Igénkben angyali üzenet hangzik, amelyben József megtudja, hogy Mária Isten Fiát fogja világra hozni. Az angyal megismétli a régi ézsaiási próféciát, amely Immánuél eljöveteléről szól: „Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el” (Ézs 7,14). József csodálattal telt ámulattal hallgatja az üzenet szavait, hiszen most teljesül be egy réges-régi ígéret, s ezt Máté evangélista is megerősíti (22. vers).

Az üzenet egy gyermek születése, ami önmagában nem lenne nagy dolog. Napjainkban az egész világon egy perc alatt körülbelül 300 gyerek születik. A gyermekszületés lehet nagy eseménye a családnak, még inkább az édesanyának, de az egész emberiségre nézve éppen olyan megszokott és jelentéktelen dolog, mint tavasszal egy barack- vagy szilvafa virág. Mennyivel kisebb jelentőségű volt egy gyermek születése ezelőtt kétezer esztendővel! A hatalmas római birodalom egy távoli és jelentéktelen tartományában, ott is egy kisváros fogadójának istállójában, a jászolban születik meg egy fiúgyermek. Ezek a szegényes körülmények, ha lehet, még jobban hangsúlyozzák a jellegtelenséget, a jelentéktelenséget. S miközben minden körülmény az átlagosságra, a „semmi különös”-re utal, valami mégis különös ebben a történetben.

Először is az angyali híradás!

Angyal jelenti be a születést, angyali jelenés adja hírül, hogy fiúgyermek fog születni. A születés körülményeiben, és majd az utána következő eseményekben pedig Máté evangélista számára is egyértelmű, hogy Ézsaiás régi jövendölésének megvalósulását látjuk. Ez a születés a világtörténelem legnagyobb eseménye, amelynek hatásai, következményei mindmáig élnek. A keresztyénség a Karácsonykor megszületett gyermeket vallja Urának, s a keresztyén felekezetek ma világszerte több mint kétmilliárd hívőt számlálnak. Minden kontinensen, s minden országban élnek Krisztus nevét valló keresztyének, még ott is, ahol üldözik ezt a vallást. Időben és térben korlátozhatatlan, beszoríthatatlan Jézus Krisztus karácsonyi születésének hatása, és következményei átölelik az egész világot, a betlehemi éjszakától mindmáig. Valóban csodálatos volt ez a születés, és valóban méltó volt, hogy ezt a csodát angyal adja hírül.

Az angyal azt is elmondja, hogy mi legyen a születendő gyermek neve. ”Te pedig majd Jézusnak nevezed” (21. vers) – s e név jelentése jelképes, mert azt jelenti: Szabadító. „… ő fogja megszabadítani népét bűneiből”. A Karácsonykor megszületett gyermek a Szabadító, aki bűntől szabadít meg, ő a bűnök eltörlője, a vétkek megsemmisítője, a kárhozat eltörlője. Ha valaki meg akar menekülni a kárhozattól, Jézushoz kell mennie; ha valaki lelkének szabadulását akarja, akkor menjen Jézushoz, aki Szabadító és Isten Fia! Ő mindnyájunk üdvözítője, minden bűnünk eltörlője, lelkünket az örök kárhozattól szabadította meg golgotai áldozatával.

Az angyali jelenésben Máté evangélista a régi prófécia beteljesedését látja (22. vers)

Tulajdonképpen nemcsak egy próféta egyetlen jövendölése teljesedik be, hanem minden messiási jövendölés! Mindegyik prófétanak a Messiásra vonatkozó jövendölése beteljesedik Jézusban, úgy is mondhatjuk: a próféciák testet öltenek a názáreti Jézusban. Beteljesedett mindaz, amit Isten mondott a próféták által. Isten ígéretei valósággá váltak, mert amit Isten mond, az mindig valóság, mindig beteljesül. Az Ő szava nem emberek szava! Az embereknek sokszor nem lehet hinni, de Istennek mindig hihetünk, Ő nem csal meg, ígéretei hitelességüket nem vesztették el. Megígérte a megváltást, és íme: beteljesedett!

Az ószövetség pátriárkái, kegyes prófétái és sok szentjei várták a Megváltó eljövetelét; sok őszinte imádság esedezett azért, hogy jöjjön el Izráel reménysége –, és egyszer, amikor az Úr Isten jónak látta „…eljött az időknek teljessége / Bétölt már minden szentek reménysége…” (407. dics.).

Isten ígéretei igazak és valóra válnak, amit kijelentett, megígért, az beteljesedett Jézus születésében és az azt követő messiási szolgálatában. Ő teljesítette a maga ígéretét, és látjuk ebben is, hogy Isten ígéreteiben, tetteiben nincs hiba! Amit mondott – meglett. Amit ígért a prófétának, üzent Józsefnek, az hiánytalanul megvalósult. A hiányosság mindig bennünk van; a hiba, a kétség mindig az emberből fakad. Isten elküldte a Szabadítót, csak a szabadulásra vágyó tömegek hiányoznak olykor. Embertömeg van, Betlehemben is olyan sok volt az ember, hogy Józsefnek és Máriának nem jutott emberi szállás, csak az istállóban volt számukra hely. Ember ma is van, még soha nem élt olyan sok ember a földgolyón, mint most, és mégis olyan sok templompad marad üresen vasárnaponként, talán még a karácsonyi istentiszteleten is vannak üresen maradó helyek. Mert az embernek más kell, mert az embernek nem kell Jézus. Vagyis pontosan Jézus kellene neki, de nem tudja, nem akarja tudni és tagadja Őt.

