A 92-68-as számú járat tragédiája

Egy borzasztó légikatasztrófa, feszült nemzetközi helyzet, egymásnak ellentmondó elméletek és végül három szimbolikus képsor – sajtóhírek alapján rekonstruáltuk az Egyiptomban lezuhant orosz utasszállító történetét és lehetséges hatásait Európára.

„Lezuhant egy újabb utasszállító repülőgép” – adta hírül a média október 31-én. Mint kiderült, egy Egyiptomból Oroszországba tartó orosz utasszállító repülőgép csapódott a földbe aznap a Sínai-félszigeten, a fedélzetén utazó 224 ember – főleg orosz turisták, köztük 17 gyerek – életét vesztette.

A híradásokból az derült ki, hogy a Kogalymavia légitársaság 92-68-as számú járata, a kedvelt vörös-tengeri üdülővárosból, Sarm-es-Sejkből Szentpétervárra tartó Airbus A-321-es típusú repülőgépe a felszállás utáni 23. percben bajba került. Az egyiptomi légiirányítás szerint vészjelzést nem adott le, de még mielőtt kilépett volna légterükből, rövid időre megszakadt a rádiókapcsolat, majd erre hivatkozva a pilóta kérte, hogy a legközelebbi repülőtéren leszállhasson. Ezután teljesen megszűnt a kapcsolat a 9000 (más források szerint magasabban) repülő géppel. Az első adatok szerint a zuhanás előtt a 92-68-as hirtelen sokat veszített sebességéből, meredek ereszkedésbe kezdett, majd a Sínai félsziget középső részén földbe csapódott. Az egyiptomi és az orosz hatóságok még aznap mentőexpedíciót indítottak a nehezen megközelíthető vidékre, de túlélőket már nem találtak, csak roncsokat és közöttük a gép fekete dobozait.

[[ paginate ]]

Baleset vagy támadás?

A repülőgép-szerencsétlenségekre egyébként is érzékeny újságírók hamar fölkapták a tragédiát, hisz nem is olyan rég hónapokig foglalkoztatta a közvéleményt az Indiai óceán fölött eltűnt maláj utasszállító rejtélye, egy másik maláj gépet pedig Ukrajna polgárháborús övezetében lőttek le, feltehetően oroszpárti szakadárok. (És ekkor még előtte voltunk az orosz vadászgép lelövésének a szír-török határon.) Ilyen előzmények után érthető, hogy míg az egyiptomi hatóságok kiértek a becsapódás helyszínére, mindenki azt találgatta: baleset történt vagy terrorcselekmény? A nyilatkozatok a mai napig egymásnak ellentmondóak.

Az első egyiptomi források szerint a tragédiát műszaki hiba okozta, a másodpilóta özvegye pedig arról számolt be, hogy néhai férje még felszállás előtt panaszkodott neki a 18 éves gép állapota miatt. A légitársaság azt állította, hogy a repülő jó állapotban volt, elvégezték rajta az előírt karbantartási munkákat és a pilóta is gyakorlott volt. Két nappal a baleset után Alekszandr Szmirnov, a Kogalymavia vezérigazgató-helyettese újságíróknak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy „a repülőgépet ért külső műszaki behatás lehet az egyetlen magyarázat” a katasztrófára.

Az ISIS nevű dzsihadista terrorszervezet egyiptomi szárnya még október 31-én magára vállalta a felelősséget. Twitter-üzenetben azt írták: „az Iszlám Állam harcosai képesek voltak lelőni a Sínai-tartományban egy orosz repülőgépet, amely több mint 200 orosz keresztes lovagot szállított. Valamennyien meghaltak.” Nem ez lett volna az első akciójuk: a terrorszervezet egyiptomi szárnyának felkelői – akiknek a Sínai-félsziget északi része a fellegvára – idén júniusban rakétákat lőttek ki az ENSZ-békefenntartó missziója által használt egyik repülőtérre. Az egyiptomi hatóságok kizárták a terrortámadás lehetőségét, Makszim Szokolov orosz közlekedési miniszter sem adott hitelt az ISIS bejelentésének. A szakértők úgy vélték, hogy az egyiptomi terroristák nem rendelkeznek olyan rakétával, amivel le lehet lőni egy 9000 méter magasan haladó repülőgépet. Ugyanakkor nem zárták ki annak lehetőségét, hogy pokolgép lehetett a gép fedélzetén, vagy akkor találta el rakéta, amikor a repülőgép műszaki hiba miatt leszálláshoz készülődött.

