[[paginate]]

Lássuk csak: jegyzetfüzet, mobiltelefon, töltők, laptop, diktafon, mikrofon, fejhallgató, Bibliaolvasó kalauz, ruhanemű, egy nyári ing, tisztálkodási szerek. Vajon mindent bepakoltam, amire szükségem lesz? Vajon a szívem is elkészült? Ezekkel a kérdésekkel a fejemben szálltam fel a vonatra, úton Zánka felé. A Csillagpont Fesztivál programját böngészve éreztem, hogy ez a hét más lesz, mint a többi és nem tévedtem.

Körülbelül húsz perc választott el déltől, amikor megszólalt a gépi hang: „Zánka-Erzsébettábor megálló következik!” Rajtam kívül még egy tucatnyi utas szállt le, a kis pályaudvar megtelt hátizsákos, bőröndös fiatalokkal. A cél közös: néhány perces séta után máris látni az „Isten hozott!” feliratot.

^{Fotó: Todoroff Lázár}

Az első nap a beköltözés jegyében telt. Este több ezren gyűltünk össze a nagyszínpadnál, ahol Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke nyitotta meg a fesztivált: – Hajrá, Csillagpont, áldás, békesség, Istennek dicsőség! A hálaadás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy a közösség és a Krisztussal való kapcsolat a Szentlélek által fellélegzést ad. – A szeretet, a testvériség és az egymás iránti figyelmesség fellélegző erőként jelenhet meg a mindennapokban – tette hozzá.

A nyitó istentiszteletet Nagy Ilona Henrietta, a fesztivál főkoordinátora tartotta. A szorongás kérdését hozta közel a fiatalokhoz, saját tapasztalatát is megosztva. Arra hívott mindenkit, hogy vegyen egy nagy levegőt – fizikailag és lelkileg. Pál apostol efézusiakhoz írt levelének 6. fejezetéből olvasta fel a 10–12. igeverseket, amelyek a lelki harc valóságáról szólnak: „Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

Az első napot a Halott Pénz koncertje zárta. Már ekkor érezhető volt: „van valami a levegőben” a Csillagponton. Másnap reggel pozitív meglepetésként tapasztaltam, hogy sokan vettek részt a korai áhítaton. A napokat reggeli és esti istentiszteletek keretezték, közben több mint harminc programhelyszín és százféle lehetőség várta a résztvevőket.

A programkavalkádból a „Hogyvagykör?” beszélgetéssorozat egyik állomását választottam, ahol Rakonczay Gábor kétszeres Guiness-rekorder, hatszoros óceánátkelő hajós, extrém sportoló volt a vendég. Őszintén beszélt a félelem, bátorság és szorongás kapcsolatáról, a hit elvesztéséről és újrafelfedezéséről. Szerinte a félelem nem ellenség, hanem jelzés a fejlődésre, a bátorság tanulható erő, a szorongás pedig akkor jelenik meg, ha nem merünk elindulni. Felidézte 2012-es hajóbalesetét, amelyben hitét is elveszítette, de később új alapokra építve találta meg ismét. Úgy látja, a fiatalok útkeresésének legnagyobb akadálya a zaj és a túl sok irreleváns információ; a valódi kérdésekhez csend és belső tisztaság kell. Rakonczay Gábor ma már nem a túlélés határát keresi, hanem korábbi tapasztalatait tekinti szilárd alapnak a következő életszakaszhoz. Amikor elbúcsúztunk, egy gondolat sokáig bennem maradt: „Hit nélkül az ember súlytalan.”

[[paginate]]

A fesztivál gazdag programkínálatában mindenki megtalálhatta, amit keresett: imasátor, e-sport, kalandpark, református szervezetek standjai és esti koncertek. Akik pedig még este is bírták szusszal, őket a 2016-ban alakult Platon Karataev zenekar pezsdítette fel.

Szerdán Harmathy Balázs, a Református Fiatalok Szövetségének igazgatója állt a színpadon Liverpool-mezben. Dávid és Góliát történetét saját életélményként adta elő: szorongásról, cikizésről, félelmekről beszélt. – Jézus a jó pásztor. Aki nemcsak vezet, hanem az életét is adta értünk. A Liverpool szurkolói azt éneklik: „Never walk alone” (magyarul: sosem jársz egyedül); Harmathy Balázs pedig csak ennyit tett hozzá: - Ha Jézussal jársz, ez valóban igaz. Soha nem vagy egyedül!

