A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára a Jókai200 emlékév részeként, a Múzeumok Éjszakáján nyitotta meg új, állandó kiállítását „Milyen boldogok voltunk akkor!” – A gyermekarcú Jókai címmel. A tárlat a kamasz Jókai Mórt mutatja be: az alapvetően szabálykövető, mások támogatására szoruló, útkereső, ugyanakkor rendkívül tehetséges gyermeket, aki Pápán kezdi el bontogatni szárnyait. Újszerű módon a későbbi híres író gyermeki arcát idézi fel, nem pedig a mindenki által ismert, joviális, szakállas, tiszteletreméltó idős írót és közéleti személyiséget.

A kamarakiállítás kapcsolódik a 2023 óta működő „Én középszerű ember nem leszek.” – Petőfi arcai című tárlathoz, hiszen annak bevezető szakasza ugyanazt a történeti korszakot és közeget mutatja be, amelyben nemcsak Petőfi Sándor, hanem Jókai Mór is élt és alkotott Pápán, az 1841–42-es tanévben. Ennek megfelelően a korábbi kiállításban is megjelentek újabb elemek, amelyek a Jókai-tárlatba vezetnek át. A kiállítás a Gyűjteményekben fellelhető, illetve a pápai tanévhez kapcsolódó, máshol őrzött dokumentumok és relikviák köré szerveződve tematizálja a későbbi író pápai diákévét: bemutatja a családi hátteret, a 16 éves Móric személyiségjegyeit, kapcsolati hálóját, festészeti tanulmányait, iskolai előmenetelét, első novellájának megszületését, valamint a református identitású, komáromi nemesifjú pályakezdését.

[[paginate]]

A látogatót egy ifjú arcképe fogadja: Jókai 18 éves korában, a pápai tanév után festette meg önmagát. A képet szemlélve egy szelíd, szorgalmas, sokoldalú fiatalember vonásai rajzolódnak ki. „Milyen boldogok voltunk akkor!” – írta az író az itteni tanévre emlékezve. Pedig a visszaemlékezések szerint Móric sokat betegeskedett a pápai iskolaév alatt, ami jelentősen befolyásolhatta közérzetét. Felnőttként hipochondriának vélte korabeli tüneteit. A 12 éves korában félárván maradt ifjú erősen igényelte a támogató, biztonságot nyújtó környezetet, amelyet ebben az időszakban családtagjai és kollégiumi barátai jelentettek számára.

Jókai Mórt egész életében erős akaratú nők vették körül. A pápai tanév során elsősorban határozott, szókimondó és szigorú édesanyja hatása érvényesült. Ezt jól példázza a fennmaradt, Pulay Máriához írott három pápai levele, amelyek szintén helyet kaptak a tárlatban. Apja halála után természetes módon kereste az erős férfialakokat, akik támaszt nyújthattak számára. A kiállítás bemutatja azokat a személyeket, akik bátorítóan és támogatóan voltak jelen az ifjú életében: mindenekelőtt bátyját, Károlyt, majd sógorát, Váli Ferencet, aki mentora és nevelője lett. Tarczy Lajos, aki Petőfi számára is meghatározó tanár volt, hasonló szerepet töltött be Jókai életében is. Kortársai közül is kereste azokat, akik pártfogásukba vették: ezért kötődött a határozott fellépésű lakótársához, Kerkapoly Károlyhoz, illetve Orlai Petrics Somához, akivel hasonló habitusuk miatt könnyen barátkozott, majd a lobbanékony természetű, magabiztos Petőfihez. Jókai több alkalommal is ellentmondásosan nyilatkozott Petőfivel való kapcsolatáról: ő maga azt sugallta, hogy már a pápai évek alatt szoros barátság alakult ki kettejük között, míg Mikszáth szerint ez csak a későbbiekben mélyült el. Mindenesetre a közös pápai élmények megalapozták e különleges kapcsolat kialakulását.

[[paginate]]

A tárlat fontos részét képezik a Jókai rajztanulmányaihoz kapcsolódó alkotások. Bár Pápán iskolai keretek között nem tanult rajzot, kedvtelésből rendszeresen rajzolt és festett. Festményeinek és rajzainak jelentős része elveszett, néhány fennmaradt darabot a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. A Gyűjtemény birtokában található több rajzvázlat, egy rajzfüzet, illetve litográfiák, amelyek Tóth Ferencről és két ismeretlen férfiról készültek. A művészettörténet három rajzot datál a pápai korszakra – ezek mindegyike megtekinthető a tárlaton. Különleges darab az a Pap Dénesről készült ábrázolás, amelyet 1902-ben Goda Gyula győri alispán kastélyában fedeztek fel, majd visszakerült a Pap családhoz. Az alkotás később eltűnt, és csak néhány éve bukkant fel újra egy árverésen, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum vásárolta meg. Érdekes a Tóth Ferenc superintendensről készült 1839–40 körüli rajz is, amelyből valószínűleg a pápai tanulmányi év alatt, vagy közvetlenül előtte litográfia is készült.

A Pápán töltött esztendő nagyban hozzájárult Jókai írói hajlamainak kibontakozásához. A kiállítás ötletes módon, könyvespolcokra szerelt, színes ajtótáblákon keresztül mutatja be azokat az irodalmi hatásokat (Eugène Sue, Alexandre Dumas, Jósika Miklós, Walter Scott, Victor Hugo, Charles Dickens), amelyek formálták írói stílusát. Idejének nagy részét novellák írására fordította, első elbeszélésének az Istenítélet című művét tartotta, amelynek kézirata a kiállítás záró szakaszának központi eleme.

[[paginate]]

Jókai mind apai, mind anyai ágon református családból származott. A család számára természetes volt, hogy Móric református iskolákban (Komárom, Pápa, Kecskemét) tanuljon. Felnőttkori regényeiben és novelláiban is számos helyen megjelenik ez az identitás. A kiállítás ezt az alapvonást is bemutatja.

A helyi hagyomány Jókai Mórnak tulajdonítja a Pápai Református Kollégium homlokzatán olvasható „Istennek, hazának, tudománynak” jelmondatot. A mottó már az új kollégiumi épület 1895-ös átadásakor is látható volt a homlokzaton. Noha sem az igazgatótanácsi iratokban, sem az egyházkerületi jegyzőkönyvekben nem található utalás arra, hogy Jókai nevéhez fűződne a felirat megalkotása, a helyi emlékezet mégis neki tulajdonítja azt. Még ha nem is ő fogalmazta meg a jeligét, életfilozófiája és szellemisége összhangban áll vele:

„Nem kértem Istentől se gyönyört, se gazdagságot; csak munkabíró erőt; – s a munkában meg lett adva a gyönyör, meg a legnagyobb gazdagság: a független szabad ember életmódja. Legsötétebb hálátlanság volna tőlem – Isten és hazám iránt –, ha pályámnak egyetlen árnyoldalára is visszaemlékezném, ha tartogatnék lelkemben mást, mint a megelégedés kéjérzetét…”

Ez a fajta elégedettségérzés, a boldog ember szemlélete valószínűleg a gyermekkorban gyökerezik – ott, ahol megkapta azt a biztonságos hátteret, amely elősegítette kibontakozását. Az új kiállítás ennek a korszaknak és közegnek a bemutatására törekszik.

Schilde René