Vári Fábián László ahhoz a kárpátaljai írónemzedékhez tartozik, amelyik szakítani akart a merev dogmatizmussal, és gyökereit keresve eljutott a nemzeti identitástudat felismeréséhez, később vállalásához. Ezt a gondolkodást és szemléletet azonban az akkori ideológia és kultúrpolitika nem tűrte el. 1951-ben született Tiszaújlakon munkáscsaládban. Iskoláit szülőhelyén és Nagyszőlősön végezte. A középiskola elvégzése után 1968-ban felvették az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karára, magyar szakra. Itt kapcsolódott be az 1967 őszén alakult, Kovács Vilmos szellemi irányításával működő Forrás Stúdió munkájába. Több társával: S. Benedek Andrással, Balla Gyulával, Fodor Gézával, Zseliczki Józseffel és másokkal együtt tevékenyen részt vett egy új és modern irodalmi, művészi és társadalmi szemlélet kialakításában.

Fő fórumuk a Kárpátontúli Ifjúság című lap volt, amely néhány éven át szívesen közölte verseiket és más publicisztikai írásaikat. A ’70-es évek elejétől azonban Vári Fábián Lászlóra és társaira „belső száműzetés” várt. Írásit éveken át nem közölték sem a helyi lapokban, sem az antológiákban. Közben „jutalmul” 1972-ben behívták sorkatonai szolgálatra, így egyetemi tanulmányai kényszerből félbeszakadtak. Leszerelése után (1974) egy ideig a beregszászi vasgyárban dolgozott, miközben tanulmányait levelező tagozaton folytatta. 1976-tól Váriban kapott tanári állást, ahol 2001-ig tanított magyar nyelvet és irodalomat. Az egyetemet 1978-ban fejezte be. Jelenleg a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. Kényszerű hallgatása alatt is alkotott.

[[paginate]]

Sok szép, később megjelent versét a ’70-es évek közepén, végén írta. Az 1980-as évektől kezdett újra rendszeresen publikálni a helyi lapokban, antológiákban és több magyarországi folyóiratban is, köztük elsőként a Confessioban (1986/3. sz.). Legtöbb verse (16) az M. Takács Lajos szerkesztette Vergődő szél (1990) című kárpátaljai antológiában jelent meg. Közben a tudományos munkában is elmélyült. Folklorisztikai, néprajzi tanulmányokat folytatott, népköltészeti alkotásokat gyűjtött, ismerkedett a magyar költészet ősi és tiszta forrásaival, a XVI. századi prédikátorköltészet és a kuruc-mozgalom hagyományaival.

Első verseskötete 1991-ben Szép históriák címmel jelent meg. Folkloristaként a kárpátaljai magyar népballadák és népdalok szakmailag elismert gyűjtője és tudományos rendszerezője lett. Gyűjtésének teljes anyaga Vannak ringó bölcsők címmel 1992-ben jelent meg az Intermix Kiadó gondozásában. A népköltészetben való elmélyülés hasznosan segítette költői világának fejlődését, ez a világ lett lírájának meghatározó forrásvidéke. Ugyancsak 1992-ben jelent meg második verseskötete, a Kivont kardok közt, majd 2001-ben versei és műfordításai a Világtalan csillag című kötetben. 2002-ben látott napvilágot válogatott verseinek gyűjteménye, a Harminchárom év, majd 2004-ben a Fecskehajtó idő című kötete. A 2002–2010 között írott versei, valamint a Penckófer Jánossal készített életút-interjú a Jég és korbács című kötetben láttak napvilágot, önéletrajzi regénye, a Tábori posta pedig 2011-ben jelent meg, majd 2018-ban Vásártér címmel korai gyermekkorának történetei is napvilágot láttak. 2020-ban Koponyámban gyertya címmel jelent meg válogatott verseinek gyűjteménye. Klasszicizáló törekvéseivel és eljárásaival Vári Fábián László a magyar líra legszebb, legértékesebb hagyományait folytatva, egyéni karakterű, sajátos hangulatú és hangszerelésű modern költészetet hozott létre. Az utóbbi időben meglehetősen termékeny, alkotásai az egyetemes magyar költészet javához, maradandó értékei közé tartoznak. Kossuth- és József Attila-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az Együtt című kárpátaljai irodalmi-kulturális folyóirat főszerkesztője.
        Három felnőtt gyerek apja, tíz szép unoka nagyapja. Mezőváriban és Nyíregyházán él.