Három legújabb kori gazdaságtörténeti-tudományos korszak a protestantizmus rendkívüli hatáselemzésében. Az a hatalmas, ma már valóban könyvtárnyi és digitálisan is tárolt szakirodalom, ami a protestantizmus világgazdasági hatásaival foglalkozik, s az újabb értekezések, elemzések egyre gyakrabban érkeznek, csak azt teszi lehetővé, hogy a kérdés rendkívülii fontosságára és e tekintetben is a nemzetközi szakmai szinkronitás halaszthatatlanságára hívjam fel a figyelmet. Huszonöt évnyi tájékozódásom eredményei több helyen olvashatók.[1]

Három gazdaságtörténeti nagy korszak

Vizsgálódásaim alapján három nagy korszakot tudunk a gazdaságetikai és közgazdaságtani hatáselemzések egy évszázados történetében a protestáns integrált felelősség-, és értéketika módszerével megkülönböztetni: 1. az első nagy elemző nemzedéket olyan nevek és életművek jelzik, mint Ernst Troeltsch[2], Max Weber[3], Georg Wünsch[4], 1910-1930 között. 2. A világgazdasági folyamatok összefüggéseiből leszűrt, gazdasági mutatók alapján készített mikro-, és makrogazdasági elemzések korszaka, leginkább Arthur Rich[5] svájci szociál- és gazdaságetikus, valamint Angus Maddison[6] skót közgazdász, a makrogazdaság növekedését és fejlődését évtizedeken át kutató munkásságával, aki Jézustól 2010-ig mutatta ki a hit és a gazdasági prosperitás valós összefüggéseit, különösen is a reformáció befolyását a protestáns országok gazdasági fellendülésére; ez a korszak a II. világháború végétől 2010-ig tart. 3. Napjaink gazdaságlélektani, gazdaságetikai elemzéseinek nyitányát egy szerzőpár zseniális munkája jelzi 2017-ből.

Az ukrán-amerikai Roman M. Sheremeta és a brit Vernon L. Smith[7] sok kutató elemzését szintétizáló és Japántól Dél-Afrikáig felkutatott eredményeire építő tanulmánya a reformáció hatását elemzi rendkívüli mélységgel a nyugat-európai gazdasági, ezen keresztül a világgazdasági fejlődésre. Ezzel párhuzamosan folyamatos és aktuális gazdaságteológiai, gazdaságetikai elemzéseket olvashatunk korunk egyetlen, svájci református alapítású etikai világhálóján, a globethics.net-en[8]. Létrehozása a zürichi református szociáletika professzor, Christoph Stückelberger[9] nevéhez fűződik. Sajátos és izgalmas az a látásmód, ahogyan a Biblia, illetve az európai protestantizmus világgazdasági befolyását vizsgálja és bemutatja nagyszerű könyvében a kortárs indiai protestáns teológus, Vishal Mangalvadi.[10]

Weber és Kálvin hatása Kínára

Korlátozott terjedelmi okok miatt csak ennyit: a XX. század elején indult, egyre kiterjedtebb és elmélyültebb gazdaságetikai hatásvizsgálatok, elemzések erőteljes nyitányát nagy nevek fémjelzik. A hazánk szellemi égboltján mindmáig méltó helyére nem került nagy heidelbergi szociológus, Ernst Troeltsch az, aki hatalmas történelmi és szociológiai elemzést írt a keresztyén egyházak és csoportok szociális tanításairól, részletesen elemezve a kálvini tanítások hatását a kálvinizmus szociáletikai, gazdasági felhajtó erejéről. Említeni kell, hogy Max Weber alapkönyve kínai fordítása mekkora szellemi és felekezeti növekedést okozó minőségi forradalmat idézett elő. Egyetemek előadótermeiben és pártüléseken tanulmányozták két évtized óta Weber fő művét, s mivel abban állandó hivatkozás van Kálvinra és a Bibliára, a szellemi nyitottsággal rendelkező kínaiak elkezdték tanulmányozni a forrásokat: a Bibliát, és lefordították Kálvin Institúcióját. A hívő racionalizmus, az ész és a szív vallási dokumentumát, ahogyan ők nevezik. S mit tesz Isten?! A gazdasági kutatások nyomán milliók jutottak el a Bibliához, Kálvinhoz, a protestáns hithez. Így ma már Kína növekvő – föld alatti, házi gyülekezetekben élő és a hatalommal népfrontos alapon kiegyezett – keresztyénsége protestáns többséggel hivatalos közlések szerint 80-90 millió hívőt számlál, nem hivatalos becslések szerint már 130-135 milliót. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek, s felülmúlnak minden emberi képzeletet![11]

