A pátyi gyülekezet fiataljai nagyobbrészt heti rendszerességgel járnak a gyülekezeti istentiszteletekre. Ezáltal nem külön „ifis” közösséget alkotnak, hanem részei a nagy gyülekezetnek. Bár a konfirmált fiatalok közül sokan kiszóródtak, a maradéknak sikerült jól betagozódnia a felnőtt közösségbe is, és többen járnak az ifin kívül egyéb közösségi alkalmakra is (pl. bibliaóra, kóruspróba, imaközösség). Az ifjúsági csoportok vezetői maguk is hitben élő, szolgáló gyülekezeti tagok, hűséges segítői a gyülekezet épülésének.

A csoportvezető segítségével kérdőíven megkérdeztük a fiatalokat (27-en válaszoltak, átlag életkoruk 20 év): arra kértük, hogy 1-7 skálán értékeljék az istentiszteletek részeinek fontosságát.

Legtöbbre értékelték a valóban legfontosabb elemeket: az ige felolvasását, az igehirdetést és az istentiszteleten elhangzó imádságot (6-7 között). A közösen mondott (vagy énekelt) kötött szövegű részek valamivel kevesebb értékelést kaptak (5-6 között). Hasonló pontszámmal értékelték az igehirdetések téma­választását, időszerűségét, érthetőségét, személyes megszólítását (5-6). Azokra a kérdésekre, amelyek a lehetséges változtatásokat, újításokat vették célba, pl. legyenek-e interaktív elemek az istentiszteleten (kérdések a gyülekezet felé, szavazás stb.), vagy legyenek-e új zenei módok, új liturgia – csupán 3-4 pontot adtak átlagosan. Ez talán meglepő, hiszen a fiatalok rendszerint a forradalmi változások hívei. Én a jelenséget azzal magyarázom, hogy a befogadó gyülekezetben a fiatalok lelki testvérekre, lelki közösségre találtak, és otthon érzik magukat, nem kívánnak mindenáron modernebb közegbe költözni. Az éneklés nálunk a vasárnapi istentiszteleten is lendületes, fiatalos tempójú, és amíg nem válik „öregessé”, szívesen éneklik a kevésbé modern énekeket is.

[[paginate]]

Ami a jövőt illeti, a fiatalok a következő évtizedek legnagyobb kihívásának az elvilágiasodást tartják, amivel az egyházaknak komolyan szembe kell nézniük. Romboló ideológiák (pl. LMBTQ) hangja nagyon erős lehet a közeljövőben. Nehéz lesz megszólítani és integrálni a modern gondolkodású, más értékrenddel élő embereket.

Hogy milyen lesz az egyház, milyenek lesznek a gyülekezetek 20 év múlva, hasonlónak látják a mostanihoz, legfeljebb a technikai eszközök szerepe nő meg (több kivetítés, kevesebb könyv). Az alapoknak nem szabad változniuk (Biblia, Jézus), a tradícióknak lépést kell tartaniuk a korral. A jó irányú változás főleg a most még fiatalok felnőtté válásában várható.

A fiatalok szerint az egyháznak nyitottnak kell lennie az újításokra, de csak azokra, amelyek nem mennek szembe a Biblia tanításával. Gátat kell szabni a tévtanítások terjedésének, és nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kiskörök (házi csoportok) és az egyes személyek lelkigondozására. Több ifjúsági istentiszteletet lenne érdemes tartani. A jobb egyházi jövőért a fiatalok maguk is készek imádkozni, szolgálatot vállalni, példamutató életet élni.

A gyülekezet lelkipásztoraként hálás vagyok Istennek, hogy egy kicsit láthatóvá tette, mi van a szívek mélyén. Fiataljaink látásmódja, hozzáállása reménységgel és bizalommal tölt el, különösen is azért, mert elérvén a nyugdíjas kort, hamarosan át kell adnom a gyülekezet pásztorolását nálam fiatalabb szolgatársamnak. Az ifjúság között végzett felmérés pillanatfelvétel, ami még bármilyen irányba változhat. De nem szeretnénk levenni a tekintetünket az egyház Uráról, aki nemcsak elkezdte fiataljaink lelkében a jó munkát, de a maga idejében készre is tudja hozni (Fil 1,6).

Vizi István