Az alábbi írás nem csak a világhírű svájci teológiai professzorról, és a tatai lelkészözvegyről szól, hanem a kiváló tudós lelkipásztorról, teológiai magántanárról, a fiatalon, 48 évesen elhunyt dr. Márkus Jenőről is. Aki rendkívül rövid élete során értékes és szerteágazó tudományos munkát végzett az egyháztörténet és a dogmatika területén.
Bázeli és bécsi tanulmányai után a Pápai Teológián tett magántanári vizsgát dogmatikából, „Schleiermacher váltságtana” volt értekezésének címe. A Debreceni Egyetemen szerzett teológiai doktorátust. Az 1939-ben egyháztörténet tárgykörében megvédett dolgozatának címe: „A liberális szellem a református egyházban”. Aztán még szerzett egy vallástanári oklevelet is. Márkus Jenő munkája tátongó űrt tölt be. A Kálvin Kiadó 2005-ben jelentette meg 67 évvel azelőtt megvédett doktori disszertációját.
Márkus Jenő kivételes igehirdető volt. „Minden igehirdetésére legalább két héti készült, 150-200 oldalnyi vonatkozó irodalmat dolgozott fel” – olvashatjuk özvegyének Emil Brunnerhez írt levelében. Márkus Jenőné mindent megpróbált, hogy néhai férje igehirdetéseit megjelentesse külföldön, mindhiába. Magyarországon pedig, a levert '56-os forradalom és szabadságharc utáni közvetlen években – a bíztató ígéret ellenére – lehetetlen volt.
Dr. Márkus Mihály munkájával emlékezünk a 70 éve elhunyt – ahogy a régiek mondták – tiszteletes és tudós lelkipásztorra. És feleségére, Márkus Jenőné Pongó Lenkére, akinek fontos volt, hogy a férje munkáiból megmaradt töredékekkel tovább szolgálhasson. S mindeközben nevelte, felnevelte négy gyermeküket, akik férje halálakor 16, 12 és 6-6 évesek voltak.
Tanúság ez az írás. Lelkipásztor házaspároknak és nem lelkészi házaspároknak egyaránt. Mindannyiunknak.
Tisztelt Olvasóm!
Írásomat szokatlan javaslattal kezdem. Kérem, hogy néhány percre (negyedóra? másfél óra?) tegye félre a „Confessio” folyóiratot. Kapcsolja be a számítógépét. A keresőbe írja bele (stílszerűen, csupa kis betűvel): nagy trianon palota.