Két aspektusrendszer bemutatása

A roppant izgalmas gazdaságetikai körképből most csak két aspektusrendszer rövid bemutatására adódik lehetőség: 1. Angus Maddison izgalmas gazdaságtörténeti hatásvizsgálatának summájára és 2. a korszakos Sheremeta/Smith tanulmány 7 komponensének ismertetésére, amelyek a protestantizmus prosperálásra, kiugró gazdaságtörténeti teljesítményének hitbeli-mentális hátterére mutatnak rá.

Maddison gazdasági csoda statisztikái és teljesítmény mutatói. Angus Maddison (1926-2010) gazdaságstatisztikai kutatásai és az itt közölt ábra annak az összevetésnek egyik periódusát mutatja, amit ő 1500-tól napjainkig precízen feldolgozott. A kék szín a római katolikus országokat jelöli, azokat, ahol a lakosság többsége katolikus volt (Itália, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Belgium, Ausztria, Írország), a barna szín a protestáns többségű országokat mutatja (Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Anglia, Németország, Hollandia, Svájc). Maddison ábrájának értelmezéséhez hozzátartozik még az az adat, hogy a reformáció kora és 1850 között a jelzett időszak végén (1850) a három vezető protestáns országban a római katolikusok százalékaránya az összlakossághoz képest 1%, a négy vezető római katolikus országban pedig hasonló a protestánsok aránya a katolikus többséghez viszonyítva. Maddison mértékegysége az egy főre eső nemzeti jövedelem, a GDP volt, aminek pozitív irányú változásával és folyamatos növekedésével bizonyította a protestáns hálaetika, etikus gazdaságszemlélet és a gazdálkodás fantasztikus értékképző, anyagiakban, materiális javakban is mérhető, kimutatható elsőbbségét, húzóerejét.

A gazdaság mögötti belső erő, a spirituális meggyőződés mögöttes hatékonyságát, illetve mindannak a prosperitásra ható pozitív befolyását, ami a hitből etikailag, szemléletben, magatartásban, közösségi és egyéni formában következett. És azt, hogy a lelki, spirituális töltés, valamint az anyagi gyarapodás között szoros összefüggés áll fönn. A Maddison-ábrákból napnál világosabban kiderül, hogy a gazdasági életnek nem csak a nyers érdek, az önző nyereségvágy, a kíméletlen vad-kapitalista harácsolási ösztön lehet a felhajtó ereje, hanem a hit és annak hálában megmutatkozó munkálkodása. Maddison gazdaságszociológiai, gazdaságpszichológiai és gazdaságetikai kutatásai egyértelműen mutatják: a hitnek és a keresztyén életmódnak, az elégnek, a megelégedésnek és a hálának kulcsszerepe volt Európa gazdasági fellendülésében. A legnagyobb lendületű GDP növekedés a századok alatt a többségében sokáig református Svájcban volt, az 1600-as évekhez képest 330%, míg e vizsgált időszakban a leginkább prosperáló római katolikus országban, Itáliában mindössze 160%. 1850-1940 között a protestáns országok átlagos növekedése 223%-os volt, a római katolikus országoké 137%. Maddison kutatásai beigazolták, hogy a protestantizmus olyan gazdaságszemlélettel és gazdálkodási magatartással, etikával ajándékozta meg a világot, ami a tisztességes, a korrupció-, és uzsoramentes gyarapodás, az ésszerűség, a felelősség, s az igazságosság elvei mentén nemcsak gazdaságot, hanem világtörténelmet formáló erővé is vált. Mindennek hátterében sokkal több minden van, mint biográfia, szociokulturális fejlődés, gazdasági geográfia. Úgy mondhatjuk: a protestáns hitbeli szocializáció csodájával állunk szemben. Ha valaki gazdaságilag eredményes volt, ez azt is jelentette, hogy ő igazából és eredményesen követi az isteni elhívást. A gazdasági eredményesség a kegyelmi állapot jele. Az eredményesség volt a jel, a szignál az elhívás valóságáról. A puritán teológia a predesztinációs hittel a gazdasági fejlődés egyik fő mozgatója lett. Ez az intenzív vallási gyökerű szemlélet hatotta át a gazdasági szemléletet is, és lett a kapitalizmus szellemiségének és lelki hajtóerejének, humán energiájának egyik fő jellemzője. És még valami. A nemzeti nyelvű Biblia és a nevelés erős gazdasági faktorrá vált.

