Témafelvetés

Sokféle módon kapcsolódom a gyermekekhez és a nevelés témaköréhez. Egyrészt a tanítás oldaláról: mint lelkész, hittanoktató, pszichopedagógus kísérem és támogatom a gyermekek, ifjak lelki érését, lelki fejlődését közel negyed évszázada. Másrészt két évtizede folyamatosan törekszem arra is, hogy akár a felsőoktatásban, akár a felnőttképzésben, pedagógus és lelkipásztor továbbképzésben azokat a felnőtteket felkészítsem, szakmailag erősítsem, akik szintén ebben a szolgálatban vannak jelen. Mindazokat, akik a missziói parancs alapján, a tanítványi lét megélését, tanítvánnyá tételt kisgyermekkortól egészen a középiskolás kor végéig segítik. Közös alapunk ebben a következő Ige is: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Péld 22,6).

A cél egyértelmű (még ha a megfogalmazásban lehetnek is eltérések): Isten szeretetére, kegyelmére, a megváltásra való rámutatás, hívogatás a Vele való életre, egy életformára hívunk. Keresztyénnek, Krisztus követőnek lenni itt, a 21. században, a saját közegünkben, lehetőségeinkkel és kihívásaink között. Ennél kevésbé egyértelműbb, néha kimondottan nehezen megfoghatónak tűnik az Igében található „neki megfelelő mód” megtalálása. Kollégákkal beszélgetve gyakran hangzik el az a megállapítás, hogy mennyire más a mostani generáció, mennyi olyan kihívással találkoznak, amelyre talán nem is tudnak (jól) reagálni – vagy éppen mennyi lehetőség áll előttük, amelyekkel nem mindig egyszerű élni a mindennapokban.

Tanulmányomban arra hívom az olvasókat, hogy induljunk el egy közös felfedező útra, a 21. századi nevelés világában, ahol a szakirodalmi alapok mellett a gyakorlat és a tapasztalatok vezetnek bennünket!

[[paginate]]

1. Ami kihívás: Z és Alfa generáció a gyermekeink, tanítványaink között

„Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad” – olvashatjuk a Prédikátor könyvében (1,4) azt az igazságot, amit a társadalomtudósok vizsgálódásuk tárgyává tettek az utóbbi évszázadban. A generációk kutatása során felismerték azt, hogy az egymást követő nemzedékek tapasztalatai, szocializációja, világszemlélete és értekei jelentősen eltérnek egymástól. Annyira, hogy ezek olyan különbözőségeket generálnak, amelyek a társadalomra, a mindennapi együttélésére, munkavégzésre, tanulásra is hatással vannak. Ezek a különbözőségek gyakran szakadékokat is generálnak az eltérő generációk között és a „bezzeg az én időmben” gondolat gyakran keserű szájízzel hangzik el akár a családban, iskolában, különböző közösségekben.[1] Különösen igaz lehet ez napjainkban, amikor gyakran akár 4-5 generáció is együtt él, miközben világunk folyamatosan változik. Hadd hozzak erre egy konkrét példát![2]

[[paginate]]

