Transzcendens zenei élmény a reformációi gálaesten

Református egyházi énekektől kezdve, a hangszeres, vegyeskari és oratórikus műveken keresztül a 19-20. századi magyar nagyjaink szerzeményeiig igen sok mindent hallhattunk a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának reformációi gálaestjén az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az előadók a művekhez hasonlóan igen változatosak voltak: fiatal gimnazistáktól kezdve a Zeneakadémiát végzett művészekig már-már a bőség zavarában lubickolva hallgathattuk a jobbnál jobb produkciókat. A közös alap – a mély alázat, és a törekvés a sajátunknál nagyobb erő tiszteletére és bemutatására – valamennyi hangszeres és énekes betétben megjelent. Transzcendens zenei élményben volt részünk.

Van abban valami szívmelengető, amikor ismerősök, barátok között tölthetünk el egy estét. Apró összenézések, félmosolyok, bólintások, az együtt átéltből táplálkozó közös alap biztonsága. Aztán van az az érzés, amikor ezt több száz vadidegennel éli át az ember. Valahogy így kezdődött a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának október 21-iki gálaestje, ahol a közönség teljes természetességgel, felállva és megrázó erővel zengte a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű református énekünket. Szétnézve, a korosztályok keveredésének örülve elemi erővel csapott fejbe a genfi zsoltár többes száma, hiszen tudtam, itthon vagyok.

A megérkezés örömén persze nem lamentálhattam túl sokat, hiszen a kezdeti örömlöketet egy mennyiségében és minőségében rendkívül tömör és sodró lendületű zenei program követte. A sort az elismert karnagy és tanár, Oláh Gábor vezetésével felálló Baptista Központi Énekkar nyitotta. Művészi és professzionális előadásukban három Miatyánkot, valamint a 19. századi Árokháty Ím nagy Isten és a 20. századi Lisznyai Szent érzelem című műveit hallhattuk.

Ahogy a helyszíni bemutatásból kiderült, a Baptista Központi Énekkar 1957-ben alakult Bányai Jenő karnagy és Beharka Pál orgonaművész vezetésével. Az énekkar művészeti vezetését 1982 óta Oláh Gábor vezető karnagy látja el. Munkáját Oláh Miklós karnagy és Kóka Ákos orgonaművész segítik. Az énekkar a baptista közösségen belül végzett szolgálatai mellett gyakran vesz részt különféle ökumenikus alkalmakon, jótékonysági és karitatív célokat szolgáló rendezvényeken, valamint külsős szervezésű hangversenyeken. 1991 márciusában a III. Nemzetközi Kórusversenyen az énekkar nagy-vegyeskari kategóriában arany diplomát nyert. Több hanglemez-, kazetta- és CD-felvétel is készült már a kórussal, melyek a legegyszerűbb énekektől a legnagyobb oratóriumokig sok mindent felöleltek. Európa számos országában felléptek már, emellett az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is koncerteztek.


Baptista Központi Énekkar. Fotó: Varga Gábor Vargosz

[[paginate]]

A Baptista Központi Énekkar szolgálata után ismét közös éneklés következett, az elsőhöz hasonló erővel zengett az Erős vár a mi Istenünk. Ezt követően a békéscsabai kórusélet egyik színfoltja, a Calandrella Kamarakórus lépett színpadra, amely már formációjában is (a vegyeskart vonószenekar kísérte) igen izgalmasnak ígérkezett. Telemann, Vivaldi és Ola Gjeilo műveit hallhattuk, érzékenyen, tisztán, az erős vár erős bástyáiként kiállva. Egy-két, a művek indítása során megfigyelhető halk bizonytalanság mellett csodálatos élményt hoztak közénk a dél-alföldi művészek.