A protestantizmus azt a nagy motiváló erejű felismerést hozta a világra, miszerint „minden hívő az általános papságban” részesül, azaz mindenki maga tanulmányozhatja a Bibliát, ha megtanul olvasni. Így Istennel, vallásával személyes és közvetlen kapcsolatba kerül. Ez nagy ugrás volt ahhoz képest, hogy addig a Bibliát leginkább csak latin nyelven lehetett olvasni. A középkor, azt lehet mondani, hogy órákon belül kezdett omladozni, méghozzá nem is gazdasági okok és eszközök révén, hanem az emberi tőkébe, a tudásba, a nevelésbe történt nagyfokú invesztálás révén. Maddison kimutatta: a protestáns országok lényegesen többet invesztáltak az oktatásba és a nevelésbe másoknál. A multikulturális lelki tényezők makrogazdasági befolyását és hatását tette Maddison életművé egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá.

Hét hatóerő

Sheremeta, Roman M. és Smith, Vernon L. igen csak elgondolkodtató kutatási eredményekkel álltak elő. A gazdasági prosperitás és a protestantizmus közötti mély kapcsolatot, és a keresztyén hit világgazdasági tényezővé válását, az „Isten-faktor” gazdasági hatóerejét bizonyítják napjainkban. A hét terület, ahol a protestánsok, illetve a protestáns hit erőteljes evilági hatóerőként megjelenik, a mellékelt lépcsőzetes ábra olvasatában, felülről lefelé haladva, a következő: 1. a vallásszabadság területe (Religious freedom); 2. a nevelés (Education); 3. a munkaerkölcs (Work ethic); 4. a vállalkozókészség, vállalkozói kedv (Enterpreneurship); 5. a szociális- vagy közösségi etika normarendszere (Social ethic); 6. a civil társadalom területe (Civil society); 7. szervezeti változások (Institutional changes). Néhány jellegzetesség mindegyikről.

A két szerző gondos ökonometriai elemzéseikkel tovább cizellálták Maddison négy évtizedes döntő fontosságú gazdaságtörténeti, gazdaságszociológiai és gazdaságteológiai/spirituális megállapításait. Kimutatták, hogy a protestánsok szembetűnően magasabb bevétellel rendelkeztek, mint a római katolikusok. Egyértelműen kiderült, hogy ennek oka több tényező mellett az, hogy „a protestánsok lényegesen magasabb műveltséggel rendelkeztek, ami pozitívan hatott vissza a gazdasági folyamatokra is”. A protestantizmus pozitív befolyása a gazdasági növekedésre és eredményekre jól megfigyelhető Poroszországban. Az adatok 6 protestáns és 11 római katolikus város mutatóiból álltak össze. A hat protestáns város: Amszterdam, London, Strassburg, Augsburg, Lipcse, Hamburg. A tizenegy római katolikus város: Antwerpen, Firenze, Nápoly, Valencia, Madrid, Párizs, München, Bécs, Gdansk, Krakkó, Varsó.

