Steinbach József püspök a mai Magyarországi Református Egyház egy különleges alakja. Évtizedet is meghaladó dunántúli püspöki szolgálata és számtalan közegyházi megbízatása, amelyet napjainkra azzal tetézett, hogy vállalta a zsinat lelkészi elnökének feladatát is, szinte mindenütt jelenvalóvá teszi számunkra, akik ugyancsak ebben az egyházban élünk és szolgálunk. A 2019-ben megjelent igehirdetés gyűjtemény nem önmagában áll, hanem része egy hatalmas könyvírási és -kiadási folyamatnak, amelyet a kötet utolsó oldalai pontosan dokumentálnak: ez a kötet az 54. Steinbach József igehirdetéseinek, igemagyarázatainak, beszédeinek, meditációinak, olykor homiletikai jellegű fordításainak és tanulmányainak sorában. Egy fáradhatatlan szolgálat krónikája ez a kötet is.

Sokan ismerjük és szeretjük a lelkipásztor-püspök igehirdetéseit, amelyeket mindig átjár az a személyesség, amely nélkül az egész műfaj értelmetlen. Itt nem objektív-tudományos egzegézisekkel, írásmagyarázatokkal van dolgunk, hanem olyan Szentírás-értelmezésekkel és -alkalmazásokkal, amelyekből nem vonhatjuk ki sem az igehirdető személyiségét, sem a hallgatóság összetételét, sem az igei alkalom helyét és idejét. Ezek adják ugyanis az egész sava-borsát, ezekből együtt áll elő a megszólító szószéki igehirdetés. A kötetben sorjázó írások maguk is egy krónika részei, az egész egyfajta szolgálati napló, igemagyarázatokká, tételes igehirdetésekké tágítva. Hogy ez nem csak metaforikus fogalmazás, azt a kötet felépítése igazolja.

[[paginate]]

Az évek során (jelen esetben 2009 és 2019 között) elhangzott igehirdetések pontosan dokumentáltak, nem csupán a beszéd alapját jelentő igeszakasz és azon belül a pontos textus van rögzítve, de a hely, az idő, és azok az alkalmak is, amikor ez az igehirdetés vagy annak egy-egy részlete a szerteágazó püspöki szolgálat egyes alkalmain újra megszólalt: áthangszerelve, lerövidítve, más-más hangsúlyt nyerve, de egyfajta organikus homiletikai építkezés részeként.

Különleges felépítése van a Második korinthusi levél első négy fejezetére épülő igehirdetéseknek. A szerző előszavából tudjuk, hogy ezeket tételes beszédeknek nevezi. Úgy tapasztalta sok évtizedes balatonalmádi szolgálata, majd püspöki tevékenysége során, hogy a ma emberéhez ezek szólnak igazán. Számos homiletikai műfaj és irányzat közül számára ezek a tételes beszédek jelentik a leghatékonyabb kommunikációs formát a mai magyar emberekhez. Sokan egy fárasztó, munkával és feszültségekkel telt hét után vasárnap szinte „beesnek” a templomba. Egyszerre nyomja a vállukat az elmúlt hét terhe és a jövő hét gondja. Egyszerre remélik, hogy valami érthető, megragadható üzenettel mehetnek haza, és azt is, hogy nem kalandoznak majd el a gondolataik vagy nem alszanak el, ha túl hosszúra nyúlna és unalmassá válna az igehirdetés. Steinbach József a tételes beszédet hívja segítségül, hogy feloldja ezt a kommunikációs „22-es csapdáját”. Rövid, de nem összecsapott, jól strukturált, ugyanakkor követhető fejtegetéseit olvashatjuk a második korinthusi levél egymást követő perikópáinak. A tételek optikailag is kiemelve, szinte szövegdobozokban kiugranak a szövegből, és ezen belül is fettel olvashatjuk azokat a kulcsszavakat vagy tételeket, amelyeket az igehirdető szeretne „elvihetővé” tenni a hallgatóknak/olvasóknak. Az Előszó szerint az egyes igehirdetések gazdag anyagában már benne vannak azok a „variációk” is, amelyek nem feszítették szét az eredeti igehirdetés logikai és homiletikai kereteit, ugyanakkor önálló elágazásoknak is tekinthetők.

[[paginate]]

Az igehirdetésekben különös szerepe van a református bibliás lelkiség egyszerűségének, letisztultságának, ugyanakkor a mai kultúra, a mindennapok irodalmi vagy éppen audio-vizuális kommunikációs ihletettségének. Az igehirdetésekben és meditációkban találkozik és kart karba öltve halad egymással az apostoli levélben megszólaló „szent” és a 21. századi balatonparti mindennapok profanitása. Ezt a kettősséget fokozzák és eggyel még magasabb szintre emelik az írásokat bevezető illusztrációk, a szerző saját fotói, grafikái vagy festményei. Steinbach József igehirdetéseit olvasva valóban átéljük, hogy a Bibliának van üzenete a ma emberéhez. Ez az üzenet azonban nem automatikus, néha meg kell küzdeni érte, alázattal, szorgalommal, szigorúan megtartott munkarenddel. Ahogyan betekintést nyerünk a szerző homiletikai hozzáállásába, olyan, mintha egy edzés- vagy versenynaplót látnánk. Készül, elmélkedik, átgondolja, alkalmazza, megírja, szerkeszti, könyvbe önti mindazt, amit megértett az igéből. Egy komplex párbeszéd dokumentuma a könyv, az első századi apostol és a 21. századi magyar lelkész párbeszédéé. Van is abban némi zavarba ejtő, hogy mi is belepillanthatunk ebbe az intim beszélgetésbe. De aztán maga a szerző siet a segítségünkre, mert kitárja az ajtót az elkészült igehirdetésekkel: nézzetek ide, gyertek be, hallgassátok meg, mire jutottam Pál apostol olvasása közben. Ha tetszik, vigyétek magatokkal és gondoljátok, éljétek tovább.

Amint a szerző is utal rá, kicsi az esély arra, hogy sokan fogják fedéltől fedélig végigolvasni ezeket az igehirdetéseket. De talán nem is ez a cél, nem is ez a lényeg. A lényeg a dokumentálás igyekezete és a kommunikációs szándék, a szent buzgalom, amellyel Steinbach József el akarja mondani nekünk, mire jutott a készülés lelki óráiban. Ahogyan sokunk számára mindig meggazdagító élmény Steinbach Józsefet prédikálni hallani, mert elhiteti velünk, hogy lehet és érdemes így rajongani Isten igéjéért, úgy meggazdagító élmény olvasni is ezeket a szószéki beszédeket. Kedvet kapunk ahhoz, hogy kezünkbe vegyük a Szentírást, és megkeressük ezeket az ókori leveleket, ezeket a régen meghalt apostolokat, és mi is elmélyedjünk, elcsendesedjük, inspirálódjunk a velük való párbeszéd lehetőségében.

Pecsuk Ottó