Generációk együttélése a mindennapokban

A konferencia nyitónapján, az áhítatot és a megnyitót egy pódiumbeszélgetés követte, melyen Szabó Elődné Melinda intézményi lelkipásztor, iskolamissziós referens és Balikó Zoltán teológus, lelkipásztor, a Pápai Református Teológiai Akadémia docense beszélgettek Szontagh Pál egyetemi oktató moderálásával. Szontagh Pál szerint napjainkban egyre feszítőbb problémát jelentenek a generációk közötti különbségek, mert a minket körülvevő anyagi világ dinamikusabban változik, mint a mindennapi szokásaink. A beszélgetésen kitértek arra is, hogy a Z és az alfa generációt diákként és munkavállalóként máshogyan lehet motiválni és megszólítani, amelyre a teológia oktatásában is figyelni kell. Ezt követően arról volt szó, hogy a gyülekezetek és közösségek dinamikája miként változott meg a generációs különbségek miatt. Balikó Zoltán szerint a koronavírus-járvány egyfajta törést okozott abban, hogy az emberek mit tartanak sztenderdnek, elidegenedés tapasztalható azok között is, akik ismerik egymást. Szabó Elődné Melinda véleménye szerint a békés együttélésre tudatosan kell törekednünk, ami a széthúzás és az ellenségeskedés világában csak krisztusi szeretettel lehetséges.

Öt generáció egy templomban

Soha ennyi különböző életkorú ember nem ült egyszerre a templomban a történelem során, mint ma, amikor öt generáció tagjai vesznek részt az istentiszteleten, és mindannyian más-más narratíva alapján értelmezik az Igét – jelentette ki Thoma László lelkipásztor előadásában a konferencia második napján, pénteken. Kifejtette, hogy valamennyi generáció más és más módon értelmezi a jelent és a jövőt is. Az idősebb ember számára a jövőnél sokkal fontosabb az értékek megőrzése, átadása, hogy vigyázzunk arra, ami van. Egy fiatalnak viszont a jövő adta lehetőségek állnak a gondolkodása középpontjában. A küldetés kérdésében ugyanakkor tudnak kapcsolódni egymáshoz. A lelkipásztor is közreműködött Duráczky Bálint egyház-szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatójának kutatásában, amelyben azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy a gyülekezeti kötődés mintázatában van-e kimutatható generációs különbség, avagy hogyan hatnak a korosztálybeli különbségek egy-egy gyülekezeti közösségre.

[[paginate]]

A felmérésben arra a meglepő eredményre jutottak, hogy egy jól működő közösségben csekély mértékben vannak jelen a különféle életkorú emberek közti különbségek „nem hoznak eget rengető változásokat”, nem különösebben meghatározóak a gyülekezet összetartozását illetően. Duráczky Bálint előadásában ennek okáról azt mondta, hogy a gyülekezeti sokféleségen belül az egyes emberek személyes kapcsolódása, közös református identitása a meghatározó. A kapcsolódási mintázatokat nem csupán az életkor, hanem sokkal inkább a gyülekezet típusa és működési jellege befolyásolja. A református gyülekezetek sokfélesége tehát nem probléma, hanem lehetőség: alkalmas arra, hogy különböző személyes igényeket is befogadjon. Az előadó szerint a jövő kérdése az, hogyan biztosíthatják a közösségek ezt a nyitottságot nemcsak a meglévő tagok, hanem a leendő hívek számára is.