Ne utasítsuk el Jézust, ne tagadjuk meg lelkünk Megváltóját, azt, akiben beteljesedett minden messiási jövendölés és ígéret!

Az angyal által meghirdetett gyermek születése azt jelenti: „Velünk az Isten” (23. vers)

Nem hagyott régen, és nem hagy ma sem magunkra Istenünk. Elküldte egyszülött Fiát és ez Karácsony ünnepében vált valóra. Az evangélista legtisztább meggyőződése, hogy a régi ézsaiási ígéret Jézus betlehemi születésében valósult meg. Ez a történet csodálatos: szűz fogan méhében; a gyermek neve angyaltól való, ne József után nevezzék Józsefnek, hanem legyen neve Jézus=Szabadító; születése azt jelenti – velünk az Isten.

Karácsony csodája felülmúlhatatlan, örömhíre utolérhetetlen. Megszületett Jézus, aki megszabadít a bűntől, aki újjá formál, aki új életet ad, aki megtisztít, reményt és mennyei célt mutat. Aki összeköt Istennel és egymással, megbékéltet Istennel és felebaráttal. Aki hitre támaszt és táplálja hitünket. Születésében világossá, letagadhatatlanná vált, hogy velünk van Isten, és a kérdés ismét csak az, hogy mi vele vagyunk-e? Hol van szívünk dobbanása, hol hitünk rezdülése, hol életünk odaszánása?

Velünk van Isten – hirdeti a karácsonyi evangélium, és mi mégis olyannak látjuk ezt a világot, mint amelyből pontosan az Isten hiányzik, és mindaz a jóság, szeretet, törődés, megváltás, öröm, amit Ő kínál. Ha velünk van Isten, akkor miért ez a sok nyomorúság, próbatétel, kísértés? Ha velünk van Isten, akkor miért nem állítja le, akadályozza meg a vérontást, a veszedelmet, sok-sok embertársunk, kicsinyek és nagyok szenvedését, halálát? Ha velünk van Isten – akkor miért ilyen nehéz mégis az életünk, miért ilyen sötét és aggodalomra okot adó a jövendő?

Ezekre és az ezekhez hasonló kérdésekre Isten igéje azt feleli: az ember miatt! Isten velünk van, de ember-világunk akar-e vele lenni? Naponta tetten érhető a válasz – nem. Isten lehajolt hozzánk, de mi elfordulunk tőle; Krisztus megszületett értünk, de mi nem megyünk el a betlehemi istállóba, köszönteni a megszületettet; Isten szeret minket, de ember-világunk nem hajlandó szeretni Istenét és még kevésbé hajlandó engedelmeskedni neki. Krisztus megszületett, de ha mi nem születünk újjá, nem fogjuk látni, hogy velünk van a Szeretet.

Újjá kell születni! Bármennyire is botrányos e kijelentés, bármennyire is nem tetszik, bármennyire is nem akarjuk és nem érezzük ennek szükségét, a Nikodémusnak mondott jézusi szó még mindig érvényes: „…ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (Jn 3,5). Keresztvíz és a Szentlélek vezetése, e kettőt említi Jézus a mennyek országába való bemenetel feltételeként. Így már nem is tűnik olyan nehéznek, teljesíthetetlennek.

Keresztyénként, a Lélek vezetésének engedelmeskedve, azt imádságos kegyességben szüntelenül keresve, kérve, napról-napra az Urat szolgáljuk. Minden napján életünknek az isteni szeretetet éljük meg, arról teszünk bizonyságot mások előtt, szeretetből fakadóan cselekszünk irgalmasan felebarátainkkal, próbáljuk enyhíteni mások fájdalmát és gyógyítani sebeiket. Krisztusban bízva, szeretetével a szívünkben tudva, hogy velünk van Isten, és ezt másoknak is megmutatva, elmondva – megnyílik a mennyek országa előttünk és népünk előtt. Megnyílik a reménység, öröm, mennyei boldogság kincsesháza számunkra. Merítünk Isten gazdagságából boldogságot boldogságra, örömöt örömre, kegyelmet kegyelemre. A Karácsonykor született Jézussal együtt mi is újjászületünk, megtapasztaljuk, hogy velünk van Isten szeretete, kegyelme, megváltása. Fogadjuk be szeretetét szívünkbe és szaporítsuk meg azt, hogy felebarátainknak is tudjunk belőle adni, hogy velünk együtt ők is érezzék, lássák, hirdessék: velünk az Isten!
Ámen.

Kovács Attila