Képzelt levél A. G.-nek

„Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” 
(1Kor 4,20)

Vajon mitől vagy kitől fog kiteljesedni az Isten országa? Csak ülnünk kell ölbe tett kézzel, azzal a biztos hittel, hogy Isten majd gondoskodik? Vagy félelemmel teli kell várnunk Isten megmásíthatatlan ítéletét? Esetleg tehetünk mi is valamit azért, hogy közelebb legyen az Ő országa? Rengeteg igehirdetés hangzott már el, ideje, hogy a tettek hangosabban beszéljenek. 

Mi lenne, ha így tennénk…?

Képzelt levél Antonio Gutteres ENSZ főtitkárnak

Tisztelt Főtitkár Úr!

Örömünkre szolgált az a világméretű hír, miszerint az Egyesült Nemzetek Szervezete 2030-ig több globális problémát is fölszámolna. Különleges, hogy a világ 193 vezetője ezt aláírásával is megerősítette, így nem csak üres szándékokról beszélünk, hanem elkötelezett emberek valódi célkitűzéseiről. Még világhírű színészek és ismert emberek is felsorakoztak a szándék mögé, hogy arcot adjanak a szegénység, az egyenlőtlenség és a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Két és fél év elteltével azonban minthogyha a hír köddé vált volna. A globális problémák már csak egy pár embert érdekelnek. Mivel mi, keresztyének is hisszük, hogy ezeket a globális gondokat fontos megoldani, szeretnénk felajánlani segítségünket.

Miért számít az, ha ezekben a minden embert érintő gondokban nekünk is van szavunk? Miért gondoljuk úgy, hogy nem elég az, ha a világ vezetői és befolyásos emberek küzdenek a gondok felszámolásában? Azért, mert nekünk nem csak állampolgári kötelességünk melléjük állni, nem csak az emberiség törékeny léte szólít bennünket cselekvésre, hanem minket maga Isten hív, hogy ne legyünk tétlenek. Mi szeretnénk, ha nem csak a közvéleménykutatásokból derülne ki az, hogy mennyi keresztyén ember van a világon. Szeretnénk a jelenlétünket azáltal is felmutatni, hogy hányan tudunk Isten hívására a gondok megoldásában részt vállalni. Ezzel egyúttal nyitnánk minden ember felé is, hogy általunk lássák meg ennek a világnak a Teremtőjét és Gondviselőjét.

[[paginate]]

Az első globális gond a szegénység. Nagyon nehéz a szegénység ellen küzdenünk, ha nem változtatunk előtte ennek a XXI. századi világnak a felépítésén. Harcolunk a szegénység ellen, miközben az áruházak tele vannak újabbnál újabb árukkal, amiket legtöbbször azok készítenek el, akik éhbérért dolgoznak. Felszólalunk a szegénység ellen, miközben mindenhol azt halljuk, hogy kölcsönnel minden megoldható. Ez nem a megoldás felé, inkább a még nagyobb szegénységhez vezet. Elmondjuk, hogy mennyire igazságtalan a gazdagok és szegények közötti hatalmas különbség, de nagyon keveset teszünk törvények szintjén az ellen, hogy a megélhetése mindkettőnek arányos legyen a keresetével. A szegénység felszámolása sajnos nem az éhezés megszüntetésével kezdődik. Felajánljuk, hogy minden keresztyén család rendszeresen támogat egy másik családot, aki rászorul. Nekünk sincsen sok, de mi hiszünk Isten gondoskodásában. Így szeretnénk a magunkéról lemondani, hiszen másnak nagyobb szüksége van rá. Ezennel felszólítunk minden keresztyén családot, hogy keressen a környezetében egy-egy rászoruló családot és Isten nevében gondoskodjon róla!

