Virtuális teológia és digitális teológus?

A teológiai oktatás kihívásai és megújulási lehetőségei az információs társadalomban

A pápai teológia tanáraként a címben meghatározott téma tárgyalását Vladár Gábornak, a pápai teológia újraindításához kötődő szavaival szeretném bevezetni: „…a reformáció református tradíciójában gyökerező, biblikus alapozású, ökumenikusan nyitott teológiát szeretnénk művelni. Készek vagyunk a világvallásokkal és az egzakt tudományokkal való eszmecserére. Tudatában vagyunk annak, hogy az európai népek közösségében élő, és önmeghatározását kereső magyar társadalom számára készítünk fel lelkipásztorokat a harmadik évezredre”.[1]

Tanulmányomban a harmadik évezred elejének a felsőoktatást, így a teológiai oktatást is befolyásoló, válaszút elé állító legmeghatározóbb tendenciáját, a digitalizációnak az oktatás területére gyakorolt hatását szeretném bemutatni és néhány megfontolandó kérdéskört és további kutatási irányt kijelölni.

1. Digitalizáció és felsőoktatás

Napjaink felsőoktatás-kutatói meghatározó és elkerülhetetlen korszakváltásra és fordulópontra hívják fel a figyelmet. A változások láttán vannak, akik vészharangot kongatnak, de találunk a témában utópisztikus, idealisztikus jövőképvázlatokat is.[2] A felsőoktatás-kutatók abban mindenesetre megegyeznek, hogy három olyan egymással párhuzamosan, a saját logikájuk szerint működő, de mindeközben egymást kölcsönösen erősítő tendenciát figyelhetünk meg, melyek mindenképp döntő változással járnak és fordulópontként értelmezhetők: a felsőoktatást is átható globalizáció, a mindent átrendező digitalizáció és a hallgatói létszámexpanzió.[3] Jelen írásban csak a digitalizáció hatását, kihívásait és lehetőségeit vizsgáljuk a felsőoktatásra, illetve a teológiai oktatásra tekintettel.

Az információs és kommunikációs technológiák forradalma két területen is tetten érhető az oktatásban. Egyrészt mind a tudás átadása, mind megszerzése új technológiák alkalmazásával történhet. A hagyományos és a digitális módszerek, illetve online technikák kombinált használata új lehetőségeket teremtett, és ezzel együtt nagyfokú kihívást jelentenek a felsőfokú képzési rendszerben. A másik oldalon pedig megfigyelhető, hogy a digitális eszközökön felnőtt új generáció a tanulásnak és ismeretszerzésnek egészen más módját gyakorolja, ami mindenképpen megváltoztatja magát a gondolkodás folyamatát és kereteit, így viszont a szükséges képzési formákat is. Mindkét tendencia fontos és elkerülhetetlen reflexiót kíván a teológiai oktatásra nézve is.

1.1 A virtuális egyetem gondolata

A szociológusok a felsőoktatás feltartóztathatatlan átalakulására hívják fel a figyelmet. A nyitott jellegű online képzési módszerek megjelenése, ezzel együtt a kutatás, a publikációk és a könyvtárak világába is betörő, szabad hozzáférésre való törekvés több ponton megbontja a felsőoktatás évszázados rendszerét. A European University Association (EUA) 2016-os konferenciája már főtémaként tűzte ki programjában a digitális technikák terjedését és a nyitott online kurzusok eddigi tapasztalatait.[4] Magyarországon pedig az Óbudai Egyetem indított el egy kísérletet: létrehozták a Kárpát-medencei Online Oktatási Centrumot (K-MOOC), melynek célja a Kárpát-medencei, magyar nyelvű oktatást folytató intézmények megtámogatása. Ingyenes online kurzusokat indít, amelyeket a hálózatba jelentkező (eddig 19 magyarországi és 13 határon túli) intézmények hallgatói vehetnek fel és feleltethetnek meg az egyetemi kreditrendszeren belül.[5]

[[paginate]]

A virtuális egyetem, bár a távoktatási gyakorlatokból nőtte ki magát, szorgalmazói megkülönböztetik ezektől az előképektől. A távoktatásban az oktatás nem pusztán nem előre kijelölt helyen történik, hanem a képzési anyagot olyan sajátosan felépített tananyag képviseli, ami a tanár nélküli elsajátítást is lehetővé teszi. Például önellenőrző kérdések, digitalizált feleletválasztós tesztek stb. A virtuális egyetem viszont célkitűzéseiben éppen-hogy megőrzi és erősíti a hagyományos egyetem interaktív, közösségi jellegét, mint szeminárium, fogadóóra, konzultáció, csak a mai hálózatos lehetőségek lehetővé teszik ennek megvalósulását, az egyidejű kommunikációt a virtuális térben.[6] „A virtuális egyetemnek nincsenek épületei, nincs helyhez kötött fizikai valósága. Alapvető közege az internet, ami azt jelenti, hogy bár mind a tanárok, mind a diákok nagyon is valóságos, hús-vér személyek, akiknek, ha kevésszer és rövid időre is (például a vizsgák alkalmával), muszáj találkozniuk, az oktatás mégis elsősorban virtuálisan, vagyis az elektronikus hálózaton keresztül történik benne.”[7] Hangsúlyozzák, hogy az egyetemi képzés egyik legalapvetőbb formája a gondolat- és véleménycsere: a „dialógus – a társalkodó tanulás – az interneten könnyen és rugalmasan át tud váltani elektronikus formára. A kommunikáció folyhat éjjel és nappal, közelből és távolból, campusbeliekkel és külső emberekkel egyaránt”.[8]

