– Vágjunk a közepébe! Hol van most Kossuth Lajos könyvtára?

– Az Országos Széchényi Könyvtárban, az egyben megőrzött magángyűjtemények egyike Kossuth Lajos Torinóból hazahozott könyvtára. A nemzeti könyvtár 224 éves történelme során számos jelentős magángyűjteménnyel gazdagodott. Mindjárt a legelső magának az alapítónak, gróf Széchényi Ferencnek a családi könyvtára volt. Az 1867-es kiegyezést követően, Eötvös József minisztersége alatt, a Magyar Nemzeti Múzeum keretei között működő Széchényi Könyvtárat a kor elvárásának megfelelően modernizálták, és a különböző gyűjteményeket egységes rendszerbe, az un. müncheni szakrendbe sorolták. Így az addig külön kezelt magánkönyvtárak a nagy egészbe „olvadtak bele”, illetve az újonnan bekerülők, mint például Batsányi vagy Kölcsey könyvtára, már ennek alapján tagozódtak szét. A 19. század végén, épp Kossuth könyvtárának átvétele változtatta meg ezt a gyakorlatot. Tekintettel az örökhagyó személyére, illetve a szerződésben Kossuth által megszabott feltételekre, döntött úgy a könyvtár vezetése, hogy újra lehetőséget teremt egyes magánkönyvtárak gyűjteményi egységének megőrzésére. Ezért a müncheni szakrend mellett létrehozta az un. „Kegyeleti Gyűjteményt” azaz a kegyeleti okokból egyben megőrzött magánkönyvtárak gyűjteményét.

[[paginate]]

– Mutasd be néhány szóban a könyvtárat.

– Nehéz Kossuth Lajos torinói – vagy ahogy a korban használták: turini – magánkönyvtárának különös történetét dióhéjban összefoglalni. Kossuth nem volt bibliofil gyűjtő, nem könyvritkaságokra vadászott, könyvtárát érdeklődésének megfelelően alakította. Ugyanakkor könyvszerető ember volt, ezért a személye iránti tiszteletből ajándékba kapott köteteket is gondosan dolgozószobájának polcaira helyezte. Feltételezhető, és egy-két utólag előkerült kötet is erről tanúskodik, hogy idehaza is volt már magánkönyvtára. Ennek sorsáról szinte semmit sem tudunk. A nemzeti könyvtárban őrzött gyűjteményét emigrációban töltött évtizedei alatt gyűjtötte és gondozta. A turini könyvtár élete utolsó időszakában került a figyelem középpontjába. Kossuth idős korára komoly anyagi gondokkal küzdött. Megtakarított pénzének jelentős részét a sorozatos olasz bankkrízisek következtében elveszítette, kénytelen volt hiteleket felvenni, ezáltal eladósodott. Mivel önérzetes ember volt, nem szeretett volna a fiai segítségére szorulni, ezért nyolcvan évesen is dolgozott. Az Athenaeum kiadóval kötött szerződés alapján sajtó alá rendezte iratait. Kilencvenéves korára azonban egészségi állapota megromlott, így kötelezettségének egyre nehezebben tudott eleget tenni. Anyagi nehézségeit a Függetlenségi és 48-as párt néhány tagja, Kossuth bizalmasai ismerték és szerettek volna úgy pénzügyi segítséget nyújtani, hogy a segélyezés látszatát elkerüljék. Ezért az akkori pártelnök, Eötvös Károly vezetésével néhány tagú bizottságot alapítottak és kidolgozták az anyagi hozzájárulás diszkrét módját. A magasztosabb célt, amellyel a prózai okokat elfedték, Eötvös fogalmazta meg. Szabadon idézve a lényegét: A történelem során annyi híres könyvtár elveszett, vagy más kezekbe került. Így szóródott szét és pusztult el Mátyás Corvina könyvtára, de így veszett el, illetve került idegen földre Rákóczi és Zrínyi könyvtára is. Ezért nem engedhető meg, hogy Kossuth Lajos könyvtára is erre a sorsra jusson. A könyvtár megvételére szánt összeg pontosan fedezte volna Kossuth hiteleinek törlesztését. Eötvös Károlyék ezzel az ötlettel felkeresték az agg kormányzót, aki egy kis győzködés után beleegyezett könyvtára eladásába. Hosszú lenne elmesélni a hónapokig tartó ügymenetet, amely a közben zajló politikai események miatt rövid időre holtpontra is jutott. Végül Herman Ottó hathatós segítsége kellett ahhoz, hogy a bizottság tagjai a gyűjtést szűk körben és a lehető legdiszkrétebb formában elindítsák. A nagyobbrészt parlamenti képviselők körében végzett adománygyűjtés gyors eredményt hozott: 1893 decemberében, három hét alatt sikerült összegyűjteni a könyvtár megvételéhez, azaz az adóság törlesztéséhez szükséges 16.000 forintot. Ilyen formában Kossuth utolsó karácsonya békésen telt, hiszen anyagi gondjaitól megszabadult. Egészségi állapota viszont tovább romlott, ezért is húzódott el a könyvtár megvételének adminisztratív lebonyolítása. Végül az adás-vétel és az adományozás jogi aktusát 1894. március 15-én sikerült lezárni: Kossuth Lajos aláírásával szentesítette, hogy az adományozóknak eladta turini könyvtárát. Az adományozók képviseletében eljáró bizottság tagjai viszont alapító levélben rögzítették, hogy a megvásárolt könyveket Kossuth Lajos könyvtára jelölés alatt, egyben tartandó gyűjteményként, a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtárának adományozzák, hogy a nemzet javára megőriztessék. Kossuth hamvainak hazahozatala és temetése után, 28 ládába csomagolt könyvtára is megérkezett Budapestre.

