Regösének

Adjon az Úr, hitet adjon,
hej, regö rejtem,
a család szét ne szakadjon,
hej, regö rejtem.

A leánynak fiú jusson,
asztalukra étel,
járjanak a keskeny úton,
ahol a jó lépdel.

Teremjen a gazda földje,
hej, regö rejtem,
álmotokat remény szője,
hej, regö rejtem.

Szép az álom, teljesüljön,
arcotok is felderüljön,
hej, regö rejtem,
szeresd hazád mindörökkön,
aki elment, visszajöjjön,
hej, regö rejtem.

Ha árulót keresnének,
ne állj be a sorba!
Maradjon meg keresztyénnek
a vén Európa.

Szeretetben kéne élni,
hej, regö rejtem,
az élettől sose félni,
hej, regö rejtem.

Malac visít, bárány béget,
de én azt kiáltom:
békességet, egészséget
kerek e világon!

Hol egykor vártalak

Őzbarna ősz szökell a fák alatt
és hűs esőket szór a szürke ég,
ökörnyálszőttes, hosszú fátylakat
lebegtet s ontja édes fűszerét
a fáradó idő, hol egykor vártalak,
aranyló, csapzott, csontos fák alatt.

Kezemre most lecseppen nesztelen
a gyenge fény, s én benne fürdenék,
bőrömbe fúr és így lesz egy velem,
belém lopózó, forró tűzkerék.
Kimondjalak? Megültél nyelvemen,
mint hársvirágos mézbe szűrt mesék.

A csillagfürtök zörgő vállain
csimpaszkodó kicsiny virágmagok
között botorkál annyi drága szín,
ez lesz talán, mit rátok, rád hagyok:
remény a fény tobzódó álmain,
mi holt ködön szelíden átragyog.