A közös identitás fontosabb, mint az életkor

A felmérésben kimutatható eltérés mutatkozott az idősek és a fiatalok válaszaiban abban a kérdésben, hogy mi a fontos nekik a gyülekezeti közösségükben. Míg az idős emberek számára a gondoskodás, a biztonság és az állandóság jelent meg első helyen, addig a fiataloknál az, hogy őket személyesen fogadják el úgy, ahogy vannak, legyen terük, ne érje őket kritika, elmondhassák a véleményüket, ugyanolyan megbecsült részei legyenek a közösségnek, mint az idősebbek. Thoma László ezzel kapcsolatban példaként említette, hogy a gazdagréti gyülekezetben együtt tartják a fiatalok és az idősebbek konfirmációját. Ezeken az alkalmakon látható, hogy fiatalok és idősebbek különböző nyelvezettel, de ugyanazt az istenélményt osztják meg. Thoma László szerint az egyháznak akkor van jövője, ha nem önmagát akarja igazolni, hanem önfelejtő módon Istenre bízza önmagát. Erre példaként említette, hogy ők is rengeteg programot kitalálnak, hogy elérjék az embereket, sok ezek közül mégsem hatékony. Az emberek sokszor a Lélek hívására térnek be az egyházba – nem programokra, kampányokra reagálnak, hanem belső indíttatásra. A Szentlélek megszólító erejével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy egyedül ő az, aki meggyőz bennünket arról, hogy Krisztus által örök életünk van.

[[paginate]]

Az iskolák mint a misszió terepei

Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója Generációk a pedagógus szemével – Mi zajlik az intézményeinkben? című előadásában továbbfűzte a két előadó gondolatait. Mint mondta, a kutatás tanulsága az iskolákra vetítve az, hogy ha azok jól működnek, akkor megszűnnek a generációs különbségek is, márpedig a református iskolák eredményességben és a hozzáadott értéket tekintve is meghaladják az állami intézmények eredményeit. Bár sokkal kevesebb fiatal kötődik ma ténylegesen gyülekezeti közösséghez vagy vallja magát hívő keresztyénnek – ez a statisztikák szerint százból egy –, mint néhány évtizeddel korábban, folyamatosan nő az egyházi intézményekből kikerülő tanulók száma. Az adatokból kiderül, hogy a református iskolákba járó gyerekek ötven százaléka nem feltétlenül kötődik a református egyházhoz, otthon nem kapott egyházi nevelést. A szülők több mint fele állami helyett mégis inkább keresztyén iskolába íratja gyermekét, tehát a misszió fizikai tere a templomból áthelyeződött az oktatási intézményekbe. Ez óriási felelősség – hangsúlyozta a nevelési szakember.

Egyházunk jövője

Milyen tényezők befolyásolják a református egyház jövőjét? – nyitotta meg előadását a konferencia harmadik napján Tóth Géza azzal a kérdéssel, amely szerinte minden jelenlévőt foglalkoztat. Előadásában különböző demográfiai adatokat ábrázoló térképek összevetésével bemutatta, hogy nem feltétlenül ott van sok református fiatal, ahol egyébként a reformátusság létszáma magas. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye mellett olyan területeken találunk sok fiatal reformátust, mint Bács-Kiskun vármegye, Budapest agglomerációja vagy a nagyobb nyugat-magyarországi városok. Felhívta a figyelmet arra, hogy a belső migráció és a külföldi elvándorlás megszakítják a társadalmi hálózati kapcsolatokat, és rombolják a gyülekezeteket: egyrészről, aki elmegy egy gyülekezetből, nem biztos, hogy rátalál egy másikra ott, ahova költözik, másrészről lehet, hogy volt, aki eddig vele találta meg jól a hangot a közösségben, és már kevésbé lelkesen jár oda.

– Az egyik válasz erre a közösségépítés lehet, azon belül is a fiatalokat kellene kiemelten megcélozni, mert akik nem kapták meg a közösséghez tartozás érzését fiatalkorukban, azokat már nehéz elérni – mondta Tóth Géza. Javasolta, hogy a költöző vallásos családokat kövessék a gyülekezetek, és értesítsék egymást a lelkészek a településükre költöző reformátusokról, hogy egyetlen lélek se vesszen el.

[[paginate]]

A presbiterek szerepe

Hajdúnánáson is küzdöttek a népességcsökkenéssel, az elvándorlás egyik fő oka a munkanélküliség, illetve a jövőkép-nélküliség volt. Erről beszélt Szólláth Tibor presbiter, aki hosszú ideig volt a település polgármestere is. Elmondása szerint tizenöt évvel ezelőtt az a felfogás uralkodott Hajdúnánáson, hogy az utolsó majd kapcsolja le a villanyt, annyira sokan költöztek el, főleg a fiatalok. A legfontosabbnak azt tartották, hogy valamilyen jövőképet adjanak a közösségnek. Tettek persze a munkanélküliség csökkentéséért is, és arra törekedtek, hogy a mezőváros ellássa magát élelmiszerrel, amit a többi között a Nánási Portéka védjegy és a Bocskai-korona nevű utalvány bevezetésével segítettek elő, illetve felélesztették a településen nagy hagyományokra visszatekintő szalmafonást a közfoglalkoztatás keretében.

