Tiszta fény

Csipkeszélű, ráncos hegytetőknek
jobb karéját tiszta fény karolja,
álmaimmal csendek kergetőznek,
hív a bércek égbenőtt vadonja.

Arra menni láttam Őt, lobogva,
átlyukasztott kézfejével intett,
s fellegek fölött a Nap korongja
fénybe gyúrta összes vétkeinket.

És azóta mindhiába várom,
mert a szívét égve rám kötözte,
földi szolga, égi nagy Királyom,
így vigyél be majd a szent örömbe.