A második gond, amivel Földünk küszködik, az az egyenlőtlenség, igazságtalanság. Legyen szó akár az oktatásról, az egyenlő munkalehetőségről, az igazságszolgáltatásról, vagy éppen a faji megkülönböztetésről. Az igazságtalanságnak sok formája van. Mi hisszük, hogy Isten különböző élettérbe helyezett minket, más képességekkel, más bőrszínnel, akár nőként, akár férfiként. Egyenlőek vagyunk, hiszen mindegyikünk Isten gyermeke, de nem vagyunk egyformák. Isten ugyanúgy szereti Önt, Főtitkár Úr, minket, mint bármelyik szegényebb országban élő embert. Ebből a szeretetből azonban csak akkor lesz földi egyenlőség, akkor válik Isten egyenlő szeretete láthatóvá, ha megtanulunk nem csak magunkra gondolni. Hiába beszélünk egyenlőségről, ha a nagy csak akkor segít a kisebbnek, amikor megéri neki. Hiába keressük az igazságot, ha mindig fontosabb a saját előmenetelünk. Hiába beszélünk egyenlőségről, amíg nem tudunk áldozatot hozni másokért. Mi, emberek szeretünk egyenlőbbek lenni, vagy akár másokat egyenlőbbekké tenni. Szabadság azonban nem képzelhető el forma, keretek nélkül. Az egyenlő jogaink mellett tudnunk kell az egyenlő kötelességeinkről is. Nekünk, keresztyéneknek, ehhez is van szavunk. Nem csak úgy, hogy minél több embernek beszélünk arról a globális örömhírről, hogy minden ember Isten gyermeke, hanem úgy is, hogy kérünk minden keresztyén közösséget, hogy lehetőségéhez mérten vállaljon fel évente önkéntességet azok körében, akik elnyomottak. Legyünk hangjai így is azoknak, akiknek nincsen. Felszólítunk minden keresztyén gyülekezetet, hogy legyen jelen az emberi igazságtalanságoknál. Szólaljon fel, és harcoljon az Isten igazságáért.

[[paginate]]

Végül van még a klímaváltozás elleni küzdelem is. A teremtett világot védenünk kell, másképp honnan is lenne mindenki számára tiszta víz vagy akár megújuló energia? A bolygó védelme közben azonban fontos dolgok kerülik el a figyelmünket. Hogyan védjük ezt a világot, amíg az a fogyasztásra van berendezkedve? Szemetünk legnagyobb része műanyagból áll. Mennyi esélyünk van védeni ezt a teremett világot, amíg sokkal többet gyártunk, mint amennyire szükségünk van? Nem csak azért kell vigyáznunk erre a világra, hogy az unokáink is megízlelhessék szépségeit, hanem azért is, mert Isten megbízott minket azzal, hogy őrizzük. Úgy uralkodjunk rajta, mint akik felelősek érte. Nekünk, keresztyéneknek fontos Isten teremtett világa, így felvállaljuk azt, hogy tudatosan vásárolunk, csak olyasmire költünk, amire igazán szükségünk van. Törekszünk nem pazarolni és fölösleget felhalmozni, hanem úgy fogyasztani, hogy nem csak mi vagyunk ezen a világon. Ismételten felszólítjuk a világ keresztyéneit, hogy figyeljenek jobban oda mindennapi dolgaikra, éljenek tudatosabban, másokra is gondolva.

Tisztelt Főtitkár Úr! Reméljük, hogy soraink meghallgatásra találnak. Globális gondokra globális megoldások kellenek. Akár annyit is írhattunk volna, hogy a gondok megoldása már ott elkezdődik, ha odafigyelünk egymásra és Istenre. Legyen az Ő áldása közös munkánkon.

U.i.: Így a levél végén úgy látszik, hogy soraim nem is csak Önhöz szólnak, tisztelt Főtitkár Úr, hanem elsősorban saját keresztyén közösségeinkhez.

Tisztelettel a keresztyének nevében:
Pap Ákos

Hasonló anyagaink

Eszi, nem eszi, nem kap mást!

Pál a Krisztushoz való hűséget nem a formákban, kifejezésekben, hanem a tartalomban fejezte ki. Pentaller Attila áhítata.

Örök reformáció

Elhangzott 1973. október 31-én a Budapest-Baross téri emlékünnepélyen. A Szerző hagyatékából. Köszönet a közlésért Dr. Csanádyné dr. Bodoky Ágnesnak, az MTA doktorának és Dr. Csanády Márton szociológusnak, az áldott emlékezetű Szerző leányának és ...