Geréb Zsolt neve aligha cseng ismeretlenül az anyaország reformátussága előtt, hiszen oly sokszor volt velünk, s könyveit is olvashattuk – mindezek arról tanúskodtak, hogy a kolozsvári akadémia személyében legnemesebb tradícióit folytatta. Gondolom, nem vagyok egyedül, hanem hozzám hasonlóan sokan bámulják, hogy azokban az években, amikor ő aktív tanár volt, mennyire elszigetelt volt Erdély, s ezen belül természetesen a kolozsvári protestáns teológiai munka is – hogyan lehet, hogy valaki hosszú évtizedekig mégis lépést tudjon tartani az európai tudományossággal? Nos, a választ erre csak a szerző maga tudná megadni; igaz, valószínűleg ő maga is azt mondaná erre: nagyon nehezen! A jelen kötet előszava mindazáltal jelzi, hogy azok a tanulmányok, amelyeket itt közöl, jórészt az 1990-es fordulat utáni munka eredményei. Bárhogy legyen is: ez a kötet – bár címe német nyelvű – több nyelven tartalmaz tanulmányokat az Újszövetséghez; a németen kívül angolul és franciául is. Meglehet, hogy nem ezek a tanulmányok teszik ki Geréb Zsolt munkásságának derekas részét (itt inkább a Magyarországon is használt kommentárjaira utalnánk: a thesszalonikiakhoz, majd a kolosséiakhoz és Filemonhoz írt levél magyarázatára, vagy az efezusiakhoz írt levél kommentárjára), de kétségkívül ez a kétszáz lap a krém, hiszen ezek szolgálnak előfeltételül ahhoz, hogy valaki magyarul is érdemben tudjon hozzászólni az újszövetségi exegetikához.

A kötet példás rendben három részre osztva tartalmazza a tanulmányokat. Az első nagyobb blokk a hermeneutika, amelyen belül négy tanulmányt olvashatunk. Az első a Tízparancsolat és az újszövetségi szeretet parancsolatának kapcsolatáról (Die Zehn Worte und das Liebesgebot des Neuen Testaments), a második az evangéliumok történeti értékéről szól (L’historicité des Évangiles), a harmadik Barth Károly hermeneutikájának erdélyi olvasata (Die Grundsätze der Hermeneutik von Karl Barth und die Erneuerung der Siebenbürgischen Schriftauflegung), a negyedik pedig angol nyelven mutatja be a kolozsvári írásmagyarázatot (The Reflection of the Reformed Confessional Character in the Method Applied in Twentieth-Century Transylvanian Hungarian Exegetical Works). Emeljük ki, hogy főként ez utóbbi jelenthet érdekességet a magyarországi olvasók számára, mert itt a szerző mintegy saját tradíciójával vet számot, amikor angol nyelven mutatja be azokat a szerzőket, akikkel hasonló úton járt évtizedekig.

A második nagy blokk a páli levelekkel foglalkozik; érezhető, hogy a szerző kutatásában itt találhatjuk a súlypontot! Az első két tanulmány a thesszaloniki gyülekezethez írt első levelet tárgyalja (Das Bild der Kirche im ersten Thessalonicherbrief; Auf der Spur der Jesusworte im Ersten Thessalonicherbrief) – nyilvánvalóan Pál gyülekezetszervező és missziói munkás­ságának korai fázisát feltételezhetjük itt. Gondolatébresztő tanulmányokról van szó, az olvasó nem tudja elutasítani magától azt a gondolatot, hogy milyen jó lenne a szerzővel elbeszélgetni arról, hogy hogyan képzeljük el a kapcsolatot Pál korai munkássága, ill. az ekkor alakuló (és evangéliumokban dokumentált) Jézus-hagyományok között! Pál felfogása a keresztyén szabadságról (Quelques idées de St Paul sur la liberté chrétienne) az olvasót kiegyensúlyozott állásponttal ajándékozza meg egy régóta vitatott teológiai kérdésről. Ezúttal is mintha meghívást kapnánk: érdekes lenne elbeszélgetni arról, hogy vajon ennek a teológiai mondanivalónak (ami a reformáció korában is éles vitákat váltott ki) milyen szerepe lehetett Pál missziójában, ill. milyen reakciót várhatott el kora görög nyelvű hallgatóitól. Ezt követően a Kolossé-levél Krisztus-himnuszáról olvasunk (Schöpfung und Erlösung im Christus-Hymnus des Kolosserbriefes, Kol 1,15-20). Hálásan olvasunk arról, hogy szerző nem csak a legjobb nemzetközi kommentárokat használta fel munkájához, hanem magyar szakirodalmat is idéz, így Herczeg Pál, Cserháti Sándor vagy Szathmáry Sándor munkáit. Érdekes tanulmányt olvashatunk Pál önértelmezéséről ezután (Paulus als Diener der Kirche): a szerző szerint érezhető különbség van az apostol felfogásában, hiszen korábban krisztológiailag értelmezte saját apostoli munkásságát, később pedig inkább ekkléziológiailag, hiszen nem csak az egyes gyülekezetek, hanem az univerzális egyház iránt is felelősnek érezte magát. A szerző hozzászól az újszövetségi exegetikai irodalomban már jól ismert „Haustafel”-irodalomhoz is (Familie und Verwandtschaft). Érdekes kérdés, hogy ez a régi műfaj hogyan hathat ma is; a szerző úgy látja, hogy a Kolosséi levél nem csak egy görög tradícióban nyugszik, hanem eszkhatológikus kitekintéssel is bír – ez a mozzanat pedig, hogy családi kapcsolatainkban is Krisztus második eljövetele a meghatározó. E blokkon belül utolsó az a tanulmány, amelyik az Ef 5,5b sajátos szókapcsolatát tárgyalja: a nyerészkedést és a bálványimádást (Kein Habsüchtiger – das ist Götzendiener – hat ein Erbteil im Reich Christi und Gottes). A tanulmány egyrészt alapos vizsgálata a pleonexia fogalmának (annak későbbi értelmezéseivel is), ugyanakkor pedig alapul szolgálhat egy olyan teológiai teóriának is, amelyik a keresztyénség és a gazdaság kapcsolatát tárgyalja.

