Advent

Magányos lélek neszez az éjben.
Ha lepelben járna, csak feketében.
Madárrá lenni ereje nincs már,
nyílik a föld és pusztul a kincstár.

Eszmél a lélek, reped a gyásza,
gyertyányi fényt vajúdik világra.
Ébred a szél, kihűlnek a vermek,
s az alagút végén ott áll a gyermek.

Hogy meg ne fázna, Éganya-szőtte
pendelyt adott rá gondviselője.
Két szeme kigyúl és lelkétől áldott
meleggel tölti fel a világot.