Bevezetés

A hazai cigány népesség rendkívül sokszínű és összetett közösséget alkot, amely nyelvi, kulturális, sőt felekezeti sokszínűségben is megmutatkozik. Témánk szempontjából is releváns, hogy a cigányság nem vizsgálható egységes, szociológiai értelemben vett csoportként, sem pedig egységes történeti háttérrel rendelkező csoportként.[1] A roma/cigány közösségek e sokszínűsége megmutatkozik a magyarországi cigánymisszióban is, hiszen különböző gyülekezeti modellekkel találkozhatunk a Református Egyház cigánymissziós közösségeiben is, melyre teológiai és missziológiai értelemben is reflektálni szükséges.[2] Különösen akkor válik hangsúlyossá mindez, ha figyelembe vesszük a cigánymisszió által évszázadok óta hordozott szociális, történeti, és a cigány közösségek társadalmi beágyazottságát övező terheltségeit, melyek történeti hátterét ismerve könnyebben megérthetjük azoknak a jelenre gyakorolt hatásait, ezáltal könnyebben tud megvalósulni a kontextualizált misszió is.[3]

Ennek valóságát és kihívásait az egyházi, gyülekezeti valóságunkban is érzékelhetjük, éppen ezért szeretnénk az Imádság Évéhez illeszkedve, tematikusan a közös imádság azon aspektusaira felhívni a figyelmet jelen írásunkban, mely a közös akaraton, bibliai nyelvhasználatban az egy akaraton léten alapszik, ezáltal is felhívva a figyelmet a gyülekezetekben megélt közös imádság lehetőségére és jelentőségére.

[[paginate]]

Közös(ségi) imádság: „Egy szívvel és egy lélekkel”

Az Újszövetségben, különösen az Apostolok Cselekedeteiben, központi szerepet kap a görög ὁμοθυμαδόν kifejezés. Ez a szó tizenegyszer fordul elő az Újszövetségben, ebből tízszer az Apostolok Cselekedeteiben, egyszer a Római Levélben, és szinte minden esetben a közös imádsággal, közösségben léttel vagy a közösségi döntéshozatallal áll összefüggésben. Nem csupán intellektuális egyetértést, vagy explicit véleményegyezőséget jelent, hanem egy mélyebb, ontológiai egységet is, amely a közös imádságban gyökerezik, illetve abban is teljesedik ki.[4]

Fontos megjegyeznünk azt is, hogy a kutatók egy része az Újszövetségben, különösen is az Apostolok Cselekedeteiben leírt, ősegyházi közösséget egy későbbi konstrukció által megrajzolt ideáltipikus leírásnak tartja, amely mintegy apologetikus éllel íródhatott, a múltat idealizálandó célzattal.[5] Tehát már az újszövetségi korban is találkozunk azzal a problémakörrel, amivel azóta is folyamatosan szembe kell néznünk, különösen is sokféle szociális és társadalmi kérdésekkel megterhelt cigánymisszió esetében. Hiszen a cigánymisszió komplexitása - kihívásai és áldásai is - éppen abban rejlik, hogy egyrészről a legtöbb esetben szociális kérdésekkel is szembesül az adott gyülekezet és egyházi közeg, másrészről sokféle kulturális, történeti félreértést, meg nem értettséget kell kezelni.[6]

[[paginate]]

Ebből a szempontból megnyugtató azt látni, hogy a Szentírás nagyon is a realitás talaján állva szólt az akkori társadalomhoz, és szól ma hozzánk is. Azonban az Imádság Évében nem lehet kellőképpen hangsúlyozni azt sem, hogy a fentebb említett exegetikai felismerés arra is rámutat, hogy a gyülekezet Isten országa felé való orientáltságát, megalapozottságát, identitását és annak távlatait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az ugyanis az egyház missziói felelőssége, hogy a gyülekezeteiben felmutasson annak az eszkhatologikus valóságnak az előízére, amely túlmutat az emberi szociológiai kereteken, habár annak valóságában él, és létezik.[7] E missziói felelősségből fakadóan fontos kihangsúlyozni azt is, hogy a cigánymisszióban ne csak segítőként definiáljuk magunkat, hanem halljuk meg a periférián élők bizonyságtételét, és éljük meg velük együtt testvéri közösségünket, a közös imádság által is, egy akaraton.[8]

Ennek a missziói attitűdnek az alapja pedig az imádságban gyökerezik, az imádság belső szobájából indul ki, és a közösségben megélt, és imádságban elkért egység felé kell, hogy vezesse egyházunkat. Írásunk következő fejezetében az Országos Református Cigánymisszió által szervezett alkalmakat mutatjuk be, hogy hogyan valósul meg mindez a Cigánymisszió nagykonferenciáin, illetve annak mindennapjaiban.