Egy 50 éves felnőtt az X generáció tagja. Jelenleg aktív tagja a társadalomnak, életközepén lévő, aktív lelkipásztor, hittanoktató, vallástanár, pedagógus (vagy bármilyen más területen is lássa el a szolgálatát). Tételezzük fel, hogy családban él. Lehetséges, hogy fiatal felnőtt gyermekei vannak, talán egyetemisták/főiskolásak, vagy éppen a saját felnőtt életük indításával vannak elfoglalva. Lehetnek akár általános és középiskolás gyermekei is. Talán az is előfordul, hogy van már unokája – de ez kevésbé jellemző.  Gondoljunk egy olyan kollégára, aki óvodásokhoz jár ki hittan foglalkozásokat tartani, hittanórákat tart általános iskolában és vannak konfirmandusai, ifis csoportjai. (Vagy egy pedagógusra, aki hasonló korcsoporttal foglalkozik.) A középiskolás (14-18 éves) diákjai a Z generációba tartoznak. Ez a generációs elméletek szerint olyan, mintha a saját unokáival lenne együtt. Az óvodások és az általános iskolások pedig az ún. alfa generációba tartoznak, akik ilyen nézőpontból akár az 50 éves felnőtt dédunokái is lehetnének. Ami például technológiai értelemben evidencia akár már egy kisiskolásnak, az lehetséges, hogy a felnőttnek nehezebben megközelíthető, nem mindig olyan ügyes benne. Több nemzedék távolság, ami megjelenik a történelmi tapasztalatokban és háttérben, élményvilágban amit magunkkal hozunk és hatással van a vágyainkra, célkitűzésekre, viselkedésformára is. Ha arra gondolunk, hogy néha a saját szüleink, nagyszüleink, dédszüleinkkel milyen nehéz volt megértetni magunkat – vagy éppen ők mit éreztek, amikor a gyermekeiket, unokáikat, dédunokáikat nem teljesen tudták megérteni, akkor talán könnyebben be tudjuk fogadni az a szakadék, aki valóban ott tátonghat a generációk között. [3] Nem szeretnék ezzel a felismeréssel senkit sem elrémíteni és sokkolni. Hála Istennek, nemcsak szakadékok vannak, hanem hidakat is lehet építeni, ahol egymás tapasztalataiból épülhetünk, közös élmények, támogatás születhet. Például, egy diák megmutathat néhány technikai trükköt vagy segíthet a technikai problémák áthidalásában, a felnőtt segítheti őt abban, hogyan legyen tudatos a rá zúduló információ áradatban, vagy éppen hogyan védje meg magát a hamis hírek, háttérben történő befolyásolás ellen.

[[paginate]]

2. Pedagógiai és hitéleti alapok: a korreláció elve és a konstruktív pedagógia

A generációk között tehát különbség van, de ezekről érdemes tudomásul vennünk, hogy minden gyermeknek az a normális és az a természetes, amibe beleszületik. Ezek a változások az adott kor társadalmi, gazdasági és technológiai fejlődésének az eredményei, amire egy-egy nemzedék a maga módján reagál. Ugyanakkor a gyermek és a fiatal nem jobb vagy nem rosszabb, hanem más, amellyel jó tisztában lennünk akkor, amikor tanításban, nevelésben gondolkodunk. A Példabeszédek könyvében található „neki megfelelő módon” való tanítás azt is jelentheti, hogy figyelembe vesszük azt a világot, amelybe beleszületett. Szem előtt tartjuk a gondolkodásmódját, képességeit, készségeit, életkérdéseit, tipikus- és atipikus sajátosságait. A hitéleti nevelésben ez azt is jelenti, hogy Paul Tillich ún. korreláció elvét itt is alkalmazzuk. Azaz, a hit tartalmait, az Isten üzenetét az kor emberének egzisztenciális kérdéseivel, problémáival, tapasztalataival kapcsoljuk össze. Azaz a hit igazságait az aktuális kultúra és tapasztalat fényében vesszük elő, fogalmazzuk újra, miközben a lényeg folyamatosan megmarad. Pedagógiai szempontból ez nemcsak azt jelenti, hogy digitális kütyüket használunk, esetleg AI háttérrel készülünk fel az óráinkra, IKT-s módszerekkel tűzdeljük meg az alkalmainkat. Ez valóban lehetőség, de még fontosabb az, hogy az értelmes tanulást támogassuk, ahol cél az értelmes, jelentéssel bíró tudás kialakítása.

[[paginate]]

A 21. századi pedagógiában a konstruktív látásmód célkitűzése ez, amely a következő területekre terjed ki:

• Figyelembe veszi, hogy a tanulók milyen élményekkel, előzetes tudással, hozott ismeretekkel, személyes tapasztalatokkal érkezenek az alkalmakra és épít ezekre.
• Segíti, hogy az aktuális témához való személyes kapcsolódást és ezzel kompetenciát fejleszt. Ennek során a diák tudásalkotó folyamatban vesz részt, maga is aktív részeseként a tanulásnak.
• Az „eredmény” a tudás valami olyan, ami felhasználható, alkalmazható és egy minőségi változás szülötte.
• A tanár, az oktató maga is változik, mivel szakember – de nem kizárólagos tudás átadó és az egyetlen ismerője annak, amit át akar adni, hanem sokkal inkább facilitátor, útjelző „tábla”, kalauz és a tanulási folyamat koordinátora.[4]