[[paginate]]

– Mi az első személyes tapasztalat a Kossuth-könyvtárról?

– Először 1998-ban találkoztam Kossuth Lajos könyvtárával. Már hét éve a Széchényi Könyvtárban dolgoztam, és ekkor neveztek ki a raktári osztály élére. Mint a változtatásokra fogékony, tettvágytól fűtött fiatal vezető, rögtön a Kegyeleti Gyűjtemények ragadták meg a figyelmemet. A könyvraktárakon belül, egy biztonságosabb, jól zárható helyre költöztettem az itt található magánkönyvtárakat. A pakolás során fedeztem fel a turini könyvtár köteteiben rejtőző számos kéziratot, többségében leveleket, de akadt néhány Kossuth által írt fogalmazvány is. Ez vezetett arra, hogy behatóbban foglalkozzam Kossuth Lajos könyvtárával, és azon belül is a magyar vonatkozású dedikált kötetekkel.

– Miért épp a dedikált kötetekkel?

– Nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy a könyvtár kutatását egy jól behatárolt területre kell szűkítenem. Akkoriban irányította Lisztóczky László tanár úr a figyelmemet arra, hogy milyen különlegesek a dedikált könyvek, hiszen egyedivé teszik azokat a köteteket is, amelyek amúgy nem számítanának könyvritkaságnak. Ezért kezdtem el a Kossuth-könyvtáron belül is ezzel a területtel foglalkozni. Tulajdonképpen a turini könyvtár két nagy egységre bontható: a Kossuth érdeklődési körébe tartozó kötetekre és a személye iránti tiszteletből ajándékba kapott könyvekre. Természetesen a két kategória nem különül el élesen egymástól, hiszen aki ismerte Kossuth érdeklődési körét, az is igyekezett a számára megfelelő köteteket ajándékozni. Ugyanakkor Kossuth érdeklődése nagyon széles spektrumot ölelt fel, hiszen az ipar, a kereskedelem és a gazdasági ügyektől a Tisza-szabályozásáig szinte minden érdekelte, ami Magyarország fejlődését befolyásolta. Természetesen az ajándékba kapott kötetek között jócskán akadt, amely túlmutatott érdeklődési körén. Például számos politikai és társadalmi értekezést kapott, amelyben a szerző a saját nézeteit igyekezett kifejteni. Ezek a sokszor magánkiadásban napvilágot látott emlékiratok már jóval túlmutattak Kossuth érdeklődési körén, legalábbis erről árulkodnak a felvágatlan példányok. Szóval én elsősorban az ajándékba kapott könyvekkel kezdtem el foglalkozni, mert ezekhez nem csak a dedikációk kapcsolódtak, hanem számos esetben levelek és személyes élettörténetek is. A gyűjteményben több példa is van arra, hogy egy levél kíséretében megküldött könyv levelezést, és egy ebből kialakuló jó kapcsolatot indított el a szerző és Kossuth között. Hogy csak néhányat említsek ezek közül: Herman Ottó, Thallóczy Lajos és Torma Zsófia esetében is ennek lehettünk tanúi. A kutatásom tágabb értelemben szervesen kapcsolódik a Kossuth-kultuszhoz. Hiszen az ajándékba küldött kötetek, és a benne megfogalmazott dedikációk is ennek a kultusznak bizonyítékai. Ezért is választottam a kötetem címéül Herman Ottó egyik dedikációjának kezdő sorát: „Hódoló tisztelettel…”. Kossuth kultusza, meglepő módon, az emigrációban és különösen a kiegyezés után nemhogy halványult volna, hanem erősödött. Különösen Magyarország református vidékein bontakozott ki intenzíven, így nem véletlen, hogy halálát követően ezeken a területeken állították a legtöbb Kossuth-szobrot. Bár a kultusz legerőteljesebben a protestáns lakosság körében érzékelhető, paradox módon mégis a szentek imádatával rokonítható. Hadd idézzem egy orvos vallomását, melyet dedikáció gyanánt egyik szakmunkája borítójának belsejébe írt, és amelyet személyesen adott át Kossuthnak Torinóban: „Ölben hordott gyermek voltam a szabadságharcz idején. Korommal együtt nőtt azon csodálattal párosult áhitat, mely a katolikust Rómába, a mohamedánt Mekkába és a magyart Önhöz vezeti. Miértis ne vegye tulzásnak ha ezuttal Simeonnal elmondom: »most bocsásd el uram a te szolgádat, mert meglátták szemeim a te üdvösségedet.«”