A vallásszabadság és a nevelés gazdasági faktora. Már Maddison és mások kutatásai kimutatták, hogy a gazdasági növekedésre kedvező hatású a megfelelő nyersanyagok termelése és a fejlett termelési technológiák alkalmazása mellett a nyugodt termelést elősegítő vallásszabadság, ennek következtében az adott országon belüli békés emberi, vallásközi viszonyok. Az is bebizonyosodott, hogy azok az országok, ahol vallási monopólium jelent meg, tehát szinte egyeduralkodó vallássá vált valamelyik világvallás, ez lassította a gazdasági növekedést, erőszakhoz és nagyfokú korrupcióhoz, azaz szociális békétlenséghez vezetett. Miben ismerhetők fel a vallásszabadságnak mint a vallási monopolizmus ellenhatásának felhajtó erői a gazdasági fejlődés előmozdításában? 1. Abban, hogy a vallásszabadság visszaszorítja a korrupciót. 2. Abban, hogy a vallásszabadság képes redukálni, csökkenteni a társadalmi konfliktusokat, növelni a toleranciát, türelmet, és a különféle hitek, vallások és felekezetek tiszteletét is elősegíti. 3. Abban, hogy a vallásszabadság segíti a civil jogok és az emberi jogok védelmét, a szólásszabadságot, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot. Ezek a jogok biztosítják az eszmék szabad áramlását, ez pedig fontos feltétele az innovatív gazdaságnak.

A nevelésen – a humán tőkén – keresztül az európai protestantizmus jelentősen befolyásolta a gazdasági fejlődést. Az is régóta felismert összefüggés, hogy az értékirányú nevelés hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Különféle modellezéssel, ökonometriai technikákkal a szerzők világossá tették, milyen erős hatással van a nevelés a gazdasági teljesítményre. Nem csak a tanulással töltött évek száma fontos ebben a vonatkozásban, hanem az oktatás-nevelés minősége, színvonala is. Kidolgozták a protestáns gazdaságtörténet humántőke elméletét, s kimutatták: már 1871-es adatok szerint a protestáns férfiak műveltségi szintje 93.4%-on állt, a római katolikus férfiaké 84.8%-on. A protestáns nőké 88.8%-on, a katolikus nőké 78.5%-on.[12] XIX. századi felmérések adatait hasonlították össze, amelyek pedagógiai vizsgálatokról szóltak Svájcban. Ennek során a férfi állampolgárok teljesítményét mérték írás, olvasás, matematika és történelem területén. A protestánsok kimagasló mutatókkal szerepelnek nem csak az olvasás, hanem másféle kognitív, gondolkodási teszteken.[13] A jobban képzett emberek, a kiművelt protestáns emberfők jobb döntéseket hoznak egészségükről, házasságukról, és a szülői feladatok gyakorlásáról.

A munkaetika motivációs ereje. Már Max Weber klasszikussá vált, alapvető művében (A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, 1905) alaptételként bizonyítja számos történelmi példával: a kemény munka, az imádkozzál és dolgozzál motivációs erőterében vitte előbbre Európát az emberi szorgalom a gazdasági növekedésben. Az „Isten-faktor” az egyik teljesítménymotiváló erő ma is az USA-ban. Az USA többletteljesítményének motivációs hátterében az újabb kutatások „az Isten-faktort” találták elsődlegesnek.[14] Németországban mikro-adatok alapján kiderült, hogy a protestánsok 3,5 órával több órát dolgoznak hetente, mint a római katolikusok.[15] Vannak, akik erre is rámutatnak: a nagyobb protestáns termelékenység elérésében szerepe van annak is, hogy a római katolikusoknak lényegesen több ünnepük van, mint a protestánsoknak. Negatívumként ugyanakkor azt is jelzik, milyen romboló hatása van annak, ha valaki kiesik a munkavállalói hálózatból. Ha a protestáns munkaetika egyéni létszinten nem tud kiteljesedni, azaz valaki munka nélkül marad, ez sokkal szembetűnőbb romboláshoz vezethet, mint más vallások követőinél.

