Albert Gábor, a nemzetféltő író és szociográfus

Emléktábla Albert Gábornak Budán

2022. május 26-án, Budapesten, a II. kerület, Bimbó utca 3. számú épületére elhelyezték - egykori lakhelyén - Albert Gábor író (1929-2017) emléktábláját, aki 1974-1995-ig élt itt családjával: Feleségével, a költő és szerkesztő Albert Zsuzsával és két gyermekével.  Az emléktábla Majoros Áron Zsolt szobrászművész alkotása, amely újszerű, Albert Gábor fejét formázva, kiemeli markáns arcélét.
Ünnepi beszédet mondott: Ács Margit író, esszé- és tanulmányíró, műkritikus, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Darkó Jenő történész, ny. egyetemi tanár és Juhász Judit közgazdász, az Antall- és a Boross-kormány szóvivője, a Magyar Katolikus Rádió alapítója, egykori vezérigazgató-helyettese, a Magyar Művészeti Akadémia sajtófőnöke. A felemelő ünnepség méltó lezárása volt Albert Gábor elhangzott gondolatai Oberfrank Pál színművész előadásában.
A Confessio Szerkesztősége és Szerkesztőbizottsága Mindhármuk beszédének közreadásával tiszteleg Albert Gábor író, esszé- és tanulmányíró, a folyóirat egykori szerkesztőbizottsági tagja előtt.

Amikor először személyesen is találkoztunk, szememben régi kedves ismerősnek tűnt. Első pillanatra rémlett, mintha láttam volna magas, szikár, jellegzetes arcélű, lobogó hajú alakját a Széchényi Könyvtár katalógustermében, valamikor. Majd pedig a sors összehozott a Budakeszi Református Gyülekezetben.

A XX. század viharverte magyarságának oszlopos tanúja. Irodalmunk 1925 táján született „elveszett nemzedék”-ének nemzetéért aggódó váteszi alakja. Trianon, német, majd szovjet – orosz megszállás, ’56, és kezdetben keménynek ígérkező, majd „puhává” szelídült Kádár-i diktatúra, végül a félfordulatosra sikerült rendszerváltás, megannyi viszontagság egyéni sorsokban. Hálásak lehetünk Albert Gábornak azért, hogy kellőképpen megőrizte számunkra e „sorsfordulatokban gazdag kor” lenyomatát írásaiban. A korkép egyúttal kórkép. A látlelet azonban sebészi pontosságú. – A Trianon fogságában tengődő, annak minden következményét magán viselő nemzet sorsa egyaránt megtapasztalható a Dél-Baranyába telepített bukovinai székelyek, az ugyanonnan kitelepített svábok, a valamikor a svábok előtt megtelepedett szerbek, bosnyákok és sokácok és nem utolsó sorban a „lakosságcserével” áttelepített felvidéki magyarság példáján keresztül.

[[paginate]]

Így monumentális szociográfiájában, amely Albert Gábor szűkebb pátriájának legújabb kori népességi viszonyait ábrázolja, nem csak a leszakadt nemzettestek miatt érzett fájdalomra, hanem a megváltozott viszonyok között az együttélés többé-kevésbé fájdalmas keserűségére is ráirányítja a közgondolkodás figyelmét. A sorsközösség fényében hitte ugyanis, hogy az elmúlt száz évet nem csak az ellentétek szítása, hanem az egymásrautaltságnak, az egymás megbecsülésének igénye is jellemezte. Nemzetéért érzett felelőssége késztette – a rendszerváltás hajnalán – 1986-ban, az Írószövetségben elmondott nagy horderejű beszédére. – Albert Gábor eszmerendszerében központi szerepet kap a nemzet és a nemzet Európában elfoglalt helyének és nem utolsó sorban a keresztyén hitnek a kérdése. Miként megfogalmazta: „… az országkép, az önmeghatározás egyáltalán nem kül-, hanem belhoni kérdés. Egy szellemi közösség – létét és jövőjét meghatározó – legbenső ügye. /…/ A hit a legfontosabb, csakhogy a hithez is nagy bátorság szükségeltetik. Mert el ne felejtsük – többször is leírtam már: Minden nemzet olyan, amilyennek hittel el meri magát képzelni. Amilyennek tulajdon lelkében felépíti. Ezt az alkotó hitet kell felnövesztenünk”. 1990 után méltán fordult a figyelme a nemzet és Európa egymáshoz való viszonyának sajátosságaira. Albert Gábor szemei előtt egy olyan Európa lebegett, amely intellektuális öntudatát a klasszikus görögségtől, spirituális öntudatát a keresztyénségtől, politikai öntudatát a római birodalomtól örökölte. Valamiféle páneurópai gondolatban való feloldódás helyett számunkra az európaiságot úgy értelmezte, hogy az csak úgy lehetséges, hogy „a bennünk épen maradt Európa-gondolat szellemében igyekezzünk ráébreszteni valódi feladatára…” – Végül – de nem utolsó sorban – meg kell emlékezzünk Albert Gábornak a keresztyén hit megtartó erejéről tett tanúbizonyságáról. Ugyanis nézete szerint éppen ez a hit volt képes arra, hogy a magyarság képes legyen túlélni történelmének súlyos válságait, „amikor a semmi partjára szorultunk, s reális esély volt arra, hogy ’felolvaszt a világ kohója, s elveszünk, mert elvesztettük magunkat. (Ady)”. – Másutt írja: „A magyarságot eddig volt válságaiból mindig szellemi áramlatok, egy-egy lelket tisztító eszme mindent elsöprő szélvihara emelte fel, az alakította, gyúrta át”.

Darkó Jenő

Hasonló anyagaink

Jörg Jeremias (1939–2024)

Tisztelte apját és anyját, így hosszú ideig élt a földön. Az utalás a Tízparancsolatra (ami eredeti értelmében természetesen egy népnek, nem pedig egy személynek szólt) azért fontos Jörg Jeremias esetében, mert az egyik legpatinásabb protestáns le...

Megemlékezés Hamvas Béláról

Az Eperjesen született (1897. március 23.) Hamvas Béla magyar írót, tradicionalista gondolkodó, esztéta és könyvtárost Szentendrén temették el. 1968 novemberében, Szentendre városa évtizedek óta minden évben - Emléknap keretében - megemlékezik az ...