Az ítéletes próféciák teológiája az Ámósz 1-2-ben

Jelen munkában Ámósz próféta könyvének első két fejezetében található népek elleni próféciákkal foglalkozom. Azt vizsgálom, hogy a kánonban lezárult formájában a próféta könyvének elején lévő próféciák milyen teológiai üzenetet hordoznak. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mind a 8 prófécia együttesen hordozott üzenetét vizsgálom. Ugyanis, ha az egyes szakaszok, vagyis az egyes próféciák keletkezési idejét és körülményeit nézzük, akkor más-más üzenetet hordoznak magukban.[1]

Bevezetés

Elöljáróban érdemes pár szót ejtenünk Ámószról és a korszakról, amiben prófétált. Személyéről a könyve alapján azt lehet tudni, hogy feltehetőleg jómódú gazdálkodó volt. A júdai Tékóában élt és Izraelbe ment fel prófétálni. Valószínűleg a prófétai működése nem volt több, mint egy év. Magáról a következőket mondta: „Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek!”[2] (Ám 7,14-15). Ámósz az izraeli II. Jeroboám (Kr. e. 846-786) király uralkodása alatt (annak is feltehetőleg a 760-es éve környéken) végezte el ezt a rábízott prófétai feladatot. II. Jeroboám kihasználta országa területének növelésére azt a viszonylag csendes időszakot, amit az arám nép fenyegetésének megszűnése okozott.[3] Nem csak területi növekedést ért el, hanem az országa gazdaságát is sikerült felvirágoztatnia.[4] A próféta könyvében több helyen is lehet olvasni a lakosság egy részének jómódjáról tanúskodó igehelyeket (5,11; 6,1.4-6). A Kr. e. 8. századra Izrael társadalmában[5] változás állt be. Már az állam előtti korszakban is megjelent az eladósodás, de a 8. századra a „normális” eladósodást felváltotta a „visszafordíthatatlan eladósodás.”[6] A társadalom osztályokra tagozódott, amik között nem volt átjárás, amit R. Kessler az antagonisztikus társadalom kifejezéssel jellemez. Ámósz próféta szót emelt a jogtiprás ellen, és nehezményezi azt, ahogyan az eladósodottakkal bánnak. A könyve második fejezetében olvasható Izraelnek szóló szakaszban, a nép vétkének leírása során is látszik az a társadalmi probléma, hogy a szegényeket elnyomják, kihasználják, illetve megjelenik a jogtiprás is (2,6-8). Ezért az ÚR ítéletét hirdeti Izraelnek, amely így hangzik: „Ezért én megingatom alattatok a földet, ahogyan meginog a szekér, ha kévékkel van telerakva. Nem lesz menekvése a gyorslábúnak, a bátor is hiába feszíti meg erejét, a vitéz sem menti meg életét. Az íjász sem tud helytállni, a gyorslábú sem tud elmenekülni, és a lovas sem menti meg életét. A legbátrabb szívű vitéz is fegyvertelenül fut el azon a napon – így szól az ÚR.”

[[paginate]]

A próféta könyvének első két fejezetében azonban nem csak Izrael ellen olvasható ítéletes prófécia, hanem Júda és további 6 nép ellen is. Ezek a következők, a könyvben szereplő megszólítást használva: Damaszkusz, Gáza, Ammón, Móáb, Tírusz és Edóm.[7] Összesen tehát 8 nép ellen hirdeti az Úr ítéletét Ámósz. Izrael ellen és annak a környékén élő népek ellen hangzik az ítélet. A próféciák címzettjeinek földrajzi elhelyezkedése alapján azon térség népeiről van szó, amely határa északkeleten Asszíria, délnyugaton pedig Egyiptom.

A népek elleni próféciák kapcsán nagyon érdekes a szerzőség kérdése, illetve az, hogyan, milyen körülmények között keletkeztek ezek a próféciák. Számos kutató foglalkozott már azzal a kérdéssel, hogy az Ám1-2-ben olvasható próféciák közül melyeket mondhatta eredetileg Ámósz, és melyek későbbi keletkezésűek.