Orosz, egyiptomi, francia, német és ír szakértők szorosan együttműködve többször is vizsgálták a roncsokat, valamint a fekete dobozokat. A folyamatba később az FBI szakértőit is bevonták. A vizsgálatokról egymásnak ellentmondó információk szivárogtak ki: az épen maradt burkolaton nem látszottak külső behatásra (találatra) utaló nyomok, ugyanakkor a roncsok között nem a géphez tartozó elemeket (állítólagos időzítő szerkezetet) is találtak. Azt, hogy a gépen robbanás történt, az infravörös műholdképek, a fekete dobozok adatai és a nagy területen szétszóródott roncsok is megerősítették, annak helyéről (farok rész, üzemanyagtartály, motor), valamint okáról (műszaki hiba, pokolgép) már megoszlottak a vélemények.

[[ paginate ]]

Ellentmondó elméletek

Megfigyelők szerint minden fél a saját érdekei mentén kommunikál az ügyben: az egyiptomi hatóságok tagadják a terrorcselekményt, ezzel kisebbítve a helyi ISIS-csoport erejét, s próbálják mérsékelni a turizmus október 31-et követő „zuhanórepülését”. A német Lufthansa, a francia Air France-KLM és számos Perzsa-öböl menti légitársaság úgy döntött, hogy addig nem repülnek az érintett területet felett, amíg nem tisztázódtak a baleset körülményei. Az egyiptomiak helyzetét csak nehezítette, hogy november 4-én a brit kormány bejelentette: valószínűleg robbantás történt, egyelőre nem indítanak járatokat a szigetországból Sarm-es-Sejkbe. Bár az oroszok csak november 16-án nevezték terrortámadásnak a történeteket, tíz nappal korábban szintén leállították Egyiptomba irányuló – egyébként jelentős – légi forgalmukat. Becslések szerint naponta négymillió dollár veszteséget okoz Egyiptomnak a lezuhant orosz gép tragédiája.

„Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy terrorcselekmény volt” – tájékoztatta november 16-án Vladimir Putyin államfőt az orosz belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője arra hivatkozva, hogy az utasok személyes holmijának, útipoggyászának, valamint az október 31-én lezuhant repülőgép darabjainak vizsgálata során idegen, külföldön gyártott robbanóanyag nyomaira bukkantak. Orosz szakértők szerint a gép fedélzetén házilag gyártott robbanószerkezet lépett működésbe, amely egy kilogramm TNT robbanóanyagnak megfelelő hatást fejtett ki, és ennek következtében a repülőgép a levegőben szétesett. Ezzel magyarázzák az is, hogy a törzs darabjai egymástól nagy távolságra estek le. Az orosz elnök arra utasította a titkosszolgálatokat, hogy kutassák fel a Sínai-félszigeten lezuhant orosz gép ellen elkövetett terrortámadás elkövetőit, az orosz hadseregnek pedig parancsba adta, hogy fokozza légicsapásait az Iszlám Állam szíriai támaszpontjai ellen. Tucatnyi embert tartóztattak le Egyiptomban, köztük a reptér két dolgozóját is. Szakértők szerint Vladimir Putyin arra próbálta használni a légikatasztrófa miatti általános szimpátiát, valamint a terrorizmus elleni erőteljes fellépést, hogy kilépjen a Krím-félsziget Ukrajnától való elcsatolása óta tartó nemzetközi politikai elszigeteltségből.