Délután a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) a Chill Zone nevű sátrában a „Z generáció és alfák a felsőoktatásban” című előadásra ültem be. Az előadása előtt még egy rövid beszélgetésre invitáltam Tolnai Ágnest a Pedagógiai kar dékánhelyettesét, aki elmondta: az első félévek gyakran nem az oktatásról szólnak, hanem a ráhangolódásról. Minden csoport más nyelvet beszél és más közös hangot kíván. Tolnai Ágnes nem receptet keres, hanem kapcsolatot. Talán ebben rejlik pedagógiájának legfontosabb üzenete: - Nem az a kérdés, mit tanítunk, hanem hogy tudunk-e kapcsolódni azokhoz, akiket tanítunk. A digitális világban is újra kell tanítani az analóg gondolkodást. Hozzátette: – Ma már nem lehet csak tanítani – pásztorolni is kell.

Az esti istentiszteleten Fejér Zola iskolalelkész hirdette Isten Igéjét. Az alapigeként Lukács 5, 1–11 versei szolgáltak, amelynek központi üzenete: „Evezz a mélyre!” Fejér Zola igehirdetésében arra bíztatta a fiatalokat, hogy merjenek mélyre evezni az Istennel való kapcsolatukban. Az este Bagossy Brothers Company koncerttel zárult.

[[paginate]]

Csütörtökön Krisztován Márton lelkipásztor arról beszélt, hogyan lehet jelen Isten döntéseinkben. A „Lélegezz fel!” mottó így mélyebb értelmet nyert: tudatos odafordulás Krisztushoz.

A reggeli áhítat után Püski Gábor a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség beosztott ifjúsági lelkipásztorával beszélgettem a fellélegzésről: ami szerinte nem pusztán megkönnyebbülés, hanem Isten felé fordulás. Püski Gábor számára a fiatalokkal való kapcsolódás nem teológiai feladvány, hanem jelenlét kérdése. – Időt kell szánni a fiatalokra. A mai fiatalok ugyanúgy nyitottak, csak el kell nyernünk a bizalmukat – hangsúlyozta. Szóba került a szorongás is, ami napjaink túlingerelt világában számos kihívás elé állítja a fiatalokat. Szerinte segíteni kell nekik abban, hogy megtanulják kiszűrni az értékeset a zajból, és közösségben fellélegezni. Külön kiemelte a Láthatatlan Színház élményét, ahol a résztvevők Péter szemszögéből élhetik át Jézus történetét bekötött szemmel, vezetve, saját lelki utat bejárva. Az itt megtapasztalt személyes hatások mély élményt nyújtottak a szolgáló csapatnak is. Szerinte nem túlzás azt állítani, hogy vannak, akik itt új emberként indulnak haza.

Még az ebédidő előtt sikerült négy debreceni fiatallal is beszélgetnem. Csenge negyedik alkalommal vett részt a fesztiválon, második éve önkéntesként. Meggyőződése szerint: - Soha nem vagyok egyedül, mert Isten mindig ott van, ha más nincs is.

Az élmény mélységéről beszélt Borka is, aki először szolgált idén, de harmadik alkalommal vett részt a fesztiválon. Számára a hit már a mindennapok alapja, de azt mondta, hogy a Láthatatlan Színházban átélt pillanatok „melegséggel töltötték el a szívét”. Hozzátette: - különleges látni, ahogy valaki meghatódik egy történet végén és érezni, hogy ez a szolgálat valóban elér valamit az emberekben.

Levi és Béci idén első alkalommal csatlakoztak a Csillagponthoz, de mindketten olyan természetességgel beszéltek róla, mintha régóta a közösség részesei lennének. Levi kérdésemre egyértelműen úgy fogalmazott: - a Csillagpont nekem egyenlő Isten. Béci, akit természet közeli lelkület jellemez, szintén a színházi szolgálat révén csatlakozott a fesztiválhoz. Számára a „Lélegezz fel” mottó szó szerint is működik: - Sokszor csak ki kell menni a természetbe, imádkozni, és ott találom meg a feloldást – fogalmazott. A Csillagpont fesztivált egy szóval jellemezve elmondta, hogy neki a közösségépítést jelenti.

