Egyetlen célt
tart ébren a lélek:
ahogy jöttél,
olyan tisztán térj meg!
Vasárnapod
hirdeti az ének,
teremttettél
Isten ünnepének.

[[paginate]]

ÚTMUTATÁS

Kantátákat dúdol a széllel,
langyos esőben mossa arcát,
viseli győzelmét, kudarcát,
s szeretkezik a napsütéssel.
 

Biztos lépteket szül a jötte,
bár lelkében tétova óda
fészkel a félszek híre óta,
s épülget a csend körülötte.
 

A létezés sovány mezején
hanyagul lesarabolt múltnak
örökölt jelenébe hulltak –
s szívében rügyező remény.
 

Ha egyszer eltévedne mégis,
eligazítja messze hangzó,
visszaterelgető harangszó,
s ösvényt sóhajtana a rét is.
 

Útjában hegyek, folyók, tavak,
ám sohasem kísérti kétség,
mert örökké kísérik: szépség
és Istentől származó szavak.