Mi Atyánk....
                              ^{(Mt 6,5-13)}

Úgy éltünk Körötted, mint megfáradt vándorok,
s mint vízen a fény, ha térdre hull,
 úgy hullámzott végig szívünkön a csend -
a legmélyebb, az áldott - szavadra válaszul.

Soha senki nem beszélt még így.
S mi gyermekké lettünk, hogy titkaid fonalát
felfűzzük hitünk védtelen ágára,
mint levelük ölelik a vénséges olajfák.

Majd ránk borult az alkony. Felvérzett az Ég.
Te ott álltál a hegyen, mint örök jelenés.
Fölénk magasodtál - kitágult a tér,
s csak tágult időtlen, mint végtelen szívverés.

Mi tudtuk, hogy igaz e múlhatatlan perc,
és hittük, hogy valóság vár majd odaát,
mert Isten hajolt le Benned a szívünkig,
hogy elmondhasd érettünk a legszentebb imát.