B. Mihály Csilla verse

Húsvét után

Uram, tudom, hogy jót akartál,
s látod, mivé lett már a föld?
Mert megrekedt a nagy szavaknál,
hitünk ezer darabra tört.

Elnézem néha, mennyi szépség,
s lamentál minden embered.
Beszélj fejükkel úgy, hogy értsék,
szíved, ha bennük nem leled.

Maradj a keskeny út alattunk,
világ a távozók előtt;
s nekünk, kik értük itt maradtunk,
csodát teremni adj erőt.
 

Hasonló anyagaink

Rozi, a jácint

Konfirmáltunk. Bifláztuk szorgalmasan a Heidelbergi Kátét, de csak egyik szemünkkel néztük a betűket, a másik szemünkkel a leánykák arcát lestük. Szerelmesek voltunk, mint a vadgalambok. Legalábbis...