Emlékszel még?

Emlékszel-e még a régi telekre,
mikor hótól roskadoztak a fák?
S bár kezeinkkel érintettük,
hittük mégis: fényből van a világ.

Mintha becsomagoltak volna minket is
e szikrázóan fehér lepelbe,
még a hétfő reggel is ünnep volt:
a csöndet csöndben ünnepelte.

Csak a cinkék szárnyának moccanása
súrolta e mozdulatlanságot,
s mi ráleheltünk az ablaküvegre,
hogy életre keljenek a jégvirágok.

Karácsonyi áhítattal vártuk,
hogy a Fentről lehajló kegyelem,
megtöltse újra és újra a szobánk,
s a szívünk Isten hajléka legyen.

Rég volt. Messziről jönnek e pillanatok…
S mert nem akarom elfeledni őket,
álmodom tovább felnőttfejjel is
a gyermekkori hómezőket.