Sebestény-Jáger Orsolya verse

ADVENT KÜSZÖBÉN

Még zöldellő nyarakat álmodnak a fák,
mint ki visszanéz egy messzi utcavégről,
de kezed már hűs kavicsra lel,
s az égből ezüstös pára száll.

Már kabátot húz az esti szél,
fércelt gomblyukán kikandikál a bánat,
s reszketeg kezekkel szürkére mos
eget és fákat e felhős november.

Mégis a horizonton túl feldereng,
s különös krikszkrakszot ír az égre,
mintha Valaki járna a fény taván.
Lépte harangdal: a remény ébredése.
 

Hasonló anyagaink

Zsirai László verse

CSERE Nem csak az létezik, aki itt lélegzik a közeledben, akit hallhatsz, akit látsz, akit tapinthatsz, akit átölelhetsz.   Az is létezik, aki elment, az is létezik, aki...