A 2008 őszén megalakult kórust Kutyejné Ablonczy Katalin álmodta meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Békéscsaba énekkarainak közösségét egy újabb, különleges csoporttal bővítse. A 20-25 állandó kórustag között van gimnazista, pályakezdő, elismert szakember, de tanár, ötvösművész és tolmács is. Egy azonban mindenkiben közös, ez pedig természetesen a dal szeretete. Eddigi eredményeik közé tartozik az Éneklő Magyarország kategóriaminősítés során elnyert hangversenykórus minősítés.

Calandrella Kamarakórus. Fotó: Varga Gábor Vargosz

A kórusművek világából modernebb vizekre eveztünk a Szentendrei Református Gimnázium diákjainak szolgálatával. Hallhattunk érzékenyen összeállított és értően, megélve előadott zenés-verses összeállítást, figyelhettük Grimaldi Gulio Benedek kibontakozó zeneszerzői és zongoraművészi tehetségét, valamint gyönyörködhettünk a VIGAD trió és Tímár Sára tanítványainak szerb népzenei összeállítását követően. Egy biztos, ha most lennék gimnazista és akár csak a legcsekélyebb mértékben is érdeklődnék a művészetek iránt, erősen elgondolkodnék a beiratkozáson a Szentendrei Református Gimnáziumba.

A Szentendrei Református Gimnázium diákjai a lantban, hegedűben, cimbalmi zengésben című összeállításukkal a reformációra emlékeztek. A Szentendrei Református Gimnázium egyike az ötvenes években államosított és a rendszerváltás után működésüket újra megkezdő egyházi iskoláknak. A gimnáziumban napjainkban közel 500 fő tanul. Az iskola minősített tehetséggondozó műhely és tehetségközpont.

A Szentendrei Református Gimnázium diákjai. Fotó: Varga Gábor Vargosz

Az estét meglepetés zárta. Világéletemben viszonylag nehézkes és erősen korlátolt hangszerekként gondoltam a rézfúvósokra, az In Media Brass kvintett azonban megmutatta: nem is tévedhettem volna nagyobbat. Virtuozitás, rézbe öntött technika, könnyedség, férfias erő jellemezte az előadást, amelyben Bach Jesus belibet meine Freude és Vivaldi barátságosan ismerős Concertóját hallgathattuk. A Himnusz éneklése közben – melyet szintén az In Media Brass vezetett – már csak annyira maradt időm, hogy elhatározzam: leszámolok az összes hangszer iránti előítéletemmel, hiszen nem a hangszer, hanem az azt tartó művészek számítanak igazán.

Az In Media Brass 2010 januárjában alakult. Tagjai a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szereztek művészdiplomát. Az együttes a megalakulását követő nem sokkal több, mint három éven belül hét rangos, nemzetközi kamarazenei versenyen nyert öt első, két második és számos különdíjat Dél-Koreában, Németországban, Szlovéniában, Japánban, Olaszországban, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Emellett koncerteztek Magyarországon kívül Európa számos országában, az Amerikai Egyesült Államokban, valamint a közel- és távol-keleti országokban. A rövid időn belül elért, nemzetközi sikerek elismeréseképpen, az együttest 2011-ben Junior Príma-díjjal tüntették ki.

In Media Brass. Fotó: Varga Gábor Vargosz

Szűcs Péter

Hasonló anyagaink

Akár Bach is játszhatta volna

Zenés időutazás korhű orgonán, világhírű művész tolmácsolásában a Németajkú Református Gyülekezet Hold utcai templomában.

Jazz a Bibliamúzeumban

Kurt Weil, Harold Arlen, George Gershwin és Louis Armstrong dalait játszotta a Bartha Mátyás Trio meghívott vendégével, Papp Mátyással a Bibliamúzeum „Kezeink munkáját tedd maradandóvá” című kiállításának megnyitóján.

Hadd menjek, Istenem

Temetési ének-e a 19. századi angol unitárius költőnő F. S. Adams éneke? Van-e köze az éneknek a süllyedő Titanic-hoz? Miért szokás hangsúlyozni, hogy játszotta a zenekar, vagy a hajó utasai énekelték, mikor a minden rekord megdöntésére törő luxus...