[[paginate]]

Cigánymissziós imanapok és a cigánymisszió közösségi imaélete

A fent kifejtett teológiai alapokon állva immáron több mint egy évtizede minden évben megrendezésre kerül a Protestáns Cigánymissziós Imanap és Találkozó, mely különböző helyszíneken, minden évben más-más protestáns felekezet által szervezett, a hazai cigánymisszió teljes közösségét hívja imádságra. Az imanapon a teljes napot Isten közelségében, az ige mellett, előre meghatározott témában imádságban töltik a résztvevők. Az imádságot kiscsoportokban is gyakorolják, illetve egy-egy felekezet lelkipásztorai külön is imádkoznak azokért a testvérekért, akik ezt kérik. A Protestáns Cigánymissziós Imanap minden évben tavasszal kerül megrendezésre. Hasonló tematika mentén, ám immáron Kárpát-medencei kitekintéssel és a református cigánymissziós közösségek testvéri közösségét erősítve hirdetik meg minden évben ősszel a Kárpát-medencei Református Cigánymissziós Konferenciát, mely egy egész hétvégére kínál lelki programokat, igei alkalmakat, és témánkhoz, illetve egyházunk tematikus évéhez és írásunkhoz kapcsolódóan: imaközösséget is. Az egy akaraton történő, közösségi imádságnak áldott megtapasztalása a konferenciákon az az imádságra hívó rész, amikor a felkért lelkipásztorok és szolgálattévők imádkoznak a jelenlévőkért. A keresztyén közösségnek és az egymásért mondott imádság erejének megnyilvánulása tapasztalható meg a hosszú sorokban, ahogyan az emberek közbenjáró imádságot kérnek, és imádkoznak egymásért, s teszik ezt valódi közösségben, romák és nem-romák is, együtt, egymásért.[9]

[[paginate]]

A közbenjáró és a közösségi imádság nagyon fontos szerepet játszanak a református cigánymissziós közösségek életében, habár egyházszociológiai értelemben rendkívüli sokszínűséget mutatnak. Mindezek ellenére azonban az imakérések és imaszolgálatok hálózata kiemelten jól működik, a gyülekezetek az Országos Református Cigánymisszió központi mobilizálási képességeit és infrastrukturális lehetőségeit is bevonva szervezik az imaközösségeket akár a távol élő testvérekért is, és könyörögnek gyógyulásért, szabadításért, vagy éppen hálát adnak az Isten kegyelméért. Hasonlóképpen alakulnak ki spontán imaközösségek egy-egy téma mentén akár házaknál is, ahol valóban háttérbe szorulnak a társadalmi különbségek és a fő hangsúly az egy akaraton léten, a közösségben elmondott imádságon van. Mindez természetesen nem jelent szükségszerűen mindig és minden tekintetben véleményegyezést, azonban e ponton megfontolandóak Jézus Krisztus szavai: „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Mt 18,19). Az itt szereplő „szimfónia” görög kifejezés, amely az egyetértést takarja, arra utal, hogy a különböző kéréseknek, amelyeket imádságban kérünk szimfonikus egyetértésben szükséges lenniük.[10]

[[paginate]]

E szimfónia különböző szólamokban és különböző hangsúlyokkal ugyan de egyetlen cél felé mutat, mégpedig Isten akaratára, mely a magyarországi református cigánymisszióban különös hangsúllyal mutat rá arra, hogy valóban nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének. A buzgó könyörgések szimfóniája által születhet meg ugyanis a hívő ember szívében is a vágy az egységre, a testi-lelki sebek gyógyulására, hogy a bizonyságtévők sokféle tónusában vigasztalhassunk másokat, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal meg minket (2Kor 1,4). Az Imádság Évében megszívlelendőek Jézus Krisztus figyelmeztető szavai: „Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban” (Mt 5, 15). Az imádkozó ember ugyanis rámutat arra is, amely egy individualista világban különös erővel hat, mégpedig arra, hogy a keresztyén ember mindenekelőtt az Isten közelségét keresi, és ebből következően kíván és tud is egy akaraton lenni a másik emberrel. Amely nem jelent minden tekintetben sem vélemény, sem pedig kulturális egyezőséget, melyet a cigánymisszió szempontjából nagyon fontos kiemelni. Egy dolgot azonban biztosan jelent: azt a típusú egységet, amelyet nem emberi akarat vagy vágy hívott életre, sem pedig tart fenn, hanem a Szentháromság Isten. Ezért tehát nem emberek által kitűzött cél a cigánymisszióban sem az együtt és egymásért elmondott imádság sem, hanem a Szentháromság Isten belső vágya, amelyet közöl Egyházával is, és arra hívja, hogy a lámpást a lámpatartóra helyezve világítsuk meg bizonyságtévő imaéletünk által a templomaink, gyülekezeti házaink és imatermeink ajtajait, hogy az imádkozni vágyó ember a lehető legkönnyebben odatalálhasson.

