A Krisztus-arcú Gábor bácsi

 

Sztehlo-gyerekek voltunk
Szerk.: Andrási Andor és Laborczi Dóra
Luther Kiadó, 2018

 

 

Különleges hangulatú portrékötet jelent meg a 89. ünnepi könyvhétre, amelyből nemcsak 33, a második világháború végét Budapesten átélt gyermek életútját ismerhetjük meg, hanem az őket és több száz társukat megmentő evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor személyisége is kirajzolódik.

A Luther Kiadó gondozásában jelent meg a Sztehlo-gyerekek voltunk című portrékötetet, amelyben 80-as, 90-es éveikben járó férfiak és nők mesélnek arról, hogyan menekültek meg az éhhaláltól, a második világháborús koncentrációs táboroktól, vagy épp az 1945 után kiépülő kommunista diktatúra haragjától – hála Sztehlo Gábornak és gyermekotthonainak.

Az evangélikus lelkész 1944-től dolgozott a református egyház által létrehozott Jó Pásztor albizottságban, a felekezetközi keresztyén munkaközösség a zsidó származásuk miatt üldözött embereknek próbált támogatást nyújtani. Sztehlo Gábor 32 gyermekmentő otthont hozott létre, összesen 2000 ember életét mentette meg – segített minden rászorulón, tekintet nélkül annak származására, vallási hovatartozására. A gyermekotthonok hálózata a háború után tovább nőt, iskolát kapott, 1950-es államosításáig Gaudiopolis néven „ifjúsági államként” működött: közösségi létre, szorgalmas munkára és demokratikus döntéshozatalra nevelte a gyerekeket.

Az Andrási Andor (maga is egykori pártfogolt, a Sztehlo Gábor emlékét ápoló alapítvány egyik alapítója) és Laborczi Dóra (evangélikus újságíró, a Kötőszó-blog http.kotoszo.blog.hu/ alapítója) által szerkesztett kiadvány interjúkötetnek indult, ám végül a portré műfaját választották, hogy elmeséljék ezt a megindító történetet. 26 túlélővel beszélgettek, amit 6 már elhunyt „Sztehlo-gyerek” visszaemlékezésivel egészítettek ki, valamint az édesapja tevékenységét kamaszként testközelből figyelő ifj. Sztehlo Gábort is megkeresték.

A megszólalók között van a zsidó színházigazgatóból reformátussá és embermentővé lett Kádár Imre lánya, Orbán Ottó költő, a gaudiopolisos évek után az evangélikus lelkészi hivatást választó Keveházi László, a Szomszédok című tévésorozatot is rendező Horváth Ádám és maga a kötet ötletgazdája is. A portrékból nemcsak az derül ki, miért és hogyan jutottak ezek az emberek gyerekként a Sztehlo-féle otthonok egyikébe, hanem érdekes élettörténeteket, jellemző 20. századi magyar életutakat, tragédiákat és újrakezdéseket ismerhetünk meg a bőségesen illusztrált könyvet lapozgatva.

Mind a 33 portré személyes: látszik, hogy amikor hozzáfogtak a szerkesztéséhez, mindig igyekeztek igazodni az adott ember személyiséghez, élethelyzetéhez. Ugyanakkor az egyes élettörténetekből – abból, hogyan emlékeznek megmentőjükre, milyen hatással voltak annak cselekedetei és szavai felnőtt életükre, világlátásukra – mozaikszerűen összeáll egy 34. portré is, Gábor bácsié. Mégpedig pont úgy, amilyennek a lelkészt leírják: „Igazából, őszintén kegyes ember volt, aki nem erőltette a dolgokat, hanem átsugárzott rajta”.

A könyv további erénye, hogy – a szerkesztői előszóban megfogalmazott félelmek ellenére – Sztehlo Gábort nem idilli módon, szentként mutatja be, hanem hús-vér emberként, aki családját, lelkészi előmenetelét is alárendelte annak a krisztusi parancsnak, hogy Isten szeretetét képviselje az emberi gonoszság tombolásának idején. Ha valamit, ezt a „mentő szeretetet” eltanulhatjuk olvasás közben, hiszen – Horváth Ádám szavaival élve – „lelkileg segíteni, tanácsot adni, szeretettel körülvenni” másokat ma is nagyon nagy szükség volna.

A kötetet az ünnepi könyvhéten, június 9-én, szombaton 11 órakor dedikálták a Luther Kiadó standjánál.

Feke György

Hasonló anyagaink

Nászta Katalin: Thália erdélyi napszámosai

Nem színháztörténet ez, de ha valaki (valamikor) megírja az erdélyi magyar színházak és színjátszás történetét, abba nagyon sok mindent bele kell foglalnia Nászta Katalin testes könyvéből.

Lelkészek pasztorációja

Siba Balázs, Pasztorálteológia A református lelkészi hivatás vizsgálata interjúk tükrében Budapest: KRE/L’Harmattan, 2018