Összeírás - zarándoklat - menekülés

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat.” (Mt 2,1-15)

Nem egyedülálló eset a történelemben, hogy emberek hatalmas tömegei indulnak útnak valamilyen zsarnoki akarat következtében. Amit napjainkban látunk, ékes bizonyítéka annak, hogy a mi korunk sem különbözik a régi időktől. Adóösszeírás, hatalomfitogtatás, mások kifosztása, elkergetése csupán az aktualitás szerint változó módszerek. Az egyszerű ember akkor sem, és ma sem tehet mást, mint meghajol a hatalmasok akarata előtt, elmenekül, vagy velük szembefordulva elpusztul.

Az evangéliumok arról tesznek bizonyságot, hogy Jézus Krisztus születésének idején egy ilyen „békés keretek közé szorított népvándorlás” zajlott a Római Birodalomban. Augustus császár uralkodása során három cenzust tartott, Kr. e. 28-ban, Kr. e. 8-ban, és Kr. u. 14-ben. Ezek csak a római polgárokra vonatkoztak, de a provinciák hivatalos ügymenetét is átrendezték, ahol követték a fentről jövő utasításokat. A császári parancs hatására Cirénius (Sulpicius Quirinius) szíriai helytartó is elrendelte az összeírást, így kellett a szülés előtt álló Máriának Józseffel Betlehembe menni. Az írásmagyarázók szerint Kr. e. 7-ben megmozdult a provincia népe, hogy teljesítsék a kapott parancsot, különben Róma ellenségének tekintették volna őket. Ilyen körülmények között születik meg a mi Urunk a júdeai Betlehemben a próféták jövendölése szerint.

[[paginate]]

A hagyomány úgy tartja, hogy Jézus Krisztus születésének éve a keresztyén időszámítás kezdete. A szándék eredetileg ez is volt, mikor Dionysius Exigus apát azt a feladatot kapta 533-ban, hogy a római időszámítás alapján állítson össze keresztyén naptárat. A számításba azonban hiba csúszott, amelyet azóta is görgetünk magunkkal, hiszen sokan igazolták, hogy Jézus születése nem az apát által kiszámított időben történt, hanem a római naptárakkal összevetve mintegy 6-7 esztendővel korábban, mivel az események menete és a szereplők akkori állapota erre mutat. Legjobb példa erre, hogy Nagy Heródes, aki elől a szent család Egyiptomba menekült, az általunk használt naptár szerint Krisztus születése előtt 4 évvel meghalt.

Kétségtelenül nagy felfordulást okozhatott szerte a Birodalomban az összeírás, mivel az adófizetés növelése volt az oka. Több provinciában is lázadások törtek ki ennek hatására, de Heródes vasmarokkal tartotta népét, akik nem is mertek szembeszállni a kegyetlen zsarnokkal, aki saját családtagjait sem kímélte, ha a hatalomról volt szó. Még a rómaiak is úgy vélekedtek róla, hogy jobb Heródes disznójának lenni, mint a fiának. Az emberek félnek a kegyetlen királytól. József és a szülés előtt álló Mária a várható nehézségek ellenére is útnak indulnak Názáretből Betlehembe. Emberek százezreitől követel megjelenést a császári parancs a provinciában. Akkora a felfordulás, hogy még azok sem veszik észre az égi jeleket, akiknek ez lett volna a dolguk. Pedig a próféták által jövendölt Messiás születésének ideje elérkezett. Amíg a Birodalom ura hatalmát fitogtatva játszik az emberekkel, vagy Heródes úgy gondolja, hogy csakis ő lehet a megígért Messiás, addig a Királyok Királya csöndben közelít. Ragyogó jelét az égen csupán három „mágus” veszi észre a messzi keleten, és elindulnak, hogy leboruljanak a születendő gyermek előtt. Felvállalják a hosszú, nehéz, veszedelmes, és rendkívül költséges utat. Ők nem Augustus hatalma alá tartoznak. Megtehetnék, hogy otthon maradnak, de egy nála sokkal nagyobb akaratnak engedelmeskednek.