Az örök élet receptje

– Mindenféle nehézségek ellenére a Szentlélek naponta szül újjá embereket, nyit meg új utakat előttünk – mondta Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök azon a pódiumbeszélgetésen, ahol a nap témáját járták körül. A beszélgetés résztvevői voltak még Ambrus Attila erdélyi főgondnok, Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője és moderátorként Fekete Zsuzsa újságíró, kommunikációs szakember.

Ambrus Attila is arról beszélt, hogy míg ők a nagyvárosban az eltűnő gyülekezetekért aggódtak, és azt hitték, a falvakban a vizitációkon szomorú emberekkel fognak találkozni, a néhány száz magyar által lakott kis települések gyülekezeteiben nagyon erős hitű embereket találtak. Bogdán Szabolcs János szerint nincs általános recept a közösségépítésre, és azt le kell szögezni, hogy az egyház célja a tanítvánnyá tétel és az evangélium hirdetése. A püspök szerint új utakat, módszereket kell kipróbálni, és meggyőződése, hogy a gyerekmisszióba, ifjúsági misszióba sok energiát kell befektetni. Ambrus Attila a fogarasi iskola példájából kiindulva úgy fogalmazott, hogy ha az egyház nyitva hagyja a kapukat, a gyerekek jönni fognak, de ha bezárja a kapukat, és a reformátusok bent sírnak, hogy végük van, akkor tovább fogy majd a hívek száma.

[[paginate]]

Fekete Zsuzsa Kató Béla volt erdélyi püspök egyik mondásáról kérdezte a résztvevőket: igaz-e, hogy intézményeiben él az egyház? Ambrus Attila azzal oldotta fel a mondás és annak az anyaországban ismert változata – gyülekezeteiben él az egyház – látszólagos ellentmondását, hogy Erdélyben a református egyház hozta létre azokat az intézményeket, amelyeket az államnak kellett volna, így ott valóban más szerepük van. Bogdán Szabolcs János kijelentette, hogy az intézmények fontosak, de önmagukban üres keretek, és azok is maradnak, ha nem lehel beléjük életet a megelevenítő Lélek.

Zila Gábor a konkrét teendőkről is beszélt, és elmondta, hogy a reformátusoknak olyan környezetben is meg kell jelenniük, amely a komfortzónájukon kívül esik. Az ezüsttányéron adott aranyalma példabeszédét hozta fel az evangélium szokatlan, új módon történő hirdetésére, és úgy fogalmazott, hogy a tányéron lehet változtatni, alakítani, az aranyalma viszont változatlan kell, hogy maradjon.

Egy kis, elöregedő közösségről mesélt Ambrus Attila. Ajtonyban úgy próbálták megmenteni a gyülekezetet, hogy családi házakat építettek, amelyeket fiatal családoknak ajánlották fel, azóta van óvoda, és elindul az első osztály a településen. – Sosem szabad lemondanunk arról, ami újjáéledhet – szögezte le.

Bogdán Szabolcs János arról beszélt, hogy meg kell tanulni a 21. századi ember nyelvét, és a virtuális térben is aktívnak kell lenni. Ambrus Attila szerint fontosabb kérdés, hogy hogyan hallgatjuk meg a fiatalokat, és hogy válaszolunk. – Ne evidenciákkal, közhelyekkel válaszoljunk, hanem úgy, ahogy Jézus tette, történeteken keresztül – hívta fel a figyelmet az erdélyi főgondnok.

(A cikk Emesz Lilla, Ivády Zsuzsa és Ulicza Tamás, a reformatus.hu újságíróinak cikkei alapján készült. Az írások teljes terjedelmükben elolvashatók a https://reformatus.hu oldalon. A keresőbe írják be: szárszó!)

Szücs Péter