Hitet nem adhatunk, az az Isten kegyelmi ajándéka a számunkra éppen úgy, mint a gyermekeink, fiataljaink számára. De, az alfa és z generációs diákok hitéleti nevelésében, oktatásában célként tűzhetjük ki magunk elé, hogy a keresztyén értékrend megélését segítsük számukra a 21. században. Ebben pedig fontos feladatunk az, hogy hitelesen eléjük éljük azt, amit át akarunk adni. Melléjük álljunk azokban az élethelyzeteikben és folyamatos kísérőként legyünk jelen, miközben utat mutatunk és tanítjuk azt, amit mi is kaptunk és tanultunk Krisztustól.

[[paginate]]

3. Néhány gondolat az alfa és z generációs sajátosságokról

Mire érdemes figyelnünk ebben a szolgálatban? Alapvetően minden oktatási-nevelési folyamatban érdemes a tanulói diverzitást figyelembe vennünk. Azaz, nincs egyetlen és kizárólagos fejlődési út, hanem sokféleképpen formálódhatunk és fejlődhet minden emberi lény – ha a képességeit, erőforrásait, erősségeit és lehetőségeit, illetve a korlátait, akadályait is figyelembe vesszük. Ez egy másik témához, a differenciálás témaköréhez vezethetne bennünket.[5] Ma azonban nem ezt szeretném kiemelni még, hanem néhány olyan kulcsszót, ami segíthet megérteni az alfa és z generációs diákjaink fő mozgatóit. Bár a két csoport között is van különbség, most nagyrészt egyben térek ki rájuk terjedelmi korlátok miatt. Ez a két nemzedék már a digitális bennszülöttek közé tartozik. A közösségi média, online kapcsolattartás a mindennapi élet része a számukra. Az offline világgal szemben az online néha nagyobb hangsúllyal és sokkal erőteljesebb hatással van jelen az életükben. Többféle kutatás szól arról, hogy a 8-12 évesek átlagos képernyő ideje 5 órát meghaladhatja, míg 13-18 éves kor fölött akár a napi 8 órát is.[6] Mindkét korosztály gyorsan alkalmazkodik a technológiai újításokhoz, már fiatalon aktívak a digitális világban. Az alfák születésüktől kezdve szorosan kapcsolódnak a technológiához, az életük szerves része.  A túlzott eszközhasználat, a hatalmas mennyiségű információ, amely az interneten keresztül zúdul az egyénekre, a kevés mozgás komoly hatást gyakorol a kognitív képességekre, átalakítja a figyelmi, tanulási, szociális és döntéshozatali képességeket.

[[paginate]]

Míg úgy tűnik, hogy az egyik oldalról sokkal okosabbak, több mindent értenek és megértenek a diákok, addig a másik oldalról több társas-kapcsolati problémát, érzelmi intelligencia lassabb fejlődését, magas mértékű szorongást, mentális egészség romlását is tapasztalhatjuk. Emellett a függőségek kockázata is megerősödött és megnőtt ennél a korosztálynál. A gimiseinken és általános iskolásainkon láthatjuk is ezt olyan módon, hogy az internet és a digitális eszközhasználat teljesen más agyműködést mutat, mint amilyen a korábbi generációkra jellemző volt.  Jelen van ebben a sokasodó ingerek által kiváltott folyamatos figyelemelterés, a multitasking eredményeként a gyorsnak tűnő- de nem mindig hatékony és inkább felületes munkavégzés, az azonnal visszacsatolás, a gyors reakciók és megerősítések igénye. Állandó flow érzésre vágynak. Nehezebben tudnak várakozni a diákok, gyakran elmosódik számukra a fizikai és digitális tér közötti határ. Miközben kiemelten ügyesek, gyorsan dolgoznak fel információkat, jól alkalmazzák a legújabb technológiákat is.[7]

Saját tapasztalatomat is bekapcsolva ezekhez, mindezen túl vágynak az elfogadásra, megértésre, kapcsolódásra, értékekre, hitelességre. És összegezve: talán idegennek, szokatlannak és még félelmetesnek is tűnhet a világuk, de ebben is igaz Pál apostol tanítása: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (1Tim 1,7).

Szászi Andrea