Az ősz legrangosabb összművészeti rendezvénye idén is a budapesti Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál volt. Ezen, október 9-e és 22-e között, hagyományosan számos műfaj mutatkozott be: színház, tánc, világzene, irodalom, gyermek- és ifjúsági programok, jazz, képzőművészet, design, zenekari koncertek. A rendezvény kiemelkedő vállalása minden évben a névadó Liszt Ferenc egy-egy művének előadása.
Idén, Liszt első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját adta elő a MÜPA Bartók Béla hangversenytermében a Nemzeti Filharmonikusok, Vashegyi György vezényletével. Rangos szereplőgárdát hívtak meg a szervezők, a Nemzeti Énekkar, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola gyermekkórusa mellett, Szent Erzsébet szerepében a jeles svájci drámai szoprán, Gabriella Scherer állt pódiumra. Zsófia őrgrófné szerepét a mezzoszoprán Láng Dorottya, Hermann őrgrófét és a császárét a bariton Bogdan Talos, Lajos őrgrófét Johannes Kammler bariton énekelte. További szerepekben az Erzsébetet kísérő magyar mágnás Nagy Zoltán baritont, a gyermek Lajos szerepében Csapó Zsombort, a gyermek Erzsébet szerepében Bíber Adélt látta, hallhatta a közönség. Ez a koncert október 9-én, a fesztivál nyitóhangversenyeként egyúttal az Európai Unió Tanácsa magyar elnökségének kísérőprogramja is volt.
Liszt Ferencet hosszabb római tartózkodása inspirálta egyházi művek komponálására, sőt az egyházi zene reformjára. Az XIII. századi Árpád-házi királylány története régóta foglalkoztatta, több hasonlóságot is érzett saját élete és a helyszínek között, ahol az ifjú Erzsébet sajnálatosan rövid életét leélte. Édesanyjának így ír: „Szent Erzsébethez különös, gyengéd kapcsolat fűz. Magyarországon születtem, akárcsak ő, a sorsomat és pályafutásomat meghatározó 12 évet pedig Thüringiában töltöttem, egészen közel Wartburg várához, ahol élt, és Marburghoz, ahol meghalt. Figyelemmel kísértem Wartburg várának restaurációs munkáit, Schwind freskóit, megörökítve Szent Erzsébet legendájának legjelentősebb eseményeit, amelyet munkámban felelevenítek”. (Forrás: Zenei Lexikon II. kötet, Zeneműkiadó Vállalat 1956. Budapest). És valóban, az oratórium szövegkönyvét Moritz Ludwig von Schwind festőművész hat freskója ihlette, amelyeket Wartburg helyreállítása után festett egy, Erzsébetről elnevezett épületrész falára. A szövegkönyv Otto Roquette német költő munkája. A közel háromórás zeneművet Liszt a hat freskó alapján osztotta föl hat részre.
1. rész: A gyermek Erzsébet (II. András magyar király és Meráni Gertrúd gyermeke) megérkezik Wartburg várába, Hermann őrgróf udvarába, 4 évesen, jelentős magyar kísérettel és gazdag kelengyével.
2. rész: A gyermekkori játszótársak, Lajos és Erzsébet már házasok. A fiatalasszony kenyeret visz az éhezőknek, miközben az erdőben találkozik vadászatról hazatérő férjével. Lajos rákérdez arra, hogy mit visz a kötényében. Erzsébet azt mondja, hogy rózsákat. És valóban, a kenyerek rózsákká válnak, amikor föllebbenti kötényét. Lajos családja nem örült Erzsébet nagylelkűségének, hogy mindent a szegényeknek és a betegeknek szán. Lajos viszont, akivel Erzsébet nagy szeretetben élt, sosem haragudott rá ezért, de a rózsacsoda láttán megrendülve kér bocsánatot Erzsébettől.
3. rész: Katonák éneke szól, Lajos keresztesháborúba indul. Elbúcsúzik szeretett hitvesétől. Nem tudják még, hogy ekkor látják egymást utoljára, mert az úton Lajos betegségben meghal.