A harmadik blokk címe nemes egyszerűséggel: Miscellanea. Voltaképpen azonban nem vegyes témáról van itt szó, hanem itt Geréb professzor az alkalmi előadásait gyűjtötte össze. Az elsőért külön hálás a jelen sorok írója, hiszen a budapesti és a kolozsvári akadémiák kapcsolatáról szól angolul (Spiritual Relationship of Two Academies, Budapest and Cluj-Klausenburg). Jóleső érzés azt olvasni, hogy a számunkra oly fontos kapcsolat kolozsvári szemmel is értékes, és azért is hálásak lehetünk, ha régen hallott és olvasott neveket, eseményeket idéz fel a szerző! A második tanulmány az újszövetségi exegetika és a rendszeres teológia kapcsolatáról szól (Aktuelle Verbindung der Exegese und der Systematischen Theologie), de még inkább arról, hogy a kolozsvári írásmagyarázat mennyire nem pusztán történeti tudománynak tartja magát, hanem teológiai felelősségével is tökéletesen tisztában van! Jegyezzük meg, hogy nem mindenütt vallanának így a két diszciplina viszonyáról, de nincs kétségünk Geréb Zsolt igaza felől. A kolozsvári protestáns teológiai intézet német nyelvű bemutatását talán kevesebb érdeklődéssel olvassa magyarországi olvasó (Die theologischen Verhältnisse in Cluj, Klausenburg) – jó reménységgel feltételezhetjük, hogy ez nem tartalmaz semmi újat az anyaországban sem! Tévedés; tartalmaz, hiszen a bemutatás kitér arra is, hogy az Intézet milyen szerepet visz a romániai bibliai tudományok körében. Erről pedig tényleg keveset, vészesen keveset tudunk. A kötet záró tanulmánya pedig Tőkés Istvánt köszönti német nyelven (Freundschaftliche Begrüßung am 90. Geburtstag von István Tőkés). A méltó és méltató szavak azt sugallják, hogy kollegiális kapcsolat, egymás megbecsülése erősíti a kolozsvári teológusok munkáját – a „turáni átok” reméljük, 2006 óta is elkerüli Kolozsvárt, hiszen ez kisebbségi helyzetben tragikus lenne! Tőkés István munkásságát pedig, ezúttal németül összegezve, ismét örömmel olvastuk át.

Végül egy érdekes döntés eredményeként egy könyvismertetést is tartalmaz a könyv: Geréb Zsolt itt Hans Kleinnel folytat párbeszédet, a 2006-ban németül megjelent Lukács-kommentár kapcsán. Erről csak így írhatunk: igen, így kell tudományos értékelést adni egy műről, amely a kurrens szakirodalom legfőbb problémáit összegzi. Gondoljuk, Hans Klein is örült ennek – hiszen végső soron erdélyi belső párbeszédről van szó!

Két érzés hathat át minket e kötet olvasásakor. Az első mindenképpen a hasznosság, hiszen már témaválasztásaiban, majd pedig az egyes témák tárgyalásában hasznos segítséget jelentenek a tanulmányok. A másik azonban mindenképpen a tiszteletadás – igen, ha nem csak a kötetet olvassuk, hanem a szerzőt is magunk elé képzeljük (mindazzal, amit az elmúlt évtizedek erdélyi helyzete jelentett számára), akkor a köszöneten túl tisztelettel is adózhatunk a szerzőnek.

Karasszon István