B. Tóth Klára verse

Égi virágmező

                                             (Umling Lőrinc festett padjai)

A középkori erődtemplom szigorú támfalai között
sehogy se férnek bőrükbe a vékony szárakon rezgő-
ringatózó tulipánok, törökszegfűk, gránátalmák,
kacskaringós levélindák, festett keretüket majd
szétvetik örömükben az ódon padok között –
az oszlopokra épp csak imént odaröppent hófehér
galambok burukkolása kihallatszik a növények
kuncogó susogásából, a templomhajót betölti
az égi virágmező s a hívek közt szétárad
a Lélek illata

Hasonló anyagaink

Rozi, a jácint

Konfirmáltunk. Bifláztuk szorgalmasan a Heidelbergi Kátét, de csak egyik szemünkkel néztük a betűket, a másik szemünkkel a leánykák arcát lestük. Szerelmesek voltunk, mint a vadgalambok. Legalábbis...