Jeney Zoltán új műve a Reformáció 500. évfordulójára

Beszélgetés Farkas Zoltán zenetörténésszel 

  • Confessio: Jeney Zoltán Aus tiefer Not című kantátája a Reformáció Emlékbizottság felkérésére készült az 500. jubileumi év záró hangversenyére, amelyet 2017. december 19-én rendeztek a Zeneakadémia Nagytermében. Miért épp Jeney Zoltán kapta a rangos felkérést?

Farkas Zoltán: Jeney Zoltán komponálta a 20-21. század legnagyobb magyar oratóriumát, a Halotti szertartást, amelyen 1987 és 2005 között dolgozott. A monumentális mű léptéke csak Liszt Krisztus-oratóriumához fogható. A Halotti szertartásban Jeney egyszer már tanúságát adta, hogy a zenetörténet legkülönbözőbb inspirációit (népzene, gregorián, Bach, Liszt, Stravinsky) képes nagyszerűen ötvözni egy kortárs zenei nyelvvel. A zeneszerző a középkori liturgia héber, görög, latin szövegét a kortárs magyar irodalom jól megválasztott szemelvényeivel egészítette ki. Ilyesfajta erényeket vártunk a reformációs kantátától is. Ráadásul az utóbbi években Jeney sokat foglalkozott Bach-korálok egyfajta speciális „átkódolásával”, amely ugyancsak kapóra jött egy reformációs témájú mű megkomponálásához.

  • Confessio: Az elkészült új kantáta mennyiben igazolta az előzetes elvárásokat?

Farkas Zoltán: Teljes mértékben. A zeneszerző megkapta az evangélikus főistentisztelet szerkezeti vázát Kamp Salamontól, az ősbemutató karmesterétől. Jeney nagy szabadsággal kezelte a liturgiai kereteket. A gondosan kiválogatott bibliai textusok mellé lutheránus korálokat választott, a 16. századi prédikátor szövegét kortárs magyar vers- és próza-idézetekkel állította párba. Ez utóbbiak, akárcsak Bach kantáinak áriaszövegei, a jelen kontextusába helyezik, aktualizálják a címadó korál üzenetét, mélységbe jutott ember kiáltását Istenhez.

[[paginate]]

  • Confessio: Mitől „reformációs” ez a kantáta, és hogyan teszi aktuálissá a reformáció 500 éves üzenetét?

Farkas Zoltán: Az Aus tiefer Not schrei ich zu dir evangélikus korál a protestantizmus egyik legkorábbi éneke. Luther 1523/24 fordulóján írta meg a 130. bűnbánati zsoltár („A mélységből kiáltok hozzád, Uram”) parafrázisaként, és a dallamát is ő maga alakította ki. Ez a koráldallam teljesen átjárja a Jeney-mű nagyszabású 2. tételének zenei szövetét, (egészen hasonló módon ahhoz, ahogyan Bach építette be korálkantátáinak nyitótételeibe a feldolgozott gyülekezeti ének dallamát), és visszatér az utolsó tételben is. Sőt, a 3. tételben, az első mezzoszoprán-áriában a basszus nem más, mint a korál, miközben a felső szólamok a bachi Máté-passió nyitókórusára emlékeztető dallamot énekelnek. Ugyanakkor Jeney alcímként azt írta a partitúrára: „Cantata ad tempus omnes” tehát „kantáta minden időre”.

  • Confessio: Melyek azok a részletek, amelyek különösen emlékezetesek maradtak az Ön számára? Van-e kedvenc tétele?

Farkas Zoltán: Nehéz lenne egyetlen tételt kiemelni ebből a páratlanul sokszínű alkotásból. Az első kórustételben lenyűgöz, hogy az Aus tiefer Not dallam jól felismerhető marad, könnyen követhető a feldolgozása, mégis messzemenően kortárs zenét hallunk. A 4. tétel szövege a 14. zsoltár („Azt mondja a balgatag az ő szívében: nincs Isten”). A „nincs Isten” refrénből drámai feszültségű tömegjeleneteket komponált Jeney. A Bach-koráljai nyomán komponált tételek épp ellenkezőleg hatnak: minden egyes pillanatban bachi harmónia szól, de az egyes hangzatok eredeti kontextusukból, hangnemi vonzásaikból kiragadva, reménytelenül és utat vesztetten, csöndes melankóliát árasztanak. A 11. tételben hangszeres közjátékok keretében és aláfestő zenék kíséretében narrátor mondja el magyarul is valamennyi igei helyet. Ez a szakasz különösen erőteljes hatású. A tétel végén a bibliai versek után Borbély Szilárd szöveg hangzik el a munkaszolgálatból hazatért Mózsiról, s a szívekből elveszett könyörületről. Itt s a rákövetkező szövegtelen korál alatt („Te drága Jézus, mi történt tevéled”) sírás fojtogatja az ember torkát.

