Az én Erdélyem

Voltak ők öten, erdélyi fiak.
Három fiú, meg két lány.
Bajkó Ferenc, Sándor, és István
kit nekem szántak a lányok,
hogy soká az övék maradjon,
de szerelmes volt Marikába,
nem akart megvárni engem.
Mégis ő volt ki tébésen, betegágyon
magasabb iskolába segített s átvittem
a lécet latinból, matematikából.
A szép Irénke, és Bözsi néni,
hozták Erdélyt és Tamási Áront,
Ábel történetét nekem.
Zsongó méhkaptárok a kertben
és hollandi tulipántok.

Szüleim székely barátai
Bajkóék szerint Erdélyben
mindenki református.
Mert ők Zilahról jöttek át,
Ady is ott járt a
református gimnáziumba.
Lehet, hogy korábbi
katolikus iskolái miatt
ostorozta a nagyváradi
kanonok sort, és az osztrák
hadseregszállító földesúr
lehet, hogy rosszabb volt
a magyaroknál. Az „új földesúr.”
Hol volt végrehajtó az öreg Ady,
vajon kiket, kit hajtott végre,
mit mesélt erről Ady Lőrinc?

Jártam Tamási Áron
falujában, Farkaslakán
volt Hadnagy utca.
Édesanyám barátnője
Hadnagy Margit volt,
kuncogott az osztály
a pesterzsébeti polgáriban, mikor
az apja nevét kérdezték,
mert székely volt,
Hadnagy Mózes a neve.
Erzsébeten csak hittan órán
hallották, az ótestamentum
zsidó históriáiból Mózes
csodálatos történeteit.

Jártam a gyönyörű
Nagygalambfalván is
gyermekeim és unokáim
élete forrásának választottam
ezt a helyet, amit
körbevesznek a Biblia
hegyei és völgyei,
nem csak Mózes neve,
hanem Ároné is eleven.
Ahogyan nagyapjukat,
s visszafelé eleiket
Áronnak nevezték.
Így tér vissza az ember
gyerekkora  gyerekeiben.
És mert az jó volt, jó ez is.