Mindezek a kísérletek és tendenciák azáltal, hogy lehetővé teszik a virtuális térben a különböző tanulócsoportok és kutatócsoportok kialakulását, természetükből adódóan előőrsei egyfajta holisztikus szemléletű, interdiszciplináris felsőfokú tudáselsajátításnak, ahol egyre kevésbé a tudás birtoklása és hierarchikus átadása áll az oktatás középpontjában, hanem a tudás elérési útvonalainak és az elérhető és elsajátítható tudásanyag strukturálásának és használhatóságának az oktatása az új generációnak. Lewis Perlman hipertanulásnak nevezi azt az újfajta képességet, mely az eddigi lineáris tanulást felváltja és a hipertextek világában egy egészen újfajta gondolati ás alkotói működést hív létre.[9] Ennek a tanulásnak a középpontjában sokkal inkább a személyes érdeklődés, a belső motiváció, a felfedezés, a felderítés és az információk új struktúrákba rendezése áll. Hiszen a tanuló nincs mindenképpen kötve az adott képzési rendszer helyben elérhető kurzusaihoz, tanáraihoz, szakirodalmához, hanem egyéni érdeklődésének megfelelően keresheti és találhatja meg a számára leginkább adekvát tudáselsajátítást.

Ennek a tanulási formának meghatározó infrastrukturális alapja az internetes hálózat, ami egyszerre jelenti a tartalmak mérhetetlen, ugyanakkor kontrollálhatatlan tárházát és az információs társadalom önszerveződő kultúráját. A virtuális egyetem éppen azzal, hogy szembenéz ezzel a mai kor adta lehetőséggel, azt a feladatot vállalja fel, hogy a digitalizált világba született generációt megtanítsa a „két világ, a Gutenberg- és a McLuhan-galaxis polgárának lenni”. Hangsúlyozza, hogy a mai tudományt művelő, gondolkodó elitnek, a mai írástudóknak vállalniuk kell ennek a felelősségét, nem fordíthatnak hátat az információs forradalom adta kihívásoknak.[10]

A felszólítás nem csak a megállíthatatlanul átalakuló felsőoktatás, hanem a felsőoktatásba lépő generáció oldaláról is érkezik. Hiszen ők azok, akik számára mind a digitális eszközök, mind az interneten megvalósuló virtuális kommunikáció és közösségi lét a mindennapi, természetes élethez tartoznak. Vessünk egy pillantást az intézményeinkbe érkező és tanuló, ’digitális bennszülöttek’ névvel illetett nemzedék gondolkodására és tanulási metódusaira.

[[paginate]]

1.2 Digitális nemzedék avagy Z generáció

Tari Annamária 2011-ben megjelent Z generációról írt vaskos kötete[11] hozta be a magyar általános köztudatba az Információs Korba született gyermekek és kamaszok megváltozott kognitív, érzelmi és szociális működését. Az első Digitális nemzedék konferenciára 2012 februárjában került sor. A tanulók között észlelt kihívásokra pedig a digitalisnemzedek.hu és a digitalispedagogus.hu portálokon közzétett konferenciaanyagok segítségével kereshetjük a lehetséges válaszokat. Mert az iskola intézménye változatlan célkitűzéssel és változatlan metódusokkal működik, míg egy nemzedék egészen új háttérrel érkezik az oktatás területére.

Gyarmathy Éva találóan fogalmazza meg a kérdéskör árnyaltságát: Digitális generáció vagy degeneráció?[12] Tanulmányában rámutat az új nemzedék megváltozott gondolkodásmódjára és annak következményeire is. Ahogyan minden változásban, úgy a Z generáció gondolkodásában és tanulási mechanizmusaiban is egyszerre ábrázolódnak ki a veszteségek a megelőző nemzedékekhez viszonyítva, de megtalálhatjuk a lehetőségeket és azokat a pontokat, ahol feladatként értelmezhetjük ezeket a folyamatokat és felelősen kereshetjük a gazdagodás lehetséges felületeit. 

A digitális korban a korábbi elemző, lépésről lépésre történő, lineáris, analizáló gondolkodást felváltja az átfogó, párhuzamos, téri-vizuális feldolgozás. A következő tendenciákat figyelhetjük meg:[13]

Elmélyülés helyett benyomások: a digitális bennszülöttek a rájuk zúduló megannyi ingert könnyebben és gyorsabban strukturálják és gyorsabban hoznak meg ezek alapján döntéseket. „A rövid, intuitív, többcsatornás tevékenység a természetes közeg, a hosszabb, egyirányú, módszeres tevékenység megterhelő.”[14]

Képzetalkotás helyett kész képek: a felolvasás háttérbe szorul, így a gyermekek nem tanulnak meg nyelvi sorozatból saját képet/képzetet alkotni. Az audiovizuális eszközök korában képalkotás helyett kapott képek segítségével történő vizuális/képi gondolkodás alakul ki.

