A budapesti Szépművészeti Múzeum igazán meglepte és megörvendeztette látogatóit, amikor Magyarországon először, Istenek és démonok királysága címmel, az ókori Mezopotámia Kr.e. 1000-500 közötti leleteiből rendezett kiállítást.  Berlin, Párizs, Bécs, Koppenhága, Drezda híres múzeumaiból több mint 150 műtárgyra csodálkozva léphettünk be a korba, amely a Bibliából ismert babiloni fogság ideje is, és amely területet európai civilizációnk egyik bölcsőjeként tartunk számon. A Mezopotámia kiállítás jelentőségét az is emeli, hogy míg a múzeum értékes egyiptomi gyűjteménnyel büszkélkedhet, a párhuzamos mezopotámiai kultúrákból alig-alig rendelkezik tárgyakkal.

A kicsinyített, stilizált babiloni Istár kapun át lépünk be a kiállítási térbe. Az Istár kapu, Babilon 5 városkapuja közül az, amit Istár babiloni istenség tiszteletére emelt Nabu-kudurri-uszur király Kr.e. 605-562 alatti uralkodása alatt. Ő a Bibliából ismert Nabukodonozor. Az Istár kapu eredetije a berlini Pergamon múzeumban áll, és a XIX. század végi ásatások során apró darabokban került elő a földből. Több mint 10 évig dolgoztak fölépítésén. Szóval ilyen „nagyágyúval” indul a kiállítási tér. Eredeti látnivaló viszont az ismert, babiloni mázas-téglás lépő oroszlán és a sárkánykígyó. Térképek és magyarázó szövegek vezetnek végig a Tigris és Eufrátesz folyók közötti hordalékos sík vidék történelmén. Nagy népmozgások helyszínén járunk. A kialakult városállamok – erejükhöz mérten – kiterjesztették hatalmukat a nagyobb régióra is. Kr.e. 3000 körül jelentek meg a sumérok délen, az akkádok pedig északon, akik már nagyobb területre is terjeszkedtek. Ezt a birodalmat követte szintén északon Assur városállamból indulva az asszír birodalom, ettől délre pedig Babilon városállam terjeszkedett déli irányba. A Kr.e. XVIII. században az itt élő népeknek már törvényeik és ékírással írott irodalmuk volt. A talaj kiváló adottságai az öntözéses mezőgazdaság megszületését, a kézművesség, meg a művészetek fölvirágzását hozta. Ugyanakkor a fémeket, ásványokat, köveket nagy távolságból szállították ide, ez viszont föllendítette a kereskedelmet.

[[paginate]]

Jelentős kulturális fejlődés színtere is a terület, hiszen a sumér ékírást későbbi módosításokkal ugyan, de átvették az akkádok, asszírok és a babilóniaiak, így az írás az ott élő népek kultúrájának rögzítője lett. Ismerős nevek köszönnek vissza a feliratokon, térképeken – északon Ninive – amelynek megtalálására  és föltárására indított expedíciók a XIX. században a régióba vonzották az európaiakat. (G. F. Grotefend göttingeni tanár, majd később C. Rawlinson brit katonatiszt nevéhez fűződik például az ékírás megfejtése). Az asszírok nagy királya Assur-bán-apli (Kr.e. 668-626) vagy ahogy mi ismerjük Asszurbanipál mintegy hatvanezer, ékírással írt égetett agyagtábla könyvtára is előkerült a ninivei ásatások során. A térképeken – délen – fölfedezzük Ur városát és gondolhatunk Ábrahám elhívására, aki a termékeny félhold ívében, a nagy népmozgások idején Isten megszólítására talán innen indult el családjával a Kánaán földjére. Északabbra van Uruk városa, amelynek királya volt Gilgames, akinek ékírással rögzített története több változatban is megírva – az özönvíz történetével – az egész emberiség kincse. „Kihoztam egy hollót és szabadon engedtem. A holló ment és látta a vizek visszahúzódását. Evett, föl-alá billegett nem jött vissza hozzám.” (Részlet a Gilgames-eposzból.)

A világ megismerte a babiloni Hammurapi király bő törvénykönyvét a Kr.e. XVIII. századból, amelyből a korabeli társadalom működésére is ráláthat a ma embere. Kr.e. 536-tól a perzsák foglalták el Mezopotámiát – nagyjából ebbe a korba helyezhető el az itt kiállított tárgyak egy része. A régió további sorsa volt, hogy a Kr.e. IV. században Nagy Sándor is szemet vetett rá, ám korai halála után a térség a szeleukidák uralma alá került, majd a Római Birodalom kebelezte be. Ma Irak, Törökország, és Szíria osztozik az ókori Mezopotámia területén. Szomorú esetről is bemutattak fotókat: a bagdadi Iraki Múzeum gazdag mezopotámiai gyűjteményének egy része hogyan esett áldozatul az iszlám állam barbár pusztításának néhány éve, amikor kalapáccsal verték szét a több ezer éves szobrokat.

