Ahogy Te

^{„…Az evangéliumok tanúsága szerint sose írtál, csak egyszer a porba.
Pedig egyedül te írtál, s mi vagyunk, akik a porba írunk….”
(Pilinszky János: Én Jézusom)}

Te nem álltál sorba
Papirusztekercsért,
Te tudtad, csak az marad meg,
Ami a szívbe van írva,
Az árát inkább alamizsnára adtad,
S ha mégis írtál, azt is a porba,
És nem számított, hogy meddig lesz olvasható,
Mert több az Írás, mint látható forma.
Nem adtál esélyt a grafológusoknak,
Sem a filológiának nem kínálsz saját korpuszt.
Másokra hagytad.
Hagytad, hogy ők írják tele a papiruszt,
Ahogy láttak, hallottak,
Hogy rajtuk keresztül fejezd ki magad,
Nekünk,
Kései utódoknak,
Mert így hiteles, így igaz:
Másokban mutatod meg, hogy ki vagy.
De mi többet írunk, akár Helyetted is,
Mert a biztos tézis:
Ne bízzuk a véletlenre.
És naponként gyűlik a penzum,
A Gutenberg-univerzum,
S mosolygunk, meglesz a kötet.
De kinek?
Sűrűsödnek a sorok, de nincs Ige,
Csak történet, csak cselekvés,
A létnél több, de az élethez kevés,
És nincs út, csak szétfutó utak,
S az ember már unja, és nem kutat,
Minden csak szöveg, Írás sehol,
Csak termék, nyomtatott vagy online,
Ömlik, özönlik és megoldást ajánl,
És végül a webshopon,
Mint kőtáblát akarjuk eladni –
Uram, bár tudnék, akár csak egyszer is,
Ahogy Te, a porba írni!