4. rész: Zsófia, Lajos anyja, nem nézi jó szemmel Erzsébet szegények iránti diakóniáját. A bajokat tetézi, hogy Lajos halálhírével éjszaka érkezik meg a küldönc. Ekkor az anyós nem habozik, hanem máris elkergeti Erzsébetet a várból. Odakinn hatalmas vihar tombol. Zsófiára lesújt Isten büntetése, mert a viharban tűz keletkezik és az egész palotában fölcsapnak a lángok.
5. rész: Erzsébet halálát mutatja ez a jelenet a szegények között. Lelkét viszont az angyalok az égben, csodás énekkel fogadják.
6. rész: Erzsébet temetése Marburgban, ahol székesegyház épül sírja fölé. Az ünnepélyes szertartáson II. Frigyes német-római császár is részt vesz, aki szívesen feleségül vette volna Erzsébetet, férje Lajos halála után. Erzsébet azonban egész életét a szegények és betegek támogatásának szentelte. Halála után 5 évvel szentté avatták a 24 évet élt magyar királylányt.
Liszt ezt az egyházi művét 1862-ben fejezte be, de utána még sok apró módosítást végzett rajta. A zenei anyag komponálásánál még magyar zenei elemeket is fölhasznált, de az a gregorián dallam, amely végigvonul a teljes művön, mindig az Árpád-házi királylány személyét idézi föl. A mű ősbemutatóját végül Pesten, az újjáépített Redoute-ban, azaz a Pesti Vigadóban tartották 1865. augusztus 15-én.
Hogy milyen fergeteges ünneplésben részesítették Liszt Ferencet, aki maga vezényelte művét az ősbemutatón, arról ízelítőt kaphatunk Ábrányi Kornél tollából, aki az énekes szerepek szövegének magyarra fordítója is volt. A Zenészeti Lapok 1865. augusztus 17-i számában így ír: „a fentebbi nap Magyarország műtörténetében a legfényesebb, legdicsőbb s a legmesszebbre kiható lapot fogja képezni. A magyar főváros aligha látott még hasonló lelkesülési pillanatot, mint aminő az volt, amidőn Liszt Ferenc, az ünnepelt honfi és művész, mint egy megtestesült és mindent magával ragadó dicsfény a rendkívülit kifejező magas alakjával, őszbevegyült, hosszú hajfürtjeivel, fekete díszes papi öltönyben megjelent a nagy terem minden helyiségét zsúfolásig elfoglaló díszes közönsége előtt”. 1865-ben ünneplik Pesten a Liszt Ferenc alapította Pest-Budai Zenede 25 éves fennállását. Ez az évforduló szolgáltatott alkalmat arra, hogy bemutassák a Szent Erzsébet legendáját és meghívják a szerzőt a mű vezénylésére. Ezt a rendkívüli – mondhatjuk történelmi – alkalmat Székely Bertalan grafikán is megörökítette. A papi ruha némi magyarázatra szorul: ebben az évben ugyanis Liszt a Vatikán kápolnájában fogadalmat tesz, és elnyeri a három alsóbb egyházi rendet. Ezután már mint „Liszt abbé”, papi ruhában jelenhet meg a világ előtt.
Liszt pályafutása zongorista csodagyerekként indult és fényes karrierjét is mint zongoraművész teljesítette ki. Sokáig tanított és rengeteget utazott előadói körutakra. Később azonban a komponálást és a karmesteri munkát a koncertezés elé tudta helyezni. Érett korban alkotta meg első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját, és ezekben az alkotó években fordult nagyon tudatosan is Istenhez. Így lépett be az egyházi rendbe is, és alkotta meg további, egyházi műveit, amelyek között az első – szakmai körökben – egyik legszebbnek tartott alkotása a magyar királylány történetének földolgozása oratórium – égi muzsika – formájában.
Gimesi Zsuzsa