Jelen tanulmányban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy a már lezárt irodalmi egység milyen teológiai üzenetet hordoz. Úgy vélem, hogy akár ámószi, vagy akár csak részben ámószi eredetűek is az adott próféciák, az nem veszi el a tekintélyét a szövegeknek. Hiszen, ha esetleg nem is a Kr. e. 8. századi, tékóai próféta mondta el egyik-másik próféciát, az attól még ugyanúgy hordozza Isten üzenetét. Hiszen olyan emberek írták azt, akik megtapasztalták Istent a történelem során, és ezt a tapasztalást tovább adták, írásba foglalták. Aktualizálták azt, amit megértettek Ámósz próféta igehirdetéséből. Megértették Isten üzenetét, és ahhoz kapcsolódóan azt tovább magyarázták maguknak, és a kortársaiknak. A lezárt irodalmi egység teológiai üzenetét is fontos megvizsgálni, figyelembe véve a könyvben való elhelyezkedését is.

A népek ellen szóló próféciák Ámósz könyvének a legelején találhatóak. Számos kutató kommentárjában megjegyzi azt a tényt, hogy milyen különös kezdésnek számít ez egy prófétai könyv esetében. A próféták könyveit olvasók számára inkább az lenne a megszokott, hogy a könyv közepén, vagy a vége felé hangzik el egy ítéletes prófécia. De ennek a szerkesztésnek, amivel Ámósz könyvében találkozunk, célja van és több teológiai üzenetet is magában hordoz. Ha elolvassuk a szakaszt, akkor első olvasásra is rögtön feltűnik számunkra, hogy mennyire egységes a szöveg, és mennyi ismétlődő elemből áll. Ámósz próféta könyvében nincs még egy olyan szakasz, ami ennyire sok „kötött”, kiszámíthatóan ismétlődő formai elemet tartalmazna, mint a Népek elleni próféciák szakasza. Ez a keretes szerkezetű mű láthatóan igen végig gondolt, jól felépített. Olvasva a próféciákat, mire az olvasó elérkezik a Júdának szóló részhez, már előre mondja az állandóan ismétlődő részeket. De az utolsó, az Izrael elleni prófécia megtöri ezt az egységet. Még ugyanúgy kezdődik, de a jól ismert, a szinte már „betanult” részek hiányoznak belőle. Ez a váltás, ez a törés a szerkezetben azonban pont azt a hatást éri el, hogy az olvasó figyelme még jobban összpontosul az Izrael elleni strófára, ami a csúcspontja az Ám 1-2-nek.

[[paginate]]

Nézzük meg, hogyan is néz ki ez a szakasz! Az azonos formai részeket külön-külön, de azonos kiemeléssel (fett, kurzív, aláhúzás) jelölöm, hogy ránézésre is jobban láthatók legyenek az ismétlődő elemek.

Ám 1,3-2,1

13Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Damaszkusznak,
mert vas cséplőszánokkal
csépelték Gileádot.
4Ezért tüzet bocsátok Hazáél házára,
és az megemészti Ben-Hadad palotáit.
5Letöröm Damaszkusz zárait,
KIIRTOM az Áven-völgyből AZ URALKODÓT,
és Bét-Édenből A FEJEDELMET.
Fogságba megy az arám nép Kírbe
mondja az ÚR.

6Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Gázának,
mert a foglyokat mind elhurcolták,
és kiszolgáltatták Edómnak.
7Ezért tüzet bocsátok Gáza várfalára,
és az megemészti palotáit.
8KIIRTOM Asdódból AZ URALKODÓT,
és Askelonból A FEJEDELMET.
Azután Ekrón ellen fordulok,
elpusztul a filiszteusok maradéka is,
− mondja az én Uram, az ÚR.

9Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Tírusznak,
mert a foglyokat
mind kiszolgáltatták Edómnak,
nem törődtek a testvéri szövetséggel.
10Ezért tüzet bocsátok Tírusz várfalára,
és az megemészti palotáit.

11Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
 Edómnak,
mert fegyverrel üldözte testvérét,
nem ismert irgalmat,
szüntelen tombolt haragja,
megőrizte dühét mindvégig.
12Ezért tüzet bocsátok Témánra,
és az megemészti Bocra palotáit.
 

13Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
 az ammóni
népnek,
mert felhasogatták
Gileád terhes asszonyait,
hogy megnöveljék területüket.
14Ezért tüzet gyújtok Rabba várfalán,
és az megemészti palotáit
harci zajban a csata napján,
szélvészben a vihar napján.
15Királyuk fogságba kerül
vezéreivel együtt
mondja az ÚR.

21Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
 Móábnak,
mert mésszé égette
Edóm királyának a csontjait.

2Ezért tüzet bocsátok Móábra
és az megemészti Kerijjót palotáit.
Csatazajban hal meg Móáb népe,
harci lárma és kürtzengés közben.
3KIIRTOM BELŐLE A BÍRÓT,
és vele együtt MINDEN VEZÉRÉT megölöm
− mondja az ÚR.

i4Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Júdának,
mert megvetették az ÚR törvényét,
és nem tartották meg rendelkezéseit.
Tévelygésbe vitték őket bálványaik,
amelyeket elődeik követtek.
5Ezért tüzet bocsátok Júdára,
és az megemészti Jeruzsálem palotáit.

6Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Izraelnek,
mert eladják pénzért az igazat,
és egy pár saruért a szegényt.
7Azt kívánják, hogy a nincstelenek
a föld porát szórják fejükre,
és elutasítják a nyomorultak ügyét.
Apa és fia ugyanahhoz a nőhöz jár, így
gyalázzák meg szent nevemet.
8Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak minden
oltár mellett,
és a megbírságoltak borát isszák
Istenük házában.
9Pedig én kipusztítottam
előlük az emóriakat,
akik magasak voltak, mint a cédrusok,
és erősek, mint a tölgyek,
de elpusztítottam gyümölcsüket fent, és
gyökerüket lent.
10Kihoztalak benneteket
Egyiptom földjéről,
és vezettelek a pusztában
negyven esztendeig,
hogy birtokba vegyétek
az emóriak földjét.
11Fiaitok közül
prófétákat támasztottam,
ifjaitok közül názírokat.
Nem így van-e, Izráel fiai?
− így szól az ÚR.

12De ti a názírokat borral itattátok,
a prófétákra meg ráparancsoltatok:
Ne prófétáljatok!
13Ezért én megingatom
alattatok a földet,
ahogyan meginog a szekér,
ha kévékkel van telerakva.
14Nem lesz menekvése a gyorslábúnak,
a bátor is hiába feszíti meg erejét,
a vitéz sem menti meg életét.
15Az íjász sem tud helytállni,
a gyorslábú sem tud elmenekülni,
és a lovas sem menti meg életét.
16A legbátrabb szívű vitéz is
fegyvertelenül fut el azon a napon
− így szól az ÚR.

 

13Így szól az ÚR:

Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
Damaszkusznak,
mert vas cséplőszánokkal
csépelték Gileádot.
4Ezért tüzet bocsátok Hazáél házára,
és az megemészti Ben-Hadad palotáit.
5Letöröm Damaszkusz zárait,
KIIRTOM az Áven-völgyből AZ URALKODÓT,
és Bét-Édenből A FEJEDELMET.
Fogságba megy az arám nép Kírbe
− mondja az ÚR.
 

6Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
Gázának,
mert a foglyokat mind elhurcolták,
és kiszolgáltatták Edómnak.
7Ezért tüzet bocsátok Gáza várfalára,
és az megemészti palotáit.
8KIIRTOM Asdódból AZ URALKODÓT,
és Askelonból A FEJEDELMET.
Azután Ekrón ellen fordulok,
elpusztul a filiszteusok maradéka is,
− mondja az én Uram, az ÚR.

 

9Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
Tírusznak,
mert a foglyokat
mind kiszolgáltatták Edómnak,
nem törődtek a testvéri szövetséggel.
10Ezért tüzet bocsátok Tírusz várfalára,
és az megemészti palotáit.
 

11Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
Edómnak,
mert fegyverrel üldözte testvérét,
nem ismert irgalmat,
szüntelen tombolt haragja,
megőrizte dühét mindvégig.
12Ezért tüzet bocsátok Témánra,
és az megemészti Bocra palotáit.
 

13Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
az ammóni
népnek,
mert felhasogatták
Gileád terhes asszonyait,
hogy megnöveljék területüket.
14Ezért tüzet gyújtok Rabba várfalán,
és az megemészti palotáit
harci zajban a csata napján,
szélvészben a vihar napján.
15Királyuk fogságba kerül
vezéreivel együtt
− mondja az ÚR.
 

21Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
Móábnak,
mert mésszé égette
Edóm királyának a csontjait.
2Ezért tüzet bocsátok Móábra,
és az megemészti Kerijjót palotáit.
Csatazajban hal meg Móáb népe,
harci lárma és kürtzengés közben.
3KIIRTOM BELŐLE A BÍRÓT,
és vele együtt MINDEN VEZÉRÉT megölöm
− mondja az ÚR.

 

4Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
Júdának,
mert megvetették az ÚR törvényét,
és nem tartották meg rendelkezéseit.
Tévelygésbe vitték őket bálványaik,
amelyeket elődeik követtek.
5Ezért tüzet bocsátok Júdára,
és az megemészti Jeruzsálem palotáit.
 

6Így szól az ÚR:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg
Izraelnek,
mert eladják pénzért az igazat,
és egy pár saruért a szegényt.
7Azt kívánják, hogy a nincstelenek
a föld porát szórják fejükre,
és elutasítják a nyomorultak ügyét.
Apa és fia ugyanahhoz a nőhöz jár, így
gyalázzák meg szent nevemet.
8Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak minden
oltár mellett,
és a megbírságoltak borát isszák
Istenük házában.
9Pedig én kipusztítottam
előlük az emóriakat,
akik magasak voltak, mint a cédrusok,
és erősek, mint a tölgyek,
de elpusztítottam gyümölcsüket fent, és
gyökerüket lent.
10Kihoztalak benneteket
Egyiptom földjéről,
és vezettelek a pusztában
negyven esztendeig,
hogy birtokba vegyétek
az emóriak földjét.
11Fiaitok közül
prófétákat támasztottam,
ifjaitok közül názírokat.
Nem így van-e, Izráel fiai?
így szól az ÚR.
 

12De ti a názírokat borral itattátok,
a prófétákra meg ráparancsoltatok:
Ne prófétáljatok!
13Ezért én megingatom
alattatok a földet,
ahogyan meginog a szekér,
ha kévékkel van telerakva.
14Nem lesz menekvése a gyorslábúnak,
a bátor is hiába feszíti meg erejét,
a vitéz sem menti meg életét.
15Az íjász sem tud helytállni,
a gyorslábú sem tud elmenekülni,
és a lovas sem menti meg életét.
16A legbátrabb szívű vitéz is
fegyvertelenül fut el azon a napon
így szól az ÚR.

A fentiekben látható, hogy milyen sok az ismétlődő elem a szövegben.[8] De mik ezek a fő hasonlóságok, amiktől a szöveg egy precízen felépített, összetartozó egységet képez? Milyen teológiai üzenetet hordoznak az aprólékos felépítés által?

[[paginate]]

Az Ám 1-2 formai jellemzői

1. Így szól az ÚR. Ezzel a kezdéssel indul mindegyik prófécia. Azt fejezi ki általa, hogy ami elhangzik, az nem egy embertől jövő üzenet, nem egy magánszemély személyes véleménye, amivel lehet vitatkozni. Hanem ami elhangzik, azt nem más mondja, mint az ÚR. Ezért figyelni kell, és komolyan kell venni azt, amit a próféta mond, hiszen ő Isten követeként szólal meg. Tehát amit mond, azt nem ő mondja, hanem csak át adja az üzenetet, amit rajta keresztül üzen az Úr. Nem csak az egyes próféciák elején látható ez a kezdés, hanem a végén is (kivéve a Tírusz, Edóm és Júda esetében), ezzel is hangsúlyozva, hogy ami elhangzott az Istentől van, így keretezve és lezárva az elhangzottakat.  Ahogyan azt a fenti bibliai szövegben is jelöltem, látszik, hogy a héber szövegben sem teljesen azonos a záró kifejezés szóhasználata.

2. Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg. A követi kezdés után ezzel a súlyos mondattal folytatódnak a próféciák. A mai embernek talán kissé furcsának tűnhet ez a megfogalmazás, de nem így volt vele az ókori keleti ember. A népi bölcsesség gyakran használta ezt a műfajt, amit számmondásoknak hív a szakirodalom. Eredetileg a találós kérdés műfajához tartozhattak a számmondások „ilyenféleképpen: mi az a két (három stb.) dolog, amely…?., ami az igazság keresésének a játék.”[9] A műfaj célja, hogy segítse a hallgatóját abban, hogy gyorsabban és könnyebben érthetően adjon át számára fontos ismeretet. Nem csak azzal, hogy felkelti a hallgató figyelmét, hanem szinte kikényszeríti belőle a választ a kérdésre. Általában olyan dolgok sorozatát mutatja be, ami ismerős a hallgatónak, és ez által jobban megérti az utolsó elemet, ami egyben a célja is a szövegnek. A Példabeszédek könyvében több számmondás is található, egyet emelek ki példának:

„Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel” (Péld 30,18-19).