Mozgásos-észleléses tapasztalat helyett főképp vizuális élmény: a kisgyermekeknél a kevesebb mozgás a szenzo-motoros rendszer lassabb fejlődéséhez vezet, ami a precíziós információfeldolgozás rovására megy. A belső képzetek működéséhez elengedhetetlen a téri formák leképeződésének, a testsémának az agyi felépülése. Ennek elmaradása figyelemzavarhoz és tanulási nehézségekhez vezet.

Aktív tevékenységek helyett gépek működtetése: mivel a kisgyerekek is már többet ülnek, mint mozognak, az egyensúlyrendszerük fejlődése is visszamarad, ami a koncentrációs képességet bizonytalanná teszi. Aktív testi-idegi részvétel helyett passzív élményszerzés: a virtuális világban virtuális képességek fejlődnek.

Mindezek után hogyan ragadhatjuk meg a digitális korban születettek gondolkodását és tanulási mechanizmusát? Az alfabetikus írásbeliség megjelenése az analitikus, szekvenciális, egymásutáni, verbális, vagyis bal agyféltekés gondolkodást erősítette. A digitalizáció kora egy ellentétes változást eredményezett a globális, szimultán, egyidejű, téri-vizuális, vagyis jobb agyféltekés gondolkodás irányába. Gyarmathy úgy látja, a „digitális bennszülöttek kiegyenlítettebb dominanciára tesznek szert”,[15] ami együtt jár a vizuális feldolgozással, az átfogó, intuitív megközelítéssel, bár ez egyúttal az elemző gondolkodás és a precíz, elmélyült gondolkodás és munkavégzés visszaszorulását is eredményezi.

A megváltozott ’gyermekanyag’ és gondolkodásmód, az információszerzés és a tanulás újfajta megközelítése kiválthat kétségbeesést, sajnálkozást, akár felháborodott hangokat is, de mindezekkel együtt egy újragondolt tanítást/oktatást sürget, ami nem is annyira új, egyszerűen az írásbeliség előtti tanulásmetódusokat is figyelembe veszi. Hiszen a kultúra kiformálására, a gondolkodás fejlesztésére az írásbeliség, a bal agyféltekés gondolkodás előtt is voltak eszközök. Gyarmathy ezt az adekvát irányt a két agyféltekét összekötő kérges test (corpus callosum) működési területére alapozza, amely tevékenységek ősidők óta a nagy iskolák pedagógiai programjához tartoztak: mozgás, művészetek, stratégiai játékok és társas kapcsolatok.[16] Tapscott a digitális nemzedék nemzetközi szinten elismert kutatója a közvetítéses tanítás helyett az interaktív tanulásra való átállásban látja a lehetőséget, amiben végső soron éppen a Gyarmathy által képviselt, fent felsorolt területek kapnak helyet.

[[paginate]]

Az átállás lépései a következők lehetnének:[17]

  • A lineárisról a hipermédiás tanulásra.
  • Az utasításokról a készítésre és felfedezésre.
  • A tanár központúról a tanuló központú tanulásra.
  • Az anyag befogadása mellett a navigálás és a tanulás tanulására.
  • Az iskolairól az élethosszig tanulásra.
  • Az uniformizáltról a testre szabott tanulásra.
  • A megterhelőről az érdeklődő tanulásra.
  • A tanár közvetítő szerepéről átállás a kísérő/segítő szerepre.

Az utolsó pont egyben rávilágít a digitális nemzedék egy újabb jellemzőjére. Míg korábban a tanulás-tanítás egy hierarchikus rendben történt, a digitális nemzedék egy egészen új tapasztalattal és elvárással tekint a fölötte lévő generációra. Az információrobbanás magával hozta az élethosszig tanulás igényét, így a tanulás minden generáció sajátja. Mondhatni, a különböző generációk együtt, közösen teszik magukévá a gyorsuló világ által megkövetelt készségeket. Így a tanár szerep fokozatosan átalakul a tudás birtokosáról „a tanulási folyamatot menedzselő, és a tanulót facilitáló szereppé”.[18] Figyelemre méltó hozadéka az átmeneti időnek, hogy napjainkban egymás mellett él a Guttenberg galaxis égisze alatt felnőtt nemzedék, akik a digitalis technikákkal felnőtt korukban barátkoznak meg (őket nevezi a szakirodalom digitális bevándorlóknak) és az Információs Korba beleszületettek, a digitális bennszülöttek. Érdekes, mondhatni szokatlan élethelyzeteket hív létre ez a mindennapokat is meghatározó generációs váltás, hiszen az élet egy területén az ifjabb generáció könnyebben eligazodik, és ő tanítja az idősebbeket.

