Gondolatok törökországi keresztyén emlékhelyekről

Törökország jelenleg az európai történések egyik fontos helyszíne, elsősorban a migrációs folyamatok okán, és sokan, akik korábban csak Isztambul varázslatos vonzását vagy a Földközi tengeri üdülőhelyek kényelmét ismerték tapasztalatból vagy hallomásból, manapság már naponta szerezhetnek ismereteket arról, hogy ez a két földrészen fekvő nagy ország több mint két millió szír, afgán, iraki és más nemzetiségű menekültet tart el táboraiban, és ennek fejében szeretné most EU-csatlakozási folyamatait fölgyorsítani és jelentős támogatást kapni.

Törökországban a történelem során nagy kultúrák jelentek meg, egyrészt Mezopotámia felől, másrészt Európa felől nyugati irányból, egymást váltogatva, de nyomukat hátrahagyva, így alakítva ennek a régiónak életét. Hettiták, frígek, lűdök, trákok, görögök, a hellenista kultúra, majd a rómaiak mind-mind megtelepedtek itt, és amikor Kr.u. 1 században a keresztyénség kilépett Jeruzsálemből, akkor elsősorban Pál apostolnak köszönhető, hogy a Római birodalom Asia Minor – Kisázsia – városaiban is keresztyén gyülekezetek alakulhattak. A Szentírásból ismert Galácia, Bitínia, Pizídia, Cilicia, Frígia vagy Kappadókia mind-mind a mai Nyugat-Törökország területén létezett, és az Égei-tengeri régióban fekszik mintegy 200 km sugarú körben a Jelenések könyvéből ismert hét kisázsiai gyülekezet is Efézus központtal, ahol Pál apostol több mint két esztendőt töltött. Helyek, amelyek a keresztyénség terjedésének tanúi, az üldözések idején annak mártírjai, a Bizánci Birodalomban pedig gyakorlói voltak, míg az iszlám vallással a hatalom ki nem szorította a keresztyénséget.

Hagia Sophia (Szent Bölcsesség) csaknem ezer évig volt a Bizánci Birodalom főtemploma Konstantinápolyban. Ezután iszlám mecsetté alakították, 1934 óta múzeum

Hagia Sophia templombelső

[[paginate]]

„Pál apostol nyomában” 2015 októberében a Debreceni Egyházmegye szervezésében népes református csoport indult tanulmányútra Nyugat-Törökországba nagy várakozással, Bibliával a kézben – fölkeresve az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben föllelhető őskeresztyén helyszínek és a hét kisázsiai gyülekezet területét meg azokat, amelyek a 4. század végétől ezer éven át a Bizánci Birodalomból megmaradtak – elsősorban Isztambulban. Hosszú történelme során, majd leginkább a nyugati – latin – keresztyénségtől támadott és a 15. századra végérvényesen meggyengült Bizánci Birodalmat 1453-ban elfoglalta az Oszmán Birodalom, így a keleti keresztyénség utolsó védőbástyája is elesett. A régió azóta is iszlám fennhatóság alatt áll, és bár nem tiltott a keresztyénség az országban, nincsen kellő „muníció” saját ősiségének őrzésére, ápolására.

A kérdés ezután az lehet, hogy egy iszlám ország, konkrétan Törökország mit tesz a rábízott kulturális és vallási hagyománnyal, tárgyi- és lelki-szellemi örökségével és ebből mit mutat meg a világnak.

Törökország az iszlám államok között sajátos helyet foglal el, amelynek oka szintén történelmi folyamatokban keresendő. Az első világháborút vesztesként befejező Oszmán Birodalom 1923-ban új, modern korszakot kezdett, mikoris kikiáltották a Török Köztársaságot. Kemal Atatürk irányítása alatt sok európai normát átvettek, amelyek közül az egyik legfontosabb a polgári jogalkalmazás lett, azaz az ország irányításáról leválasztották az iszlám vallást. Bevezették az európai időszámítást, a női egyenjogúságot, a latin betűs írást, nagy léptékű államosítás és iparosítás kezdődött. Ma, a több mint 780 ezer négyzetkilométer alapterületű országban élő több mint 80 millió ember 98 százaléka az iszlám vallást követi, a keresztyének száma még az 1 százalékot sem éri el. Bár a törvények szabad vallásgyakorlást hirdetnek, a mindennapi élet nem mentes vallási atrocitásoktól. A mostani kurzus kedvez a vallásos pártoknak, országszerte nagy számban épülnek mecsetek, azok is hallatják hangjukat, akik szívesen visszaállítanák a kalifátust. Mindeközben Törökország már évek óta szeretne EU-tagságot szerezni.