A műfaj jellegzetessége az x, x+1 szerkezet[10]. A fő gondolatot példák sorával fejt ki (x darab), amelyek mind a szöveg utolsó elemének értelmére mutatnak rá (x+1).  A gondolatmenet x+1 eleme a legfontosabb. Az azt megelőző x gondolat mind erre mutat rá. A számmondások igen rövid műfaji ismertetése után olyan érzésünk lehet, mintha hiányozna a népek elleni próféciáknál még három vétek felsorolása. Vajon miért csak egy vétket nevez meg? Egy lehetséges válasz erre, hogy bár a műfaj ismeretének a fényében, de nem pontos alkalmazásával történt a megfogalmazás.[11] A próféciákban csupán egyetlen vétek van megnevezve, méghozzá az, amivel elérte a végét. A nép összes többi vétke is ismert az Úr előtt, de csak az van megnevezve, amivel elérte a véget. Talán korábban volt lehetősége a népeknek arra, hogy jó útra térjenek? És mi az úgymond utolsó csepp, amivel kivívta maga ellen a sorsát? Hiszen az a leghangsúlyosabb: az a vétek van megnevezve, amit már nem bocsát meg az Úr és amire válaszul ítélet következik.

De mi ez a vétek? A héber kifejezés a vizsgált próféciákban a vétekre a . Itt politikai értelme van és a vezető hatalommal szembeni lázadást fejezi ki. Mindezt lebontva az egyes próféciákra a következő látható:  

  1. Izrael esetében belső társadalmi problémák, helytelen kultuszi és jogtiprás van megnevezve.
  2. Júdánál az Isten törvényétől és rendelkezéseitől való elfordulást említ konkrét példák nélkül.
  3. A többi nép esetében pedig - ha különbözőek is – de minden esetben háborús vétkeket, emberekkel szembeni kegyetlenkedéseket nevez meg.

3. Ítélet. „nem bocsátok meg” itt azt is jelenti, hogy a döntés megmásíthatatlan. Már nincs lehetőség jóvá tenni, már nincs lehetőség elkerülni az ítéletet. Az Úr döntése végleges. A tűz az ítélet eszköze minden próféciában, kivéve Izrael esetében, amelynek földrengéssel kell számolnia. Az ÚR tüzet küld[12], ami elpusztítja a várost. A tűz a harcászatban használatos eszköz az ellenséges város elpusztítására, elfoglalására. Az ítélet elsősorban a politikai felelősöket éri. Az uralkodót és a vezető réteget, akik felelősek azokért a cselekedetekért, amiért az ítéletet kapja a nép. Ez nem jelenti azt, hogy csak a vezető réteget sújtja az ítélet, hanem az egész népet is. A népek felett az ítélet végrehajtása valamilyen háborús eset következtében valósul meg. Ezért is az egyes próféciák keletkezését illetően azt is figyelembe kell venni, hogy mikor érte az adott népet, illetve várost pusztító erejű támadás. Damaszkusz, Gáza, Ammón és Móáb esetében (ahogyan Izraelnél is) Asszíria volt az a nagyhatalom, ami hatalmas pusztítást végzett. Tírusz, Edóm, és Júda kapcsán pedig a babiloni korszakra gondolhatunk. Ezen három próféciának a végén a legrövidebb és legegységesebb és az ítélet leírása, ugyanis ott csak az szerepel, hogy tüzet bocsátok ….-ra, és az megemészti palotáit, bővebb információt, mint például a fogság említése, nem nyújt a szöveg.

[[paginate]]

A teológiai üzenet

Most, hogy láttuk milyen formai elemei vannak a népeknek szóló próféciáknak, nézzük meg hogy mindez milyen teológia üzenetet hordoz.