[[paginate]]

– Vannak külön kitüntetett dedikált kötetek?

– Kedvenceim azok a dedikációk és levelek, amelyekhez személyes élettörténetek kötődnek, illetve bontakoznak ki. Ilyen például Torma Zsófia levelezése Kossuthtal. Az ősrégésznő az első kapcsolatfelvételnél három tanulmányát postázza Torinóba, és kérte Kossuthot, hogy bírálja meg azokat. Szakmai csevejük során Torma Zsófia elpanaszolta Kossuthnak, hogy a honi tudós társaság mennyire kiközösíti őt, tudományos felfedezéseit semmibe veszik csak azért, mert nő. Személyes kedvencem Nedoroszték János kolozsvári fodrász története. Kossuth könyvtárában, az 1485-ös nyilvántartási számon ott lapul egy német fraktúrral nyomtatott kötet: Die Baundscheidtismus, továbbá egy levél és egy fénykép. A levélből kikerekedik egy ember élettörténete, amelyet a fotó megelevenít. Nedoroszték János egy helyi lapban olvasta, hogy Kossuth reumában szenved. Mivel rajongott a volt kormányzóért, szerette volna hódolatát valamivel kifejezésre juttatni, ezért elküldte a fenti könyvet, amely egy német gépészmérnöknek(!) a reuma elleni új gyógymódot tartalmazó leírása volt. Amellett, hogy Kossuthot megnyugtatta, hogy a kezelést saját magán már kipróbálta és bevált, röviden leírta élettörténetét is. A levél nyelvezetéből kiderül, hogy a feltételezhetően német anyanyelvű fodrász Pesten született és 1848-ban, tizenhat éves korában nemzetőrnek állt, majd a szabadságharc leverése után Lembergbe menekült a kényszersorozás elől. Innen tért haza és Kolozsváron telepedett le, ahol fodrászüzletet nyitott és megnősült. A fotó feltételezhetően a boldog vőlegényt ábrázolja Veress Ferenc műtermében. A kolozsvári krónikákból annyit még tudni lehet, hogy Nedoroszték János, mint veterán szabadságharcos, a város megbecsült polgára lett. Az Iparos Egylet tagja, a Polgári Dalegylet alelnöke és az Iparosok Hitelszövetkezetének aligazgatója volt. Az, hogy ez a levél és a fénykép fennmaradhatott, egy kicsit annak a férfinak az emberi vonásait is felvillantja, akit „homo politicus”-ként aposztrofálnak, akit nem ismerhetünk meg igazán, mert valódi énjét eltakarja előlünk önnön nagyságának fénye. Kossuth könyvszeretetét támasztja alá az is, hogy a levelet a fényképpel együtt gondosan a kapott könyvbe helyezte, és az egészet eltette könyvtárába. Arról, hogy a „gyógymódot” kipróbálta volna, nincs tudomásunk.