[[paginate]]

Az 500 év leleteit felölelő kiállítás kilenc szekcióra osztja az anyagot. Az első Babilon. A híres Istár kapu  és a felvonulási út makettjei mellett megtudjuk, hogy Babilon városát dupla városfal és mély vizesárok is védte. Az ásatásokról fotókat, maketteket láthatunk, térképek és magyarázó szövegek segítik az eligazodást. A térség királyai köszönnek vissza a következő szekcióban, akik mindenben isteneiknek rendelték alá magukat. A király mindenek fölötti feladata az istenek szolgálata és országa területének növelése volt. Az állandó harc a területek elfoglalásáért királyi és egyben szent feladat volt. Innen nézve érthetőbbek az uralkodók területszerző akciói.  Következnek az apró pecséthengerek, nagy-nagy számban. Jelentős eleme az egész kiállításnak a pecséthenger anyag. Ezek Kr.e. 3000 évvel már gyakorlatban voltak délen. Afféle névjegyként, lezáró pecsétként, aláírásként funkcionáltak – több céllal, bő információt nyújtva a ma emberének. Az értékes, néhány centiméteres kis henger alakú ásványokra pozitívban véstek, majd ezt a vésetet nyomták a lágy, nedves agyagra. Amulettként is viselték ezeket nyakba akasztva, vagy a karjukon. Elbűvölő a filigrán munkák sokasága. Az apró pecséthengerek mellett, azok anyagát, az ásványokat is kiállították, föllelt állapotukban. Távoli vidékről szállították ezeket a vésőmesterek, írnokok, ötvösök műhelyeibe. Drágaságuk miatt, csak a gazdagok, a szabad polgárok engedhették meg maguknak használatukat. Újabb rész mutatja be a mezopotámiai vallási képzeteknek a világ teremtéséről vallott felfogását. Megjelenik a mítoszok képi világa, az istenvilág változatossága, sokszínűsége. Ezt követi az egyéni, családi élettér túlvilági lényekkel való benépesítése, istenek és démonok, jók és rosszak, védő amulettek, bajelhárító szobrocskák világa. Külön szekció az alacsonyabb státuszú hibridek, lények világa, az istenségek segítői. Ezek lehettek jók és rosszak egyaránt. Bepillantást nyerhetünk az asszír paloták – a hatalom központjainak – világába is, amelyek kívülről egyszerűek, ám belül igényes építészeti dekorációkkal, domborművekkel gazdagon díszítettek.  Megjelenik Marduk, Babilon főistene, a babiloni teremtés eposz, amely Marduk és Babilon nagyságát hirdeti. Külön szekciót alakítottak ki Bábel tornyáról. Itt a múzeum saját képzőművészeti gyűjteményéből láthatunk ábrázolásokat, a XVI. századi németalföldi mestertől kezdve Albrecht Dürer fametszetén át XX. századi magyarokig. Ország Lili, Kondor Béla, Galambos Tamás festményein – a híres zikkurat (jelentése kimagasló, kiemelkedő) már nem Marduk szentélyeként jelenik meg, hanem a Biblia nyomán, az emberi fölfelé törekvés és az Isten helyére nyomuló igyekezet szimbólumaként.

[[paginate]]

Azoknak, akik a modern kiállításokról ma már elmaradhatatlan interaktivitást hiányolják, mégis jutott valami különlegesség – a kiállítás utolsó részében filmrészletek láthatók, a furcsa fejű, képregényekben megjelenő figurában, a Simpson családban pedig a mezopotámiai Pazuzu démoni alakja ismerhető föl.

A kiállításról a hazai sajtó bőven beszámolt, nem titkolva, hogy az, a „feketeöves ókorrajongóknak” lehet leginkább érdekes, meg a vallástörténet iránt érdeklődőknek. Tegyük hozzá: meg a bibliaolvasó embereknek. Mert itt érezhetünk rá arra, hogy a politeista társadalomban, ahol az élet minden szeletét több ezer istenség, démonok, héroszok, hibrid lények sokasága irányítja és befolyásolja nagy erővel és kikerülhetetlenül, mit is jelenthetett az ide telepített júdaiak számára az egyisten hit valósága. A szentírók a babiloni tapasztalatok ellenében voltak képesek megfogalmazni az ószövetségi őstörténeteket, a teremtés-, az özönvíz-, a Bábel tornya történetét is. Így mai emberként is megsejthető az ókori új-asszír és új-babiloni társadalmak politeista nyomása alatt az egyisten hit ereje, mindenek fölötti valósága.

A kiállítást rendezte az MTA-ELTE Lendület Asszír- és Babiloni Istenvilág Kutatócsoport, a Francia Nemzeti Könyvtár támogatásával. A kiállítás kurátora dr. Niederreiter Zoltán a kutatócsoport vezetője és dr. Roboz Erika múzeumi munkatárs. Kiváló kiállítási katalógus is készült magyar és angol nyelven, a szerényebb pénztárcájú látogatóknak pedig egy kiállításvezető. Ebben még a krimikedvelőkre is gondoltak.  Agatha Christie, régész férjét itt ismerte meg, és itteni élményei inspirálták a Gyilkosság Mezopotámiában című kötetét, de ettől többet is jelentett folyamközi tartózkodása. Az Ur városában zajló ásatáson rabolta el szívét Sir Max Mallowan angol régész. Ettől kezdve Christie csatlakozott a munkához, katalogizálta a leleteket és sok hasznos fényképet készített. Az izgalmas krimit követően pedig 1946-ban kiadta az Így éltünk Mezopotámiában című kötetet, amelyből ma is bepillantást nyerhetünk az akkori  leletmentésről.

A 2024. október 5. és 2025. február 2. között látható kiállítást közel 90.000 látogató tekintette meg.

Gimesi Zsuzsa