A vállalkozói szellem hitbeli motiváló ereje. Több részkutatás eredményét összegezi Sheremeta/Smith nagyszerű tanulmánya. „A protestantizmus tantételei arra a belátásra vezethettek sok protestánst, ők sokkal inkább arra vannak elrendelve, hogy jobb eredményeket érjenek el, még erőteljesebben dolgozzanak, tanultabbak legyenek, sőt még inkább koncentráljanak az önkiteljesítésre, mint a katolikusok.”[16] Ilyen motívumok, szemléleti sajátosságok egyre több protestánst rávezettek arra a felismerésre, hogy vállalkozók legyenek. A protestánsok között sokkal több személy döntött a vállalkozói próbálkozás mellett, mint a római katolikusok között. A vallásos hitnek jelentős szerepe van annak a szemléletnek a kialakulásában és elterjesztésében, miszerint a protestáns vállalkozók jelentős értéket adnak munkájukkal a társadalomnak, s az ő munkájuk valójában „válaszadás Isten hívására és elhívására”.

A bizalom és a becsület gazdasági ereje. A protestánsok magasabb bizalomszinten élnek és dolgoznak, mint mások. Voltak kutatások a bizalom, a jólét és a demokrácia közötti összefüggésekről, össznemzeti szinten a szociális bizalom fontosságáról és szerepéről, s voltak, akik a vallás ópiumként történt aposztrofálása és lejáratási kísérlete cáfolataként és bírálataként vizsgálták annak okát, miért alacsonyabb a protestánsok között a korrumpálhatósági mutató másokkal szemben.[17] Egyértelműen kimutatták az erős nemzeti termelés és a bizalomszint kölcsönhatását 1991-ben 25 európai országban. És az eredmény? A bizalmi szint növekedésével arányosan emelkedik egy adott országban a nemzeti össztermék értéke. A legmagasabb bizalmi szintek a 0.6-0.8-as zónában a hagyományosan protestáns országok esetében találhatók: Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia, Hollandia, ezeknek az össznemzeti termékértékük egy főre vetítve 20 000-35 000 USA $ között mozog.

A fair play gazdaságélénkítő hatása. Felmérések szerint a protestánsok szívesebben adtak megerősítő választ: inkább a bizalom a fontos a jó üzlethez, mint az óvatoskodás. A protestánsok magasabb bizalmi szinten „működnek”, és kevésbé hajlanak a törvényszegésre. A fair play, a bizalom az egyik fő útvonala a protestantizmus, protestáns többségű országok hosszú távú gazdasági eredményességének.[18] Kimutatták azt is, hogy a protestánsoknál nem csak a bizalom magasabb szintjét lehet megfigyelni, hanem azt is, hogy mások és önmaguk hibáiról is őszintén és becsületesen szólnak. Úgy találták, hogy a protestánsok szembetűnően intoleránsak az adócsalással szemben, és kevésbé szívesen bújtatják, fedezik vádlott ismerőseiket, mint mások.

Összefoglalóan megállapíthatjuk: a három gazdaságetikai, gazdaságteológiai reflexiós korszakban, kiváltképpen Seremeta és Smith nagyszerű tanulmányában beigazolódott Max Webernek a jó 100 évvel ezelőtt történettudományi módszerekkel vizsgált és alátámasztott koncepciója arról, hogy a protestáns reformáció elősegítette bizonyos morális kódoknak, elvárásoknak és szociális értékeknek a pozitív, előnyös, serkentő hatását az európai, illetve a  világgazdasági fejlődésére. Arról, hogy a XXI. században ez a multikomponensű hatásösszefüggés hogyan van, lesz jelen, miként módosul, az újabb kutatások ismeretében és folyamatosan újabb gazdaságteológiai, gazdaságetikai miniesszékben lehet és kell is számot adni - hazai protestáns egyházainkban, a szakirányú kutatásokban.

Békefy Lajos