[[paginate]]

– Mondanál néhány szót a most megjelent kötetről!

– A most megjelent könyvemnek két elkülönülő egysége van. Az első része egy tanulmány, amely a Kossuth-könyvtár történetéről szól. A második rész egy annotált bibliográfia, amely tartalmazza a Kossuth turini könyvtárában felellhető magyar, illetve magyar vonatkozású dedikációkat, valamint a könyvekhez köthető leveleket. A 347 tétel rövid leírása mellett szerepelnek azok a kiegészítő adatok, amelyek plusz információt tartalmaznak az adott kötetről, valamint közlöm a tételekhez kapcsolódó leveleket. A bibliográfia bevezetőjében ismertetem a válogatás szempontjait, illetve a levelek tartalmi korlátaira vonatkozó információkat. A keresést három mutató segíti.

– Főként kiknek ajánlod a könyvet?

– Mivel ez a könyv a Kossuth-kultusz szerves része, ezért ajánlom mindazoknak a helytörténettel foglalkozó szervezeteknek és kutatóknak, akik valamilyen szinten szeretnék feltérképezni vagy kiegészíteni az adott településre, területre vonatkozó ismereteiket. Példaként említeném Körmendet, ahol nemrég szenteltek kiállítást egy helyi biciklitúrázó, Udvary Feri emlékének, aki velocipédjén felkereste Kossuth Lajost Torinóban.

[[paginate]]

A hőstett helyi szinten ismert volt eddig is, hiszen Udvary Feri velocipédje állandó kiállítás keretében eddig is ott feszített a városi múzeumban, sőt a biciklista bankárfiú jelentős szerepet vállalt abban is, hogy Körmend főterét egészalakos Kossuth-szobor díszítse, de a helyi kutatók előtt eddig ismeretlen volt, hogy a biciklitúrájáról szóló beszámolójának egy díszbe öltöztetett és fényképpel megspékelt példányát egy levél kíséretében Kossuthnak is megküldte. A múzeum munkatársai a mostani kiállításra már kölcsönkérték a turini könyvtárnak ezt a kötetét és a levelet, amelynek fennmaradása Kossuthnak is köszönhető. Természetesen a tanulmány és a bibliográfia szolgálhat még egyéb, Kossuth életére és kapcsolataira vonatkozó művelődéstörténeti adalékokkal is.

– Úgy gondolom, hogy a Kossuth-könyvtár kutatása ezzel nem zárult le. Mik a jövőbeni terveid?

– Még számos érdekes művelődéstörténeti aspektus vár felderítésre. Hogy példaként csak egyet említsek: Thomas Jefferson örökösei a 19. század közepén kiadták négy kötetben a nagy amerikai államférfi emlékiratait. A köteteket szépen bőrbe kötötték, aranyozással díszítették és az elsőnek az előzéklapjára tisztelgő ajánlást írtak Kossuthnak, de végül az ajándékot nem adták át neki. Ennek a dedikációnak csak annyi a magyar vonatkozása, hogy egy amerikai magyar az 1920-as években egy aukción megvásárolta a köteteket, díszdobozt csináltatott rájuk és így küldte haza a „magyar nemzet számára”. Kossuth tehát életében nem látta és valószínű, hogy nem is tudott a neki szánt ajándékról, pedig a két államférfi között a történelmi párhuzam adott volt: mindketten részt vettek hazájuk függetlenségi nyilatkozatának megszövegezésében. Kossuth amerikai körútja során több díszalbumot államfőnek kijáró protokoll-ajándékként kapott. Ezek bemutatása is külön tanulmányt érdemelne, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban a Századok hasábjain bemutattam az angliai körútja nyomán kapott kiemelkedő hálaajándékot, az un. Shakespeare-házat is, amely könyvtartó dobozként tartalmazza a nagy angol író műveit nyolc kötetben. A Shakespeare szülőházát mintázó díszes tékát a Széchényi Könyvtárba látogatók közvetlenül a főbejárat mellett csodálhatják meg, ezzel hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy a várpalota falai közt őrizzük Kossuth Lajos könyvtárát.

– Köszönöm a beszélgetést!

Aniszi Kálmán