[[paginate]]

Pénteken Margitics János, a beregszászi fiatalok lelkipásztora prédikált: – Rendezetlen, fáradt, szétszórt – lehet ilyen ember is csoda? Őszintesége mélyen megérintette a közösséget. – Ahonnan mi jöttünk, ott most a feje tetején áll a világ és a háború árnyékában telnek a mindennapjaink – mondta, hozzátéve, hogy különösen nehéz helyzetben volt, amikor eldőlt, hogy a mostani áhítat témája: „Lélegezz fel!” a jövővel kapcsolatban.

A nap egyik intellektuálisan és teológiailag is talán legizgalmasabb programja volt a Colloquium Iuvenum szervezte alkalom, amelyen Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese és Hodossy-Takács Sámuel, a Colloquium Iuvenum alelnöke arra a kérdésre kereste a választ, hogy valóban háttérbe szorul-e az egyház és a vallás a mai világban. Az esperes hangsúlyozta: – Az egyház mindig is peremen élt, de ez nem a végét, hanem a hitelesség lehetőségét jelenti.

A folytatásban Nagy István Zoltán – alias Sumo – lelkipásztor stand-up estje bizonyította: a nevetés is lehet lelki gyógyír. Azok sem maradtak programok nélkül, akik nem csak a rekeszizmaikat akarták megmozgatni. A strandon röplabdabajnokság, sárkányhajózás, vízibombacsata és légtornászok várták az aktívabb mozgásformát kedvelőket. A kreativitásra vágyók pedig ezen a napon is felfedezhették a lehetőségek piacának széles kínálatát.

^{Steinbach József püspök fiatalok körében
Fotó: Todoroff Lázár}

[[paginate]]

Az esti ünnepi istentiszteleten Pálfalvi Viola igehirdetésében az Apostolok Cselekedeteire hivatkozott: „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban...” (ApCsel 2,42). – Isten cselekedett akkor, cselekszik most és cselekedni fog a jövőben. A nap végén nemcsak a hét, hanem az ifjúsági szolgálat éve is középpontba került köszöntőkkel, ünnepséggel, hálaadással és a jövőbe néző bizakodással. Az este Tibes és a brit LZ7 koncertjével zárult.

Szombat reggel csendesebb volt, mindenki érezte a búcsú közeledtét. Mikló István Boldizsár igehirdetése elején elmondta: – kicsit csapzottan, kicsit fáradtan, de a szívünk vágyik rád. Az istentisztelet további részében Petkes Piroska vezetésével az úrvacsorai liturgiába kapcsolódtak be a jelenlévők. A lelkipásztor emlékeztetett: – Ez az a hely, ahol nemcsak mi gyönyörködünk Istenben, hanem ő is bennünk. Az úrvacsorás istentisztelet alatt Isten közelsége különösen átélhető volt.

A záróvideó közben felidéződtek a hét pillanatai: indulás, érkezés, áhítatok, beszélgetések, koncertek. Az összeállításban Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke úgy fogalmazott: – Fellélegeztünk, és jó volt fellélegezni. Megerősödött bennünk a hit, a reménység és a szeretet! Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője a közösség jelentőségét hangsúlyozta: – Nem vagytok egyedül! Ez a háromezer-ötszáz fős közösség ezt bizonyítja. Az összeállításban megszólaló fiatalok is hasonló reménnyel tekintettek előre. – Bármerre mész a területen, igazából egy mosolygós arccal találkozol szembe, és ezen az arcon Krisztust láthatod, és jó ezeket a mosolyokat visszatükrözni egymásnak – állapította meg egy résztvevő.

A záróének közös eléneklése után mindenki személyes áldásban részesülhetett a szolgálattevő lelkipásztoroktól. A kora délutáni órákban pedig eljött a búcsú ideje. Ahogy a vasútállomás felé tartottam, egy dalt dúdoltam: „Lélegezz fel! (Ó-ó!) Magamra vettem mindent már /…/ Lélegezz fel!”

Gál Márk