Az Iszlám Állam egy videófelvételt is közzé tett a gép állítólagos lelövéséről, de erről hamar kiderült, hogy nem valódi. A cáfolatokra reagálva „Mi szedtük le az égről, fulladjatok bele haragotokba!” címmel tett közzé hangfelvételt, amelyben azt hangoztatja, hogy a dzsihadisták felelősek a gép lezuhanásáért. A terrorszervezet szószólója a felvételen többek között azt mondja: „nem kötelességünk felfedni, hogy miként okoztuk (a repülő) lezuhanását! (...) Vizsgáljátok meg a roncsdarabokat, elemezzétek ki fekete dobozaitokat, rukkoljatok elő elméleteitekkel és tapasztalataitokkal, és bizonyítsátok be, hogy nem mi szedtük le az égről, illetve, hogy miként zuhant le.” Francia és amerikai lapok elemzéseikben arra figyelmeztettek, hogy ha tényleg az Iszlám Állam áll a robbanás mögött, akkor alapvető stratégiai változás következett be a brutális kegyetlenkedéseiről ismert terrorista szervezet működésében, mert korábban területek megszerzésére és megtartására fókuszált, fő célpontjai jellemzően helyi ellenségek, „deviáns” muszlimok voltak, nem nyugati vagy külföldi hatalmak. A néhány héttel későbbi párizsi merényletsorozat bizonyította ezt a feltételezést, ugyanakkor el is terelte a közvélemény figyelmét a 92-68-as számú járat lezuhanásának valódi okairól.

[[ paginate ]]

Szimbolikus képsorok

A döntő kérdés talán nem is az, hogy mi okozta a 92-68-as számú járat tragédiáját, sokkal inkább az, hogy mint kezd a magára az emberi és szabadságjogok hazájaként tekintő Európa a fenyegető terrorveszéllyel. Nem az a kérdés ugyanis, hogy valódi-e az ISIS által közzétett videó, hanem az, hogy egy erőszakos csoport hogyan tud megfélemlíteni egész társadalmakat hagyományos bombatámadásokkal és a 21. századi média ügyes használatával.

A képernyőn látott brutalitás, egyéni vagy csoportos kivégzések ugyanis felnagyíthatják a veszélyt, növelik félelmeinket (lásd a nyugati országok magatartását, elhamarkodottnak tartott nyilatkozatait), s bezártsághoz, saját szabadságunk korlátozásához, megszüntetéséhez vezetnek. Ennek a fajta kommunikációnak iskolapéldája a magyar kormány reklámfilmje, mely a terrorveszéllyel riogatva kampányol az európai uniós bevándorlási kvóta elutasításáért. Félreértés ne essék, nem az ellenőrizetlen bevándorlás pártjára kívánunk állni, csupán annak veszélyére hívjuk fel a figyelmet, hogy félelmeink szülte önkorlátozásunkkal mi magunk vihetjük győzelemre a terroristák céljait.

A párizsi terrortámadást követő nyilatkozatában Laurent Schlumberger, a Franciaországi Egyesült Protestáns Egyház elnöke épp a megfélemlítés ellen szólalt fel: „Olyan terek váltak a támadások célpontjává – írta –, ahol emberek találkoznak és közösségben vannak egymással. És pontosan ezt a közösséget kell fenntartani és megőrizni. (…) Ezeket a pillanatokat és minden dolgunkat az élő Isten kezébe tesszük, aki Jézus Krisztusban mellénk szegődik és elkísér kétségeinkben és reménységünkben.” Erről szól a harmadik, kétezer éves, de ma is aktuális képsor, ahogy a világ Megváltójának születését hírül hozó angyal előbb Máriát, majd Józsefet, végül a betlehemi pásztorokat kéri: ne féljenek!

Feke György

Hasonló anyagaink

Európa mostani problémái

Hogy Európa bajban van, az ma már mindenki előtt világos. Magyarországról nézve talán meghökkenve szembesülünk a problémákkal, hiszen soha nem gondoltuk volna, hogy a földrész nyugati fele ennyire...

Európa, ébresztő!

Mi, európaiak vagyunk a felelősek azért, hogy a migrációs válság itt tart. Nekünk kell tehát lépnünk. Testtartásunk és jogrendszerünk ugyanis nemhogy csillapítaná, hanem kifejezetten katalizálja az eseményeket. Ha nem lépünk valamit, a mostani vál...