[[paginate]]

Konklúzió

Az Imádság Évében rendkívül fontos kiemelni azt a tényt, hogy a cigánymisszióban egyházunk nem csupán szociális vagy éppen karitatív feladatokat lát el, hanem a közös imádság küldetésének követségében is jár. Mint arra rövid írásunkban rámutattunk, a gyülekezeti egység és az egységben elmondott imádság nem csupán egy vágyott, vagy egy idealizált állapotot takar, hanem lehetőséget kínál arra, hogy a közös imádság által megérezhessük az Isten országának előízét, Isten Lelkének egyesítő erejét. Mindez különösen hangsúlyos a cigánymisszió szolgálatában, amely sok-sok évnyi társadalmi megterheltséget, és ebből fakadó nehézséget is hordoz. Ezeken a nehézségeken és kihívásokon pedig csak a közösen, egymásért, elmondott őszinte könyörgéseken keresztül lehetséges felülemelkedni, és az Imádság Évében erre hívjuk egyházunk teljes közösségét, hogy egy akaraton álljunk oda Isten elé, kérve az ő megbocsátó, újjáteremtő, megújító kegyelmét egyházunk életére, szolgálatára és missziójára.

Balogh Róbert

[[paginate]]

Irodalomjegyzék

Barrett, C. K.: Acts and Christian Consensus, in Context: Essays in Honour of Peder Johan Borgen, (ed. P. W. Bockman and R. E. Kristiansen; Trondheim: Tapir, 1987), 19–33.

Binder, M.: A „cigány–magyar” együttélés változatai a magyar történetírásban, in: Szuhay, P. (szerk.): Távolodó világaink: A cigány-magyar együttélés változatai, (Budapest, Magyar Néprajzi Társaság, 2013), 15–24.

Blomberg, C. L.: Matthew, The New American Commentary, (Broadman Press, Nashville, 1992), 281.

Documentation: Global Platform for Theological Reflection 2010 Unity and Mission Today: Voices and Visions from the Margins, Bucharest, Romania, 4–10 October 2010, in International Review of Mission, (Vol. 101, Number 1 Ajmi, 2012).

Erdős, K.: A magyarországi cigányság in Néprajzi Közlemények (III/1–2., 1958, 152–173 pp).

Havas G.: A cigány közösségek történeti típusairól in: Periférián (I. Kötet, Roma szociológiai

tanulmányok. Ariadne Kulturális Alapítvány, Nyíregyháza, 1997. 90-108.)

Kállai, E.: Cigány csoportok Európában és Magyarországon. In Orsós Anna szerk.),  A Romológia Alapjai, (Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2015), 19–48.

Kemény, I.: A magyarországi romák (Press Publica, Budapest, 2000)

Kittel, G. – Friedrich, G. (szerk.): Theological Dictionary of the New Testament. Abridged in One Volume. (Ed.: Geoffrey W. Bromiley), (Grand Rapids, Eerdmans, 1985), 707.

Moltmann, J.: The Church in the Power of the Spirit: A Contribution to Messianic Ecclesiology, (S.C.M. Press Ltd., London, 1977), 65. és 80 kk.

Newbigin, L.: Evangélium a pluralista társadalomban (Harmat Kiadó, Budapest, 2006)

Rakotoharintsifa, A.: Luke and the Internal Divisions in the Early Church, in Luke’s Literary Achievement: Collected Essays, (ed. C. M. Tuckett; Sheffield Academic Press, Sheffield, 1995), 176.

Strong, J.: Exhaustive Concordance of the Bible, Greek Dictionary, (Hendrickson Publishers Inc., Peabody, 2009), 53., ὁμοθυμαδόν (G3661).

Szuhay, P.: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája, (Panoráma Kiadó, Budapest, 1999).

(WCC document, 2013)