LÁNG

Uram, földi kalandom
történet a vereségben,
folt a fehér lapon.
Nem lehetek más, csak
szerepét vesztett statiszta.
 

Kihűlt sötétség súlyos
tenyere rejti titkod,
s én a távoli felhők mögött
keresem a reteszt.
 

Földig hajolnak előtted
a fák, saját bukásomban
térdelek közöttük a csendben.
Létezésem a felismerés corpusa.
 

Bölcsen is tudok ostoba
lenni, s a félreértés
zűrzavarában elengedem
végtelenből gyökerező kezed.
 

Engedj magadhoz, kérlek,
fogadd lángom halvány
villanását égő csipkebokrodba.