A születéstörténeten két ellentétes szál fut párhuzamosan egymás mellett. Az egyik szál az emberi akarat megvalósítása és a parancsok kikényszerítése, melynek nem lehet ellent mondani. A másik vonulat Isten üdvtervének valóra válása. A lelkekbe írt isteni parancs, amelyet szent örömmel tesznek mindazok, akik a karácsonyi történet részesei. Az első ilyen fontos megállapítás, hogy Isten parancsol a természet erőinek. A csillagok csodálatos együttállása, és határozott irányba való mutatása vezeti a bölcseket, amely csillagászatilag is igazolható. A második fontos részlet, hogy az Úr útmutatása szívükbe írt parancs a pogány varázslóknak, akik az égi jel nyomán útnak indulnak, mert egyszerűen nem maradhatnak otthon, amikor a világtörténelem egyik legcsodálatosabb eseményének küszöbén áll a világ. A harmadik, emberileg szintén megmagyarázhatatlan részlet az alázat, amivel Mária és József viselkedik az Úr angyalának parancsa iránt. Ők látszólag azért mennek, mert a császár parancsba adta. De az Urat nem lehet utasítani. Ő tervez el mindent, az emberi részletek csupán kiegészítései az ő akaratának. Nem a világi uracskák, hanem a mindenség Teremtője szövi csodálatos mintába a szálakat. A negyedik figyelemre méltó részlet a történetben, hogy a saját hatalmát féltő ember megpróbál beavatkozni Isten üdvtervébe, hogy megakadályozza azt. Heródes előbb ravaszsággal, majd kegyetlen vérfürdővel próbálja érvényesíteni az akaratát. Csak azzal nem számol, hogy emberi szándék nem hiúsíthatja meg az Úr tervét.

A szent családnak menekülnie kell, hogy megóvják a gyermeket. Ez már a harmadik migráció egyetlen történeten belül. Nem egyszerű József számára, hogy végrehajtsa az angyal utasítását, mert Betlehemtől az egyiptomi határ még mintegy 146 km távolságra volt. Ezt a távot kellett a korabeli utakon, egy legyengült asszony és egy újszülött gyámolítása mellett megtennie. Jézus csak akkor kerülhetett emberileg biztonságos helyre, ha kiléptek Heródes fennhatóságának köréből. A hagyományok szerint 3,5-5 év közötti időt töltenek Egyiptomban, ami kivitelezhetetlen egy menekült család életében, hiszen akkoriban nem működtek humanitárius segélyszervezetek. A bölcsek gazdag ajándékai azonban lehetővé tették, hogy ne szűkölködjön a gyermek, amíg haza nem térhettek Heródes halála után az idegen földről.

A karácsonyi történet tele van emberi ellentmondásokkal. A legszembetűnőbb, hogy az ember mindig felül akarja írni Isten akaratát. Ennek érdekében ma is hatalmas energiákat mozgósítanak szerte a világon. Olyan helyzeteket teremtenek számunkra, ahol a magunk, vagy mások nyomorúsága által megpróbálják elterelni figyelmünket a lényegről: a szabadításunkra érkezett Úr Jézus Krisztusról. Olyan időket élünk ismét, ahol a sok leszegett fejű ember nem tud az ég felé nézni, hogy várja, és meglássa az elkészített csodát. Pedig az Úr mindig a nagy nyomorúságok idején adja csodálatos szabadítását. A Közel-Kelet ma is háborog és forrong. Elmondhatjuk, hogy semmi közünk hozzá, hiszen az ott élőknek más a nyelvük, a szokásaik, a hitük. Politikailag nem is fogja megoldani a helyzetet egyetlen hatalom sem. De ha felnézünk az égre, ott tündököl a mennyei trónus jobbján a mi Urunk, Krisztusunk, akinek minden hatalmat kezébe adott az Atya. Nála el van készítve a szabadítás minden népnek egy olyan jövendő felé, ahol az emberi indulat helyett mennyei Atyánk üdvterve lesz valósággá. Ez az igazi ünnep.

Fukk Lóránt

Hasonló anyagaink

Őrizd meg!

Isten igéje, az evangélium tanítása tehát az a kincs, amit ránk bízott az Úr.

Kérüx és mártír

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)