg-Zeichen) címmel miniatűr formában, 365 rövid szövegben gyűjtötte össze kiváló filozófiai „reggeli” gondolatait. Az elgondolkodtató mondatok etikai gondolkodási tréningnek is tekinthetők. Gratulálok az ötlethez és a kivitelezéshez. Örömmel osztom meg ezek egy részét folyamatosan az olvasókkal. Folytatja ezt a nagyszerű szellemi tréninget újabb protestáns „útjelző táblákkal”?

– Igen, folytatom. Azt tervezem, hogy 2024-ben vagy 2025-ben lesz egy újabb kiadás. A cél az, hogy ne csak vastag etikai könyvekkel, hanem a mindennapi döntésekhez, az etikus cselekvéshez segítséget nyújtsak. Etikus gondolatokkal dióhéjban. Az inspirációt gyakran a Bibliából, másrészt a hírekből (most a mobiltelefonon) kapom. Ahogy Karl Barth svájci teológus ajánlotta a múlt században. Így hozzuk össze a hitet és az életet. Nagyon gyümölcsöző találkozás, produktív konfrontáció ez. Az olvasók is megtehetitek ezt, naplóval, cetlikkel. Dag Hammerskjöldtől, az ENSZ első főtitkárától tanultam meg ezt a rövid „jegyzetes” módszert, akiről úgy tudom, Ön is írt könyvet, Isten diplomatája címmel. A Példabeszédek a Bibliában szintén emberi tapasztalati etika. Segít a napi tájékozódásban.

– Az idézett „Van egy álmom” gondolati verset így fejezi be: „A gyűlölet szeretetté változik, / A halál beépül az életbe. / A szeretet soha nem ér véget. / Ez az új világ. / Nekem még van egy álmom”. Hogyan álmodja tovább ezt a költeményt?

– Az orosz-ukrajnai, izraeli-palesztinai, ruandai-kelet-kongói, dél-szudáni háborúkban végbement öldöklés és mészárlás szörnyűséges. Mit kell tenni? Ahogy fentebb mondtam: újjá kell építeni a lerombolt hidakat. Hidak építésével győzhetjük le a strukturális, politikai, pszichológiai, vallási megosztottságot. Válaszoljunk a gyűlöletre szeretettel, a kirekesztésre összefogással, a félelemre Istenbe vetett bizalommal. Ez fáradságos, de csak ez az élet útja!

   – Professzor Úr, köszönöm a beszélgetést.

– Én is. Mindenért egyedül Istené a dicsőség. Soli Deo Gloria.

Békefy Lajos