Bibliaolvasás – atlasszal a kézben

W. Zwickel/R. Egger-Wenzel/M. Ernst (szerk.) 
Herders Neuer Bibelatlas
Freiburg/Basel/Wien: Herder
2013 
400 lap 

 

Nem szoktunk beszélni róla, pedig mindenki tudja: bibliaolvasásunk során a Szentírás elég sok része elkerüli figyelmünket. Vagy el sem olvassuk őket, vagy ha – a folyamatos bibliaolvasás során mégis előkerülnek – a kevéssé érdekes szakaszok között tartjuk számon például a listákat. Sőt a gyakorta olvasott szakaszok között is gyakran fordulnak elő olyan helységnevek, amelyeknek jelentős szerepük lenne a szöveg megértésében; ezek azonosításával azonban csak ritkán szoktunk bajlódni. Bármilyen furcsa tehát, mégis igaz: a Biblia olvasása atlasszal a kézben sokkal mélyebb megértését eredményezné annak a szövegnek, amelyek számunkra a hit és élet zsinórmértéke. – A számtalan példa helyett itt most álljon csupán egy, ami viszont meggyőző erővel hathat. A 2Sám 24 szerint Dávid megszámláltatja országa lakosait – köztudottan ezt a bibliai elbeszélés úgy értelmezi, hogy a király felfuvalkodott és nem Istennek, hanem a maga erejének tulajdonítja sikereit. A büntetés nem is marad el; ennek végeztével olvassuk a jeruzsálemi szentély megalapításának történetét Arauná szérűjénél, mert a büntető, öldöklő angyal ott állt meg. Ha azonban e szakasz 1-9. versét az ott említett helységnevekre nézve vizsgáljuk meg, akkor a rögtön érthető értelemhez még újabbak is társulnak. Úgy tűnik, hogy ennek a számlálásnak nagyon komoly birodalmi célkitűzései voltak, hiszen a király seregével éppen azokat a fontos településeket látogatta meg, amelyek az ősi „királyok útja” karavánút ellenőrzését garantálták. Ha mindez így van, akkor Dávid kifejezetten a kincstár gyarapítása szempontjából utasította a sereget erre a lépésre. - A Herder kiadó által közreadott atlasz szerzői ehhez még egy szempontot vesznek hozzá (133. lap): ha ugyanis nemcsak a sereg észak felé tartó útját nézzük, hanem a visszautat is dél felé, az ország nyugati felében, akkor egy olyan területet sikerül így Dávid birodalmaként körvonalazni, ami pontosan megfelel annak a területnek is, ami a Perzsa Birodalomban a „Folyamon túli satrápia”-ként ismert. Hogy mindennek az olvasó milyen jelentőséget tulajdonít, azt a könyv még csak nem is vélelmezi – de abban egyetérthetünk, hogy további, messzemenő következtetései lehetnek az ilyen észrevételnek!

[[paginate]]

A Herders Neuer Bibelatlas tehát segítséget nyújt nekünk az egyes bibliai szakaszok magyarázatában. Ez nem csak úgy történik, hogy részletes térképeket közöl; erre a modern kartográfia nyilván képes ma már! A szerzők azonban valóban az egyes passzusok értelmezését adják meg kartográfiai alapon, s a terjedelmes kötet rengeteg apró térképet vázol fel, az érdekes helyrajzi adatokkal. Erre mondtuk: egészen másként tekint valaki a bibliai történetekre, ha ezeket a földrajzi illusztrációkat látja! Az már magától értődik, hogy egy ilyen atlasz elkészítése gyakorlatilag az ószövetségi tudomány teljes arzenálját felvonultatja, hogy ezt a sajátos vizuális élményt adhassa az olvasónak.

Az atlasz tehát jóval több annál, amit ilyen címen elvárhatnánk. Már rögtön a bevezető hasznos régiségtani ismereteket tartalmaz nem csak a földrajzról, de Palesztina flórájáról és faunájáról, de a kor szociográfiájáról is. Ezt áttekintés követi az ókori Keletről a Kr.e. III. és II. évezredben: Egyiptomról, Mezopotámia hatalmairól, ill. Kisázsia és Szíria-Palesztina térségéről. Az első hetven oldal tehát inkább egy rövidre fogott ókortudományi bevezető! Az atlasz csak ezután tér rá az ószövetségi korra. A jelen sorok írója számára kicsit meglepő volt (talán másnak természetes), hogy a szerzők a szokásos periodizálás mellett döntöttek: Izrael előtörténete, Izrael korai szakasza, a királyság kezdetei, a kettészakadt országrész története, a perzsa kor, a hellenista kor – ez valóban megszokott, de tudományos körökben egyre elterjedtebb, hogy az archeológiai emlékek által más periodizálásban is elképzelhető Izrael történetének bemutatása. Talán azonban a szerzők szándéka is látható ebben: egy olyan olvasót képzelnek el, aki ezzel az atlasszal a kezében olvassa a Bibliát.