A református tanulmányi csoport Ankarától indulva kezdte útját, majd délnyugati irányba folytatva érte el az Égei-tenger partját, ahonnan északi irányba haladva jutott vissza az európai régióba és fejezte be a látogatást Isztambulban. Ez a több mint kétezer kilométernyi szakasz nem csak az ország legfejlettebb része, hanem vallási-kulturális látnivalókban is a leggazdagabb. Kappadókia, ahol még látható néhány bizánci korban kifestett – és azóta jól karbantartott keresztyén sziklakápolna – jó érzéssel tölti el a látogatót. De éppen errefelé jutott el a csoport járatlan utakon egy olyan gyönyörű kis templomba, amelynek létezése csupán néhány lelkes helyi lakosnak köszönhető, akik maguknál tartják a kulcsot, nehogy illetéktelenek megrongálják a keresztény emlékhelyet.

[[paginate]]

Tény, hogy különféle kiadványok, vallásos emlékhelyeket bemutató könyvek kaphatók, még Pál apostol útjáról is. Ugyanakkor sajnálatos tapasztalás, hogy sok helyen semmilyen információt nem kap a keresztyén utazó arról, hogy milyen bibliai helyen jár és a még meglévő romok rekonstrukciója sem mutatkozik. Ankarában egy olyan jelentős romtemplom látható, amely a császárkultusz idején Augustus császár tiszteletére épült, de később keresztyén templomként működött. Erre nincs utalás a helyszínen. Mellette a téren ugyanakkor iszlám szent helyet alakítottak ki.

János apostol nevét viselő bizánci bazilika romjai Efézusban

János apostol sírja, amely fölé a bazilika épült

Efézusban áll János apostol sírja, amely fölé a bizánci korban hatalmas bazilikát emeltek. Ennek tőszomszédságába épült egy ma már szintén romokban álló mecset. János apostolra emlékezve a csoport énekelni kezdett, de az őr hamarosan leállította az éneklést. Efézusban állt egy Szűz Máriáról elnevezett templom, ahol egyetemes zsinatot is tartottak, elgazosodott rom látható csak a helyén. Mindeközben a római kor nagy ásatási területein dolgoznak, sok feltárás folyik, sok európai turistát vonzanak is ezek a helyek. Isztambulban alig utal valami a Bizánci Birodalom ezer évére. A keresztyén zarándok utazó így valóban az apostolok lábnyomába léphet csupán, Asszos, Milétosz, Troász, a hét kisázsiai gyülekezet helyszínei, vagy Kolossé, a pizídiai Antiochia romjai ma az enyészet vagy a római kori ásatás területei. Kérdés, hogy a török turisztikai  hivatal és mindazok, akik döntéshozók az ügyben, fölismerik-e valaha, hogy a keresztyén múlt  az ország éppoly értékes szellemi és tárgyi kincse mint az azt megelőző kultúrák és  a keresztyén zarándoklat fölfuttatása komoly anyagi bevételt is hozna az országnak. Egyelőre nem marad más, mint Bibliával a kézben emlékezni és a képzeletet aktivizálni az apostolok nyomában.

Gimesi Zsuzsa

Hasonló anyagaink

Ökumenikus utak a Biblia országaiba

A 2015-ben jogutód nélkül megszűnő Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) fennállása 25 évében, egyik fontos feladatának tekintette az ún. „Terra Sacra” programot, azaz tanulmányutak,...

Jörg Jeremias (1939–2024)

Tisztelte apját és anyját, így hosszú ideig élt a földön. Az utalás a Tízparancsolatra (ami eredeti értelmében természetesen egy népnek, nem pedig egy személynek szólt) azért fontos Jörg Jeremias esetében, mert az egyik legpatinásabb protestáns le...

Megemlékezés Hamvas Béláról

Az Eperjesen született (1897. március 23.) Hamvas Béla magyar írót, tradicionalista gondolkodó, esztéta és könyvtárost Szentendrén temették el. 1968 novemberében, Szentendre városa évtizedek óta minden évben - Emléknap keretében - megemlékezik az ...