Az oktatás terén a legaggasztóbb tendenciák az olvasáskészség területén tapasztalhatók, amit a növekvő számú sajátos nevelési igényű, ún. ’papíros gyerekek’ (mostanra már egyetemisták is) jeleznek. Az alábbi pontokban találjuk a hagyományos olvasás jellemzőit, amire a mai oktatási rendszerben építünk:[19]

  • lineáris, vagyis a szövegeket az elejétől a végéig olvassuk, akkor is, ha időbeli kihagyással, vagy egy-egy oldal átlapozásával;
  • verbális, vagyis nyelvi elemekre, szavakra, mondatokra épül;
  • célja a globális, teljes megértés;
  • struktúrában gondolkodik, észleli a szöveg felépítését, belső összefüggéseit;
  • értelmező olvasás, vagyis az egyes információ-elemeket a struktúrában helyezi el;
  • keresi a szerző intencióját, a mű keletkezésének hátterét, alkotójának feltételezett célját.

Az utolsó másfél évtizedben a digitalizált felületek megjelenésével viszont teljesen másfajta olvasási stratégiák is megjelentek. Bár a mindennapi tapasztalat azt sugallja, hogy a diákok manapság nem olvasnak, de valójában „meglepően sokat olvasnak, ha olvasásnak tekintünk mindenféle jelek dekódolását, a jelek közötti eligazodást”.[20] A digitális felületeken való olvasás viszont egészen új stratégiákra épül:[21]

  • szimultán módon, egyszerre több információs csatornát működtet;
  • szkipping típusú, információt kereső;
  • ugrásszerűen működik, egy-egy figyelemreméltó részről egy másikra ugorva halad át az olvasnivalón;
  • egyedi elemekre koncentrál, függetlenül az egyes elemek pozíciójától és gondolatmenetétől;
  • a felhasználó igényei és célja áll az olvasás középpontjában;
  • kép központú;
  • gyorsabb.

Ezzel együtt az olvasás körüli kulturális, szellemi közeg is megváltozott. Visszaszorult a hétköznapi olvasás, hiszen megannyi problémát piktogramok használatával oldunk meg. Csökken a kézírás szerepe, nő az elektronikus írásbeliség aránya és jelentősége, illetve megjelent az elektronikus írásos szóbeliség (sms, chat stb.). Ezek mind-mind hatnak a korábbi hagyományos olvasás visszaszorulására és az olvasott szövegek kognitív feldolgozására, így a tanítás/tanulás módjaira is.[22]

[[paginate]]

2. Virtuális teológia és digitális teológus?

Észleljük-e, komolyan vesszük-e és készek vagyunk-e átgondolt, adekvát válaszokkal előállni a fentiek nyomán előálló és a teológiai oktatás területére is begyűrűző tendenciákra? Mindent elsöprő, megállíthatatlan sodrású, romboló folyamatokként észleljük pusztán, ami ellenében defenzív védőbástyákat emelünk és visszavonulunk elefántcsonttornyainkba, vagy a felelősséget, a kihívást és a lehetőségeket is meglátjuk bennük? Az alábbiakban azokat a kérdésköröket szeretném röviden felvázolni, amelyek a fent felvetett folyamatokat a teológiai oktatás területére emeli.

2.1 Teológia online

Ahogy a fentiekben láttuk, a virtuális térben elérhető képzésekkel megszűnik a teológiai akadémiák által meghatározott és egyben kontrollálható tudásátadás. Ez minden szinten tapasztalható. Ma már Magyarországról is elérhetők olyan nemzetközi online képzések és kurzusok, amelyek a teológia témakörében, a lelkészképzéshez vagy továbbképzéshez tartozó területeken nyújtanak továbbtanulási lehetőségeket.[23] Találunk olyan kutatási területeket, amelyekben az adott területen teológiát művelők a virtuális térben dolgoznak, esetlegesen évente egy-egy konferencia keretében találkoznak[L1] .[24] Közösségi oldalak felületet adnak egy-egy világi esemény vagy egyházi kérdéskör vagy teológiai gondolatkörnek az online térben történő megvitatására.[25] Teológia iránt érdeklődő gyülekezeti tagok az online térben keresik az önképzésre használható teológiai anyagokat, amelyeket leginkább angolszász kisegyházak kínálatában találnak meg.[26] Ahogyan a kor embere egy betegség tüneteire az internetes keresőben keres rá, ma már ugyanúgy az életkérdéseinek is az internetes oldalon néz első renden utána (élet a halál után, megbocsátás…), de leginkább ezoterikus oldalakra bukkan.

Pedig ezek a példák nemcsak a kihívásra, hanem a lehetőségekre is rámutatnak:

2.1.1 Együttműködés
Az online tér lehetőség a kárpát-medencei teológiai akadémiák közti együttműködés erősítésére. Ez megvalósulhat közös, online is elérhető tudásanyagok/jegyzetanyagok, kurzusok létrehozásával, illetve az egy területen dolgozó tudós kollegák munkacsoportjainak online megalakításával.

Ugyanígy létrehozhatunk online is végezhető, a legkülönbözőbb karokon szabadon felvehető teológiai és vallástudományi tárgyakat, illetve olyan oldalakat, felületeket, ahol egyes témákat különböző szakértők és tudósok jelenlétével, cikkeivel, hozzászólásaival járhatnánk körbe. Ezek a kezdeményezések pedig terei lehetnének az ökumenikusan nyitott teológiai munkának, illetve az egzakt tudományokkal és a világvallásokkal történő eszmecserének.

[[paginate]]

2.1.2 Felnőttképzés - teológusképzés
Posztmodern társadalmunkban egyre erősödő tendencia a másoddiploma, vagy a pályaváltás. Az elmúlt években megfigyelhető, hogy mind többen már dolgozó, családos emberként érkeznek a teológiáinkra, de megtaláljuk gyülekezeteinkben azokat a felnőtt hívőket, akik világi munkájuk végzése közben válnak nyitottá a teológiai ismeretek megszerzésére. A felnőttképzés, a ’life-long learning’ hulláma minket sem kerül el.

Ezeknek a feladatoknak a betöltéséhez - de úgy gondolom már a teológiai oktatás újra-gondolásához is - szükségessé válik a különböző ismeretek és azok megszerzésére, elsajátítására irányuló módok átgondolása. Mely ismeretek szerezhetők meg online kurzusokon a digitális térben bárki által? Mely ismeretek, kompetenciák sajátíthatók el kifejezetten személyes konzultációban? Illetve melyek azok az ismeretek, készségek, átélések, amelyek csak munkacsoportban, lelki közösségben jönnek létre, tehát mindenképp szükség van ezek megszervezésére, vezetésére? Hiszen éppen a teológia, az Isten Igéjének a tudománya lélektől lélekig, közösségi, hívő létben történik. De ezzel együtt is vannak olyan ismereti elemek és tartalmak, mind a teológiai oktatásban, mind a lehetséges felnőttképzésben, amelyek kialakíthatók, létrehozhatók. Ez a munka hozzájárulhat ahhoz, hogy az együtt, csoportban töltött időt ne pusztán frontális információátadásra használjuk, hiszen azok mindenki számára már előre elérhetők, hanem ezeknek az – akár előzetesen feldolgozott ismereteknek – közösségi strukturálására, átgondolására, továbbgondolására, használatára.

Összegezve, a felnőttképzés kérdése mindenképpen sürgeti a részben online is végezhető kurzusok, egyéni tanrendben, felnőttként, másoddiplomásként is elvégezhető teológiai tanulmányok átgondolását és létrehozását.

2.1.3 Online teológiai tudástár
A virtuális térben kidolgozhatók olyan lelkészek, szolgálók, egyháztagok, érdeklődők számára létrehozott tudástárak és adatbázisok, amelyek segítik nem csak a teológiai tájékozódást, hanem a szolgálatok végzését, betöltését.

Szükség lenne olyan keresőszavakhoz kapcsolt tiszta igei és teológiai üzenet feltöltésére, ami korunk embere számára is érthető és megszólító.[27]

Ugyanide kapcsolható egy olyan hipertextként használható, nemcsak igei, hanem kortörténeti, dogmatikai, valláspedagógiai, liturgiai stb. hivatkozásokkal ellátott online biblia, ami egyfajta élő szövetként foglalhatná magába mindazokat a területeket, amelyeket a Szentírás alá rendelünk mi keresztyének.

[[paginate]]

3. A digitális teológus

A fent felvázoltak után egyet kell értenünk az állítással, hogy „napjainkban a tanári funkciók nem gyakorolhatók eredményesen az elektronikus információs és kommunikációs eszközök értő használata nélkül”.[28] Ennek igazát nem csak a hallgatók irányából érkező elvárásokban érhetjük tetten, hanem abban a tényben, hogy a teológia is felköltözött az internetre. Elkerülhetetlen feladatunk, hogy a teológusokat megtanítsuk mozogni abban a virtuális káoszban, amivel egy-egy keresőszó nyomán találkoznak. György Péter így fogalmaz: „A kontrollálhatatlan ismeretanyagok a legeltérőbb diszciplínák esetében a legkülönlegesebb eredményekre vezethetnek. A tudomány embereinek meg kell érniük, hogy többé semmiféle bürokratikus válaszfal, komoly hatalmi institúció nem védi tanainkat a szélhámosságokkal és forradalmi újdonságokkal való versengésben”.[29]

A mai diák hatékonyságra törekszik. Gyors elérési útvonalakat keres, keresi a technika által elvégezhető feladatok területét. Ezzel pedig egy nagyon fontos feladatot ró ránk, teológiai oktatókra: biztosítanunk kell a jó választásokhoz szükséges anyagokat, a jó döntésekhez a kritériumokat, tehát mind a kereséshez, mind a felhasználáshoz ki kell művelnünk a készségeket. Mondhatni, feladatunk ’digitális teológusokat’ nevelni. Akik eligazodnak a virtuális térben, elhívásuknak és küldetésüknek megfelelően veszik igénybe és kezelik a digitális eszközöket, illetve felelősen, példa értékűen kommunikálnak és osztanak meg teológiai és hétköznapi tartalmakat az online, nyitott térben (net-etika, net-teológia).

Ahogyan a reformáció idején a reformátorok szívügye volt a nyomtatott teológia, úgy ma a tudományosság és a hétköznapi, fogyasztói szinten is elérhető, mai nyelven, a kor mai kérdéseire válaszoló teológia oldalak létrehozását és művelését kell felvennünk a szolgálatok és a tudományos munkák listájára.

Hadd legyek – ha csak ötlet szintjén is – egészen konkrét: rendszeres teológiai szemináriumokon létrehozhatók etikai kérdéseket tárgyaló oldalak, dogmatikai, hitbeli fogalmakat tisztázó rövid, felhasználóbarát írások. Valláspedagógiai kurzusokon közös ötlettárakat, módszertani anyagokat, feladatbankokat dolgozhatunk ki.[30] Mindaz a rengeteg feldolgozott téma, körüljárt kérdéskör, ami megszületik egy-egy szeminárium alkalmával, közkinccsé tehető. Egyúttal tanári bábáskodással tanulható a nyilvánosságnak szánt munka igényessége, formája.

Ahogy az is a teológiai oktatásra hárul, hogy megtanítsuk diákjainkat a hatékony és működő, az egyes teológiai diszciplinákhoz tartozó tanulásmódszertani utakra. Ez mindkét típusú tanulásra igaz. Ahogyan a mai oktatásból sokszor szövegértési problémákkal érkező hallgatókat meg kell tanítanunk előre megfogalmazott, tudományos kérdésfeltevések mentén történő elemző szakirodalom olvasásra, vagy a tényekre támaszkodó, logikai érvelés mentén történő disputára, ugyanúgy meg kell ismertetnünk velük, hogy az egyes diszciplínák elsajátítását és művelését milyen információs eszközök és programok teszik lehetővé (pl. Bible Works, Katechetikai ötlettárak stb.).

„A digitális tanulási környezetek nem a hagyományos tanulási környezetek alternatívái, nem is a tradicionális iskolával szemben álló elektronikus szép új világ ígéretei, hanem a történetileg kialakult tanulási színterek új fejlődési fázisa, amelynek eredményeképpen eszköztáruk az új infokommunikációs technikával bővül.” Szükség van az egyes tantárgyak tanításának újraértelmezésére. Mire használjuk azt az időt, amit a hallgató azzal a tananyaggal tölt? Mi az, amit valóban csak memorizálással tudunk kellőképpen elsajátítani, melyek azok az ismeretek, amelyekhez elég elérési utakat rendelnünk, illetve melyek azok, amelyeknek az elsajátításához egyéni kutakodáson, elemző és alkotófolyamaton kell végigvezetnünk a teológusokat, hogy önálló, választani és szelektálni tudó, reflektív gondolkodásra jussanak a mai információáradatban. Mert a különböző tanulási módszerek és tanulási felületek más-más eredményre vezethetnek.

[[paginate]]

Empirikus vizsgálatok eredményei is bizonyítják, hogy a virtuális térben elért információ nehezebben megjegyezhető és értelmezhető, illetve ugyanígy a számítógépes jegyzetelés negatívan befolyásolja azt a képességünket, hogy bizonyos információkra vissza tudjunk emlékezni.[31] Az eszközjellegű technikák valójában a kereső, a feladatazonosító, az áttekintő, javító/ellenőrző és korrektúraolvasást támogatja.[32] Mondhatni, a papíralapú olvasás támogatja azt az elmélyült olvasást, ami a megértést, a kritikai elemzést, a reflexiót és a következtetések levonását mozgatja.[33]

„A tudás elsajátítása nem egyszerűen információszerzés, hanem az információ feldolgozására és alkalmazására való képesség is, az alkotóképesség kialakítása is – aminek az egyik oldalát, az információ korlátlan rendelkezésre állását biztosítani tudják az új technikák. Az alkotóképességre azonban ’nevelni’ kell, nem elég ’oktatni’ azt.”[34] Ehhez viszont szükség van egy olyan, a mai kihívásokra és lehetőségekre épülő didaktikára, ami gazdagítja az eddig egyoldalúan frontális, előadás-jellegű akadémiai oktatást és fontosnak tartja, hogy ne csak elvárjuk a tanulóktól a teológiai tudás elsajátítását, hanem tanítsuk őket a teológia tanulására és művelésére a harmadik évezredben, a digitalizációval átszőtt társadalomban.[35]

Zárógondolatok

A fent felvázolt kérdések feltartóztathatatlanul és elkerülhetetlenül dörömbölnek teológiai oktatásunk ajtaján. A harmadik évezred valóságában és a harmadik évezredre készítjük-e fel lelkipásztorainkat? Hűek tudunk-e maradni a reformáció örökségéhez, hogy az adott kor nyelvén, az adott kor kulturális közegében és felületein szólaltatjuk meg az Ige tiszta tanítását? Oda tudunk-e állni a digitalizáció terén előálló veszélyek, kihívások és lehetőségek feltérképezésének az élvonalába? Nem a kor igényeire reagálva, hanem teológiai megalapozottsággal a tiszta evangélium hirdetésének feladatát végezve egy megváltozott közegben.

Mindeközben megvan-e, megmarad-e ebben a virtuális térbe költöző, egyre inkább elidegenedett korban az a Szentlelkes töltete egyházunknak és teológiai oktatásunknak, amiben nem csak tudjuk, hanem éljük is, hogy „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,24)? Mert a pneumatikus létünk magába foglalja a testi (akarati)-értelmi-emocionális teljességünket, ez pedig nem közvetíthető online, a virtuális, digitalizált térben, csak lélektől lélekig.[36] Személyesen.

Szabóné László Lilla

[[paginate]]

Felhasznált irodalom

Barakonyi Károly: Rendszerváltás a felsőoktatásban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004.;

Fenyő d. György: Hogyan olvasnak a fiatalok? In Szekszárdi Júlia (szerk.): Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012. 139-171.

Gerlóczy Ferenc: Magyar-amerikai virtuális egyetem. Processzorok a katedrán. In Nyíri-Kovács, 2003. 9-11.

Gyarmathy Éva: Egy átmeneti korszak nyűgei és áldásai. In Szekszárdi Júlia (szerk.): Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012. 45-61.

Herczeg Béla: Útban a virtuális egyetem felé. E-mail interjú Nyíri Kristóffal. In Nyíri-Kovács, 2003. 34-37.

Hrubos Ildikó: A digitális campus, Educatio, Budapest, 2016/4, 538.

http://www.childtheology.org/ Letöltés: 2017. 04. 25.

http://www.online-bibliaiskola.hu/ Letöltés: 2017. 04. 25.;

https://www.rts.edu/site/academics/courses/catalog.aspx Letöltés: 2017. 04. 25.

Kis Ervin Egon: Kommunikációs felszabadulás. In NYÍRI-KOVÁCS, 2003. 37-44.

Koltay Tibor: Néhány adalék a digitális olvasás témaköréhez. In Könyv és Nevelés, Budapest, Nemzeti Kulturális Alap Oktatáskutató és Fejlesztő intézet, 2016/3, (7-15.) 8.

Komenczi Bertalan: A digitális pedagógus - elméleti megközelítések, fogalommeghatározások. In Szekszárdi Júlia: Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012, 193-202.

Nyíri Kristóf-Kovács Gábor (szerk.): Virtuális egyetem Magyaroszágon, Typotex, Budapest, 2003.

Raschke, Carl: Digitális kultúra. In Nyíri-Kovács, 2003. 86-91.

Rudenstine, Neil: Az internet megváltoztatja a felsőoktatást. In NYÍRI-KOVÁCS, 2003. 51-62.

Siba Balázs: A teológiai évek – felkészülés a lelkészi szolgálatra In Collegium Doctorum: Magyar Református Teológia 12: (1) pp., Budapest, 2016,  127-152.

Siba Balázs: Öröm és unalom a hittanórán – szempontok az élménytársadalom gyermekeinek katechéziséhez – „A Z generáció katechézise”, Magyar Református Nevelés, 2017:4,. 30-37.

Szekszárdi Júlia (szerk.): Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012.

Szirbik Gabriella: Egymást váltó generációk In Szekszárdi Júlia (szerk.): Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012. 28-37.

Tapscott, Don: Digitális gyermekkor. Budapest, Kossuth Kiadó, 2001.

Tari Annamária: Z generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szempontok az Információs Korban. Budapest, Tericum Kiadó, 2011.

Vladár Gábor: „Előszó” in Acta Theologica Papensia: „Fölépítik fiaid az ősi romokat”. Székfoglaló előadások. Szerk.: Dr. Zsengellér József. Pápa, 1999, 7.

Zrinszky László: Tájékozódás, tanulás, tudás. Budapest, Urbis Könyvkiadó, 2007.

 

 

[1] Vladár Gábor: „Előszó” in Acta Theologica Papensia: „Fölépítik fiaid az ősi romokat” Székfoglaló előadások. Szerk.: Dr. Zsengellér József. Pápa, 1999, 7.

[2] Vö.: Barakonyi Károly: Rendszerváltás a felsőoktatásban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004.

 Nyíri Kristóf-Kovács Gábor (szerk.): Virtuális egyetem Magyaroszágon, Typotex, Budapest, 2003.

[3] Hrubos Ildikó: A digitális campus, Educatio, Budapest, 2016/4, 538.

[4] Hrubos, 2016, 540.

[5] Hrubos, 2016, 541.

[6] Nyíri Kristófot idézi Herczeg Béla: Útban a virtuális egyetem felé. E-mail interjú Nyíri Kristóffal. In Nyíri-Kovács, 2003, 34.

[7] Nyíri Kristófot idézi Gerlóczy Ferenc: Magyar-amerikai virtuális egyetem. Processzorok a katedrán. In Nyíri-Kovács, 2003, 11.

[8] Rudenstine, Neil: Az internet megváltoztatja a felsőoktatást. In Nyíri-Kovács, 2003, 58.

[9] Raschke, Carl: Digitális kultúra. Nyíri-Kovács, 2003, 89.

[10] Nyíri Kristófot idézi Kis Ervin Egon: Kommunikációs felszabadulás. In Nyíri-Kovács, 2003, 40.

[11] Tari Annamária: Z generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szempontok az Információs Korban. Budapest, Tericum Kiadó, 2011.

[12] Gyarmathy Éva: Egy átmeneti korszak nyűgei és áldásai. In Szekszárdi Júlia: Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012. 45-61.

[13] Gyarmathy, 2012, 51-53.

[14] Gyarmathy, 2012, 51.

[15] Gyarmathy, 2012, 54.

[16] Gyarmathy, 2012. 57-59.

[17] Tapscott, Don: Digitális gyermekkor. Budapest, Kossuth Kiadó, 2001, 174-181.

[18] Szirbik Gabriella: Egymást váltó generációk In Szekszárdi Júlia: Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012. (28-37.) 34. o.

[19] Fenyő D. György: Hogyan olvasnak a fiatalok? In Szekszárdi Júlia: Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012. (139-171.) 140-143.

[20] Fenyő, 2012, 144.

[21] Fenyő, 2012, 144-151.

[22] Fenyő, 2012, 151-157.

[24] Ld. Gyermekteológia: http://www.childtheology.org/

[25] Ld. Facebook Quo vadis lelkészcsoport

[26] Pünkösdi Teológiai Főiskola online kurzusai: http://www.online-bibliaiskola.hu/ Letöltés dátuma: 2017. 04. 25.

[27] Érdemes megfontolnunk, hogy ma még a nagy része a teológiai fogalmaknak lefedetlen pl. a magyar Wikipédiára. Mondhatni vissza nem térő lehetőség egy ponton hogy ki volt az, aki feltöltötte és megfogalmazta ezeket.

[28] Bonkot idézi Komenczi, Bertalan: A digitális pedagógus - elméleti megközelítések, fogalommeghatározások. In Szekszárdi Júlia: Digitális de generáció 2.0. Budapest, Underground Kiadó, 2012. 197.

[29] György Pétert idézi Zrinszky László: Tájékozódás, tanulás, tudás. Budapest, Urbis Könyvkiadó, 2007, 197-198. o.

[30] Előremutató lépésnek tartom, hogy az RPI mai vezetősége és a teológiákon valláspedagógiát oktató tanárok között már kialakulóban van olyan szakmai együttműködés, ami egyrészt a digitális feladatbank közös fejlesztését, feltöltését tűzte ki célul (ld. http://refpedi.hu/digit%C3%A1lis-feladatbank Letöltés: 2017. 04. 25.), másrészt a Magyar Református Nevelés webes alapon történő újra indítását.

[31] Koltay Tibor: Néhány adalék a digitális olvasás témaköréhez. In Könyv és Nevelés, Budapest, Nemzeti Kulturális Alap Oktatáskutató és Fejlesztő intézet, 2016/3, (7-15.) 8.

[32] Gósy Mária tipológiáját használja Koltay, 2016, 9.

[33] Számunkra különösen figyelemre méltó a Biblia digitális változatainak hatását vizsgáló felmérés.(Koltay, 2016, 13.) A kényelem elsődleges szempontnak bizonyult, mert okostelefonon állandóan használójánál lehet. Ennek a közelségnek még teológiai jelentőséget is tulajdonítottak egyesek.  Ugyanakkor az elektronikus eszközökön a Biblia nem különbözik más könyvektől, amivel nem különül el a vallásos és nem vallási természetű olvasás. Mindemellett megfigyelhető, hogy a papír alapú poziciójából kiragadott igeszakasz nehezebben értelmezhető, memorizálható, felidézhető. De kimutatható magának a fizikai, tárgyi valóságában is megragadható Szentírás hiányának a kultuszra gyakorolt negatív hatása.

[34] Zrinszky, 2007, 193.

[35] Vö.: Siba Balázs: Öröm és unalom a hittanórán – szempontok az élménytársadalom gyermekeinek katechéziséhez – „A Z generáció katechézise” In Magyar Református Nevelés, 2017:4,. 30-37.

[36] Vö.: Siba Balázs: A teológiai évek – felkészülés a lelkészi szolgálatra In Collegium Doctorum: Magyar Református Teológia 12: (1) pp., 2016. 127-152.

 

Hasonló anyagaink

A Forrás Kör

A legendás Forrás Kör a hazai kulturális élet meghatározó, alternatív művészeti csoportja volt a kommunizmus utolsó évtizedében. A független Kör tíz esztendőn át, 1981 és 1991 között működött az Egyetemi Színpadon, s járta az országot. A magyars...