Az újszövetségi kor bemutatása szintén a három megszokott lépésben történik: a római kor Palesztinában, Jézus kora, ill. a keresztyénség elterjedése. Nyilván itt is elképzelhető lenne olyan periodizálás is, amely inkább a történelem főbb szereplőire és a Biblia tartalmára koncentrálna – itt is a szerzők szándékát láthatjuk a felosztásban.

Az atlasz végén olyan függelék található, amely igazi csemege azoknak, akik hajlandók komolyabb időt eltölteni a Biblia tanulmányozásával – e fejezeteket mind W. Zwickel írta, aki az atlasz kiadásában oroszlánrészt vállalt. Először egy áttekintést olvashatunk a bibliai kartográfia történetéről, el egészen Euszebiosz Onomasztikonjától (i.sz. IV. század) – a 324-325. lapon szép reprodukciót láthatunk a híres madebai mozaik-térképről (i.sz. 600 körül). Ezután rövid módszertani összefoglalás következik az archeológiai módszerekről, amit a kronológia problémáinak rövid ismertetése követ. Az írás és az írásosság történeti áttekintése szintén sok új, vagy legalábbis kevéssé közismert ismeretet tartalmaz, de főként az utóbbi évtizedek kutatásának, az ikonográfiának összefoglaló értékelése számíthat érdeklődésre. A korabeli képek értelmezése ugyanis szinte audio-vizuális szintre emeli a Biblia magyarázatát.

[[paginate]]

Mintha számítana az atlasz arra, hogy sokan utaznak a bibliaolvasók közül a Szentföldre, a függelékben találhatunk még egy olyan listát, ami a bibliai nevek mai arab névvel történő azonosítását szolgálja. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy ez sokszor szinte magától értődik (Béthel=Beitin – már amennyiben tényleg ugyanarról a helyről van szó), néhol pedig egészen nehéz, el egészen a feltételezésig.

Két megjegyzést hadd fűzzünk hozzá mindehhez: a Herder Kiadó nem először ad ki bibliai atlaszt. A Herders Großer Bibelatlas először 1989-ben, majd átdolgozott formában 2002-ben jelent meg – kitűnő munka, aminek (ha jól látom) elsősorban az volt a jelentősége, hogy nem csak megbízható, jó információkat adott, hanem rendkívül látványos képanyaga is volt. Úgy tűnik, ez alkalommal a Herder inkább a szakmai megbízhatóságra, használhatóságra és szakértő illusztrációkra helyezte a hangsúlyt, a látványt kevésbé tartotta fontosnak.

Másik megjegyzésünk: természetesen magyarul is vannak jó bibliai atlaszok, s a németül nem tudó olvasók egyáltalán nincsenek kizárva annak hasznából, hogy kellő földrajzi ismeretekkel (jelen esetünkben régiségtani ismeretekkel is!) olvassa a Bibliát. Nyilván említhetjük itt a Macmillan kiadó magyarul is megjelent atlaszát, de újabban a Kálvin Kiadó gondozásában a P. Lawrence által szerkesztett Bibliai Kéziatlaszt. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek forgatása is sokszor szinte teljesen új fénybe helyezi az eleddig csak olvasott szövegeket! Herder új bibliai atlasza azonban ezt a műfajt szinte új szintre emeli, és mintegy komplex bibliai kézikönyvet is ad az olvasó kezébe. Nyilvánvalóan a legfrissebb bibliatudomány kréméjével, a könyv kiállításának csúcstechnikájával találkozik az olvasó – aki németül tud, annak mindenképpen ezt a művet ajánljuk!

Karasszon István

Hasonló anyagaink

Jog és erkölcs

Somogyi Alfréd, Az egyházjog isteni többlete Komárom: CJTA, 2016. 351. lap