[[paginate]]

  • Confessio: A Bach-korálokon kívül tartalmaz-e további zenetörténeti allúziókat a kompozíció?

Farkas Zoltán: Egyes tételek barokk vagy még régebbi szerkesztési technikákat idéznek, mint például az ismétlődő basszusra épülő passacaglia, vagy az egyes szólamokban különböző sebességgel haladó témákból kialakuló, ún. „proporciós kánon”. De egy Angelus Silesius-szövegre komponált ária éppenséggel Mahler III. szimfóniáját juttatta a zeneszerző eszébe. Ám azt hiszem, a Zeneakadémia közönsége pontosan megérezte, hogy az új mű nem csupán valamiféle történelmi visszatekintés, vagy zenetörténeti utalások nagy mesterségbeli tudással összefűzött sorozata, hanem a mának szóló üzenetet hordoz.

  • Confessio: Mi ez a mának szóló üzenet? A kortárs szövegek váltak a zeneszerző szócsövévé?

Farkas Zoltán: A bibliai igék éppúgy, mint a kortárs magyar irodalom. Luther azt írta a 130. zsoltárról: „… Mindnyájan mély és nagy nyomorúságban vagyunk, de nem ismerjük fel állapotunkat. A kiáltás nem más, mint a legerősebb és legkomolyabb vágyódás Isten kegyelme után, amely csak akkor támad fel az emberben, ha meglátja, milyen mélységben van.” A kantáta bibliai versei kemény szavak. „A jövevényhez ne légy kegyetlen” (2 Mózes, 22,20). „Olyan ország vagy, amely sem esőt, sem záport nem fogad be a harag napján…” (Ezékiel 22). „Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom…” (Máté 25, 42). S mindezt mintegy aktualizálják Eszterházy Péter sorai: „Az önzés, az acsarkodás, a műveletlenség és szűklátókörűség honja. /…/Ránézek hazámra, és egy idegen néz vissza.” Luther bátran szembenézett korának összes borzalmával: az igaz hit tévtanokkal való megrontásával, a török veszéllyel, a bűn elhatalmasodásával. Jeney kantátája ugyanezt teszi.

  • Confessio: Nincs feloldozás? Nem derül fel ez a komor helyzetkép?

Farkas Zoltán: A zárótételben Angelus Silesius verse hozza meg a megoldást, amely arról beszél, hogy a szenvedésben és Krisztus keresztjében való részesülés lehet egyedül üdvösségünk záloga. („Ha nincs kereszt és szenvedés / Öröm se lesz a részem: / Hiszen keresztnek érdemén / Lettél dicső egészen: / Ki nem visel kínt, szenvedést, / Hiába vágyik üdvedért”). Ez az a „zárókorál”, amely bizakodó befejezést ad a kompozíciónak. Az igazi remekművek nem szórakoztatnak, hanem kíméletlen tükröt tartanak elénk. Jeney kantátája épp ilyen remekmű.

  • Confessio: Köszönjük a beszélgetést.

Hasonló anyagaink

Jazz a Bibliamúzeumban

Kurt Weil, Harold Arlen, George Gershwin és Louis Armstrong dalait játszotta a Bartha Mátyás Trio meghívott vendégével, Papp Mátyással a Bibliamúzeum „Kezeink munkáját tedd maradandóvá” című kiállításának megnyitóján.

Hadd menjek, Istenem

Temetési ének-e a 19. századi angol unitárius költőnő F. S. Adams éneke? Van-e köze az éneknek a süllyedő Titanic-hoz? Miért szokás hangsúlyozni, hogy játszotta a zenekar, vagy a hajó utasai énekelték, mikor a minden rekord megdöntésére törő luxus...