A próféciákban megszólított népeknek mind meg van a maguk hitvilága és isteneik. Vannak különbségek és vannak hasonlóságok is a különböző kultuszokban.[13] Izrael és Júda Istene JAHWE, a filiszteusok istene Dágón, Móábé Kemós, Edómé Qos. Mindegyik nép követte a maga kultuszát és szolgálta a maga isteneit. Ínséges időkben, betegség idején végrehajtották a kultuszuknak megfelelő vallási rítusokat a saját kultuszuknak megfelelően. Például áldozatokat mutattak be, jóslatokat kértek, ráolvasásokat tartottak. Tisztelték a saját isteneiket, de emellett természetesen elismerték más népek isteneinek a létét is. A nép öntudatának meghatározásához a saját népének istené(ei)nek a tisztelete is hozzátartozott.

Az első fontos üzenete az Ám 1-2-nek, hogy nem csak Izrael és Júda népének hirdeti JAHWE ítéletét, hanem más népeknek is. Tehát az adott nép vétke felett nem annak saját istene tart ítéletet, hanem Izrael Istene! Az is érdekes ezzel kapcsolatban, hogy az idegen népek ellen szóló próféciákban olyan vétkek vannak megnevezve, amelyek a háborús tevékenységek során embertársaikkal szemben elkövetett kegyetlenkedések. Mint látható, nem csak Izraellel szemben elkövetett kegyetlenkedés van megnevezve, hanem idegen nép az idegen nép elleni tettek is. Tehát nem csak Izraelnek és Júdának kell elszámolnia cselekedeteivel, hanem más népeknek is, még akkor is, ha azok a tettek nem Izrael ellen irányulnak! Ebből következik az a teológiai üzenet, hogy Izrael Istene nem csak Izrael felett, hanem más népek felett is Úr, és azok sorsáról is dönt. [14] Köhler a Theologie des Alten Testaments című írásában azt is hangsúlyozza, hogy bár JAHWE más népek életében is cselekszik, és a hatásköre Izraelen (itt mint az egész választott nép értendő) túl van, de ez a birodalom nem határok nélküli, és nem abszolút, tehát nem a világ összes népességének Istene (ennek a gondolatnak a megjelenése későbbi). Köhler úgy látja, hogy itt már növekedésnek indult JAHWE ezen hatásköre, ami folyamatosan növekszik.[15]

Az Úr olyan döntést hozott, ami végleges és megmásíthatatlan. Nincs lehetőség arra, hogy ezt a döntést megmásítsák a népek. Semmilyen mágikus cselekedettel, semmilyen áldozat bemutatásával, sem a jó útra téréssel nem lehet már elkerülni az ítéletet. Nem lehet, mert JAHWE döntése végleges.

Az Ám 1-2 egészének a csúcspontja az Izrael elleni szakasz. Az egész többi egy felvezetés erre a részre. Sőt: az Izrael elleni strófa a csattanó! Hiszen elképzelhető, hogy a szomszédos népeknek szóló ítéletes próféciákat szívesen hallgatták az izraeliek, hiszen a történelem folyamán számos konfliktusok volt az adott népekkel.[16] És aztán hirtelen jön egy nekik szóló prófécia. Egy számukra hirdetett ítélet! Ahol nem is egy, hanem több vétkük van felsorolva. És nekik is hangzik ugyanaz az üzenet, hogy nincs lehetőség elkerülni ezt a véget. Már nem bocsát meg nekik, hiszen ha az idegen népeknek nincs bocsánat, akkor nekik, akiket kihozott Egyiptomból és otthont adott, akikhez prófétákon keresztül szólt, akkor nekik még inkább szól az ítélet súlya!

Összefoglalás

Láthattuk, hogy Ámósz próféta könyvének első két fejezetében 8 népnek hangzik el ítéletes prófécia. Az egész egység precízen szerkesztett, keretes szerkezetű alkotás, amely számos ismétlődő elemet tartalmaz. Ámósz próféta Isten követeként mondja el az Úr üzenetét, hogy három, sőt négy vétek miatt nembocsát meg nekik az Úr. A népek számos vétke közül csak egy van megnevezve, az, amelyik miatt az ítéletet kapja. Az idegen népek esetében ezek háborús vétkek, emberekkel szemben elkövetett kegyetlenkedések. Júdának általános kultuszi vétket nevez meg. Izrael vétke a helytelen kultusz, a jogtiprás, és az embertársak elnyomása, kizsákmányolása. A csúcspontja az egész szakasznak az Izraelnek szóló prófécia, a többi ennek a felvezetőjeként is felfogható. Az Ám 1-2 fejezetinek teológiai üzenete egy mondatban összefoglalva az, hogy Izrael Istene más népek felett is Úr, és ha az idegen népeknek el kell számolniuk előtte a cselekedetükkel, akkor Izraelnek, akik ismerik Őt, még inkább.

Zárásként Gerhard von Rad szavait idézem: „… Ámósz Jahwéja a nemzetek közötti jog fölött is őrködik, és az ellene elkövetett vétségeket megtorolja a törtenelem során, bárhol forduljanak elő”.[17]

Tóth Márta Dóra

[[paginate]]

BIBLIOGRÁFIA

Fritz, V.: Die Fremdvölkersprüche des Amos. in: Vetus Testamentum, Vol. 37, 1987. 26.o.-38.o. JSTOR, www.jstor.org/stable/1517808

Hadjiev, T. S; The Composition and Redaction of the Bok of Amos, BZAW 393,  Walter de Gruyter, Berlin-New York, 2009.

Hodossy-Takács Előd, Móáb, Egy vaskori nép Izrael szomszédjában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2008. 156.o.-1558.o.

Jeremias, J., Hosea und Amos: Studien zu den Anfängen des Dodekapropheton, Forschungen zum Alten Testament: 13, Tübingen: Mohr 1996. 157.o.-182.o.

Jeremias, J. Der Prophet Amos, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht.1995.,

Karasszon István, Izrael története, A kezdetektől a Bar-Kochbáig, Új mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2009.

Karasszon István, Ószövetségi ismeretek. Apáczai Közalapítvány, Komárom: 2006.

Kessler, R.: Az ókori Izrael társadalma, Történeti bevezetés. (fordító: Szabó Csaba). Kálvin Kiadó, Budapest, 2011.

Köhler, L., Theologie des Alten Testaments. J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen, 1953. 3. Auflage. 42.o.-65.o.

Mays, J. L.; Amos: A Commentary, Norwich, Fletcher & Son Ltd. 1978.

Miller, M. J - Hayes, J.H.: Az ókori Izrael és Júda története, (fordító: Erdős Ágnes). Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, 2003.

Muntag Andor, Ámósz próféta könyve, Fordítás és magyarázat. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1978.

von Rad, G.: Weisheit in Israel. Neukirchener Verlag, Neukirchen-Vluyn, 1970.

von Rad, G.: Az Ószövetség teológiája II. (fordította Bendl Júlia, Mády Katalin, Szita Szilvia), Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 120.o.-126.o.

Rottzoll, D. U.: Studien zur Redaktion und Komposition des Amosbuchs. Walter de Gruyter, Berlin, New York, 1996.

Rózsa Huba, Az Ószövetség keletkezése II. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1996. 48.o.-62.o.

Soggin, J. A.: Bevezetés az Ószövetségbe. (fordította Hoffmann Béla, Víg István), Kálvin Kiadó, Budapest, 1999. 259.o.-263.o.

Schart, A; Die Entstehung des Zwölfprophetenbuchs, Walter de Gruyter, Berlin, New York, 1998.

Tawil, H.: Amos’ Oracles against the Nations: A New Interpretation. in: Beit Mikra: Journal for Study of the Bible and Its World. Bialik Institute, Jerusalem. 1996. pp. 388-375. JSTOR, www.jstor.org/stable/23507758

Wolff, H. W.: Dodekapropheton 2, Joel und Amos, Biblischer Kommentar Altes Testament, Neukirchener Verlag. 1969.

Wolff, H. W.: Amos' geistige Heimat. Neukirchener Ver

 

[1] Nagyon érdekes az a teológiai gondolkodás, az a szerkesztői folyamat is, aminek hatására létrejött a próféta könyvének első két fejezete, de ennek a folyamatnak az alapos vizsgálata egy (vagy több?) külön tanulmányt érdemel.

[2] A bibliai idézetek a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója által, Budapesten, 2008-ban kiadott Bibliából származnak.

[3] „Jeroboám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Izraelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Júdáé volt, mindezek meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben” (2Kir 14, 28). S bár lehet, hogy kissé túlzó a fogalmazás, hogy II. Jeroboám elfoglalta volna Damaszkuszt, azonban el lehet mondani, hogy növelte a területeit az arámok kárára. In: Miller; Hayes, Az ókori Izrael és Júda története, 293.o.-294.o.

[4] „A külső béke és a belső nyugalom, a gazdasági virágzás, összefüggésben a nagy fénnyel és ünnepélyességgel folytatott kultusszal, Jahve segítségére vonatkozóan téves biztonságtudatot keltettek. Ilyen történelmi és vallási körülmények között lépet fel Ámósz, rámutatva korának bűneire és a hamis megelégedettségre, meghirdetve Jahve büntető ítéletét.” In: Rózsa Huba, Az Ószövetség keletkezése II. 48.o.

[5] Ez a jelenség Júdára is igaz.

[6] Kessler, R: Az ókori Izrael társadalma. 126.o.

[7] Látható, hogy némely esetben nem a nép nevén történik a megszólítás, hanem egy jelentős (vagy az éppen legjelentősebb?) város nevén. Ez nem jelenti azt, hogy csak az adott város lakossága a megszólítottja a próféciának. Az adott város az egész népet reprezentálja.

[8] Még további hasonlóságokat is megfigyelhetünk a szövegben, mint például Ammón és Móáb esetében, ahol megjelenik a harci zaj, harci lárma az ítélet leírásában; illetve, hogy Damaszkusz, Gáza és Tírusz városnevek, és az esetükben rajtuk keresztül van megszólítva a nép. Ezen észrevételek azért nem jelöltem a szövegben, mert a túl sok jelölés zavarná a fő azonosságok észrevételét.

[9] Muntag Andor, Ámósz próféta könyve, Fordítás és magyarázat. 27.o.

Szintén így vélekedik Gerhard von Rad, Weisheit in Israel. 53-56.o.

[10]Wolff, H. W., Amos' geistige Heimat. 29.o.

[11] Fritz,V., Die Fremdvölkersprüche des Amos. 28.o.

[12] Kivéve az ammoniták esetében, ahol tüzet gyújt.

[13] „Régi vallástörténeti felismerés, hogy az ókori keleten számos vallás, kultusz kísérteties hasonlóságot mutat más régiók kultuszaival. Ezek a hasonlóságok túlmutatnak az eleminek tekinthető kategóriákon, mint például azon, hogy különböző istenek elvárnak áldozatokat az őt követőktől. Cisz- és Transzjordániában, ahogy arra már Nelson Glueck is felhívta a figyelmet, az egymás mellett élő népek nagyon hasonló kultúrát hoznak létre. Hasonló, szinte csak dialektus szinten eltérő nyelvet beszélnek, egymás írását kölcsönösen olvasni tudják, hasonló kerámiát használnak, gyakorlatilag azonos módszerekkel építkeznek.” Hodossy-Takács Előd, Móáb, Egy vaskori nép Izrael szomszédjában. 157.o.

[14] Ezt mutatja az Ám 9,7 verse második fele is: „Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, a filiszteusokat Kaftórból és az arámokat Kírből!” Erről így ír Karasszon István: „Az Ám 9,7 határozottan említi ui., hogy Isten más népeket is kiválasztott: ahogy Izraelt kihozta Egyiptomból, úgy hozta ki a filiszteusokat Kaftórból, az arámokat pedig Kírből! Az a meghökkentő gondolat szerepel itt, hogy Isten más népek életét is éppúgy nyomon követi, mint Izraelét – a kiválasztás kizárólagos jellege Ámósznál még nem jelentkezik! Nyilván később fog ez változni!” in: Ószövetségi ismeretek, 88.o.

[15]Der Bereich Jahwes ist keine feste, sondern eine wachsende Größe, und dieses Wachstum hängt lediglich ab von den geschichtlichen Bedienungen. Jahwe, der Volksgott, ist auf dem Wege zum Menschenhetisgott; aber er bleibt unterwegs als Gott einer Reihe von Völkern (der für Israel wichtigen).” in: Köhler, L., Theologie des Alten Testaments. 64.o.

[16] Ezen konfliktusokra a próféciákban is példákat találunk.

[17] von Rad, G.: Az Ószövetség teológiája